Sófalvi András - Visy Zsolt (szerk.): Tanulmányok a székelység középkori és fejedelemség kori történelméből - Énlaka konferenciák 3. (Énlaka - Székelyudvarhely, 2012)
Szőke Balázs: A Wechselberger-Harpeger motívum Délkelet-Erdély késő tógikus építészetében
Szőke Balázs A WECHSELBERGER-HARPERGER MOTÍVUM DÉLKELET-ERDÉLY KÉSŐ GÓTIKUS ÉPÍTÉSZETÉBEN szentélyboltozatot, látható, hogy egy viszonylag szűk régióban elterjedt építészeti kört határozhatunk meg. A délkelet-erdélyi hálóboltozatok téglabordás szerkezetűek (11. kép). A közép-európai gótikában ezeket a szerkezeteket az Eszak-Európában elterjedt téglaépítészettől függetlenül, a landshuti Szent Márton templom építőműhelyében kísérletezték ki.16 Ilyenek a landshuti Szentlélek, Szent Miklós, Szent Jodok templomok is. A két előbbi főhajóját hatágú csillagmotívumra szerkesztett hálóboltozat fedi. Ez a boltozattípus a legelterjedtebb boltozati forma a délkelet-erdélyi téglabordás boltozatok között. (Számos példa mellett a dendrokronológiai elemzéssel is vizsgált hégeni templom hajóboltozata is ilyen.) A Wechselberger motívum ennek a boltozati formának a továbbfejlesztése. Szintén mindkét régióban (Landshut-Salzburg és Dél-Erdély) elterjedt az egyszerű sorolt rombuszháló boltozat is. Ilyenek a székelyderzsi, szászkézdi és a homoródszentmártoni szentélyboltozatok. Gyakoriak a szintén a Parleri újítások közé tartozó párosbordás keresztháló boltozatok is. Erdélyben a gazdagabb rajzolatú összetett rendszerű sorolt rombuszháló boltozatok viszont egységesen az 1510-es éveknél későbbre keltezhetőek.17 Dendrokronológiai vizsgálatok alapján ismerjük a székelyderzsi és a hégeni templomok fedélszerkezeteinek építési idejét.18 Ezek a 1490-es években épültek. Az épületek falainak kitűzése a tervezett boltozatok ismeretében történt, ezért a boltozattípusnak legkésőbb az 1480-as években ismertnek kellett lennie Erdélyben. A segesvári hegyi templom építését erre az időszakra teszi a kutatás.19 Itt mesternevet is ismerünk Jakob Kendlinger mesterét, aki Sankt Wolfgangból származott - az egyik ilyen nevű település Landshuttól 42 km-re található Bajorországban, a másik 180 kilométerre, Salzburg mellett. Mindkét település abban a régióban található, ahonnan ez a boltozási technika származtatható. Az ausztriai Mondsee-ben, amely az ausztriai Sankt Wolfgangtól néhány kilométeres távolságra található, a kolostortemplomban, a hajóban, a kórusban és a Szent Mihály kápolnában egyaránt Wechselberger motívum szerint épült téglabordás boltozatok állnak.20 Sankt Wolfgang im Salzkammergut plébániatemplomában hatágú csillagháló boltozatok és ugyanilyen rendszerű váltóboltozatok is épültek.21 Az adatokat összegezve a következőképp vázolható a délkelet-erdélyi téglabordás boltozatok építésének időrendje. Az építészeti ismeretek, feltehetőleg Jakob Kendlinger mester közvetítésével, közvetlenül Landshutból kerültek Segesvárra, ahol több helyi mester is elsajátíthatta ezeket.22 A formakincs alapján - amely a sorolt rombuszhálót, hatágú csillagmotívumra szerkesztett hálóboltozatot, a Wechselberger motívumot, valamint négyágú csillagboltozatot, és a párosbordás kereszthálót foglalja magában — ez az 1470-es 80-as években történhetett. Az építési technika először a Segesvár környéki régióban terjedt el, aminek talán jogi okai is lehettek. Segesvárszék és Medgyesszék a Szászföld más részeitől eltérően nem az Esztergomi Érsek közvetlen fennhatósága alá tartozott, hanem az Erdélyi püspökség 16. Ostermaier 2002-2003. 6-8. 17. Szőke 2010. 51-56. 18. Botár-Grynaeus - Tóth 2008. 10-14. 19. Entz 1996. 440. 20. Kunze 1997. 21. http://eng.archinform.net/projekte/28620.htm 22. Szőke 2009. 204
