Sófalvi András - Visy Zsolt (szerk.): Tanulmányok a székelység középkori és fejedelemség kori történelméből - Énlaka konferenciák 3. (Énlaka - Székelyudvarhely, 2012)
Demjén Andrea: Előzetes beszámoló a Both váránál végzett régészeti kutatásokról
Demjén Andrea ELŐZETES BESZÁMOLÓ A BOTH VÁRÁNÁL VÉGZETT RÉGÉSZETI KUTATÁSOKRÓL és avar eltávolítása után előbukkant az 1960-ban megtalált kerítőfal síkja. A felső, gyökeres, köves humuszrétegből, a kerítőfalon belül, 1944-ből származó töltényhüvelyek kerültek elő. A kutatás során a szelvény teljes hosszában feltártuk az 1,80-2,20 m széles, a külső (a külső falsíknál egyetlen in situ kő jelölte annak egykori síkját) és belső falsíkjain tört vagy kissé megmunkált kristályos palából kiképzett, fehéresszürke, aprókavicsos, homokos, téglamorzsalékos, kemény kötésű, mészhabarcsba rakott falat (F-l). A belső falsíkot élére állított nagyméretű kristályos palatömbökből képezték ki, a külső és belső falsík közé, a szintenként rakott kősorokat rétegenként leöntötték kötőanyaggal (6. kép). A belső falsík felmenő szakaszának mindössze a legalsó kősora maradt meg 0,50 m magasságban, a külső falsík, a rétegesen rakott belső falmag egy részével lecsúszott az északi oldalon (7 kép/3). A belső falsík déli oldalán megfigyelhető volt a 0,20 m széles falkiugrás vonala. A belső falsík délkeleti részén, közvetlenül a falalapozás vonalánál, egy kincskeresőgödör mélyült a sárga, kavicsos, sziklamálladékos altalajba. Betöltésében másodlagos helyzetben néhány jellegtelen kerámiatöredéket és állatcsontokat találtunk, a benne lévő szemét alapján a gödröt a 1990-es években ásták. A szelvény északi részében, a kerítőfalon kívül megfigyeltük az 1960/11. számú kutatóárok keleti szélét. A feltárt felületen nem találtunk járószintre utaló nyomokat, a kerítőfal környezetéből nem került elő leletanyag, amely alapján ennek építési idejét meghatározhattuk volna. Ezt követően újabb szelvényt jelöltünk ki a plató nyugati peremén, ahol a geofizikai kutatások falakat jeleztek (2. szelvény). A felszínre bukkant falrészletek alapján a 3x4 m-es felületet kibővítettük 5x4 m-re. A gyeptakaró eltávolítása után, a szelvény közepén kirajzolódott egy 2,20-2,55 m széles, világosszürke, durvakavicsos, mészrögös habarcsba rakott falazat (F-2), mely az északi és déli részen visszafordult kelet felé. A falak megléte igazolta mind Orbán Balázs leírását a nyugati toronyról, mind a geofizikai kutatások eredményét is. Ezt követően az volt a célunk, hogy képet nyerjünk a torony méreteiről és keltezzük ennek építését. A 2. szelvénytől északra egy 4x2,5 m-es (3. szelvény), ettől délre egy 4x1,5 m-es (4. szelvény) és keletre egy 4x2 m-es (5. szelvény) felületet nyitottunk (lásd az ásatások öszszesítő felszínrajzát, illetve a 2., 3., 4. szelvények keleti metszetét), hogy teljes keresztmetszetében láthassuk a tornyot (7 kép/1). A torony falazata nemcsak habarcsában, hanem szerkezetében is különbözött a kerítőfalétól. A falakat a csupasz sziklafelszínre rakták, ezek mérete és szerkezeti kiképzése a terepi adottságokhoz igazodott. A torony nyugati falának belső síkját megmunkált, külső síkját alaktalan kristályos palából rakták, a falsíkok közötti felületet kis- és közepes méretű kövekkel töltötték ki; a fal szélessége 2,20-2,55 m között váltakozott. A torony tövében megközelítőleg 0,70 m szélességben feltártuk a fal (F-2) építésének habarcsos kifolyását. Az északi fal külső síkját nagyméretű alaktalan kőtömbökből építették (csak néhány kő maradt eredeti helyén), belső falsíkja nem volt ennyire markánsan kiképezve vagy nem maradt meg. A torony északnyugati sarka lecsúszott, csak a sziklafelszínre tapadt habarcsfoltok jelölték a nyomát. A fal szélessége itt 2,30-2,50 m között váltakozott. A déli falat a szikla pereméig rakták (a sziklafelszín széle jelöli a toronyfal déli, külső síkját), a sziklán a habarcsmaradványok és néhány kő jelölte egykori létét, a fal szélessége ezen az oldalon megközelítőleg 1,50-1,96 m lehetett. A plató közepén nyitott 5. szelvényben a torony északi, valamint keleti falát kutattuk. A sziklafelszínen megmaradt világosszürke, kavicsos mészhabarcsnyomok és a falat alkotó kisebb kövek jól kirajzolták a fal nyomát. A keleti fal megközelítőleg 1,80-2,00 m vastag lehetett. 152
