Sófalvi András - Visy Zsolt (szerk.): Tanulmányok a székelység középkori és fejedelemség kori történelméből - Énlaka konferenciák 3. (Énlaka - Székelyudvarhely, 2012)
Bordi Zsigmond Loránd: 13 - 14. századi magánvárak Kovászna megyében
Bordi Zsigmond Lóránd 13-14. SZÁZADI MAGÁN VÁRAK KOVÁSZNA MEGYÉBEN hető, hogy a két Csernáton, valamint a Csernáton-patak völgyében található elpusztult települések, a sarkantyúleletéről ismert Bartafalva66, és a kisméretű, mára már teljesen elpusztult templommal rendelkező Szentkert - Remete67 ide tartoztak. Amennyiben elfogadható, hogy a vár Udvar fia András és fiai tulajdona volt, akkor építésének idején még a vár alárendeltségébe tartozott a Torja-patak völgye is a maga két falujával. E székelyföldi viszonylatban hatalmasnak mondható birtok jövedelme elégséges lehetett ahhoz, hogy a vár a 13. század végére megépüljön. 6. Kovászna megye legtalányosabb, viszonylagos kutatottsága ellenére is legkevésbé ismert történetű vára, Almásvára Kézdialmás határában, a falutól északra áll (23■ kép). A Lemhény-patakká egyesülő Ragadó- és Tiszafenyő-pataktól közrefogott hegygerinc, a 942 méter magas Várerőse nevű hegyfokot északi oldalán egy nyereg köti össze a hegyháttal. A nyerget egy keskenyebb és egy szélesebb árok vágja át, az erődítmény külső védelmi vonalát képezve. A vár, a többi Háromszék területén található várhoz hasonlóan, már a 19. század közepe óta szerepel az irodalomban, a róla értekező szerzők megpróbálták több-kevesebb sikerrel megfejteni a titkát68, de egyelőre csak kőfalai és a területén található lakótorony, valamint az ezek és a Bálványos várához való hasonlósága támasztják alá középkori voltát és 14. századi keltezését. Az szabálytalan, megnyúlt ovális alakú (24. kép), a terephez idomuló vár hossza 56 m, míg legnagyobb szélessége 28 m. A 2 m vastagságot is elérő falakat helyi kőanyagból, morzsalékos, viszonylag kevés meszet tartalmazó habarccsal építették meg. A falak vonala a nagymértékű pusztulás ellenére is viszonylag jól nyomon követhető, kivéve a délnyugati oldalt, ahol feltehetőleg az egykori várkapu állt, amelyet egy kőkitermelés az alapokig elpusztított. Az erődítmény kincskeresőktől ásott gödrök által szabdalt belterületén nem figyelhető meg semmilyen épületnyom, kivéve a várfalhoz kapcsolódó 7x7 m alapterületű, négyszög alaprajzú torony romjait. A vár területén Székely Zoltán végzett régészeti kutatásokat, amelyek során átvágták az árkokat, a vár déli végét és kitakarították a torony belsejét. A viszonylag kiterjedt, feltárt felület ellenére nem került a felszínre semmilyen régészeti lelet. Ez a tény, az okleveles említések hiányával együttvéve, arra kényszerítette az ásatót, hogy a várat formai és szerkezeti hasonlóságuk alapján a közeli Bálványosvárral egykorúnak tartsa. Jellegzetességei, elsősorban nagyméretű, lakótoronynak minősíthető tornya alapján az erődítmény besorolható a vidék magánvárai közé. Tulajdonosáról vagy tulajdonosairól, források hiányában semmit sem tudni. Közeli fekvésük révén Csomortán, Kézdialmás és Alsó-, valamint Felső-Lemhény jöhet számításba a várhoz tartozó faluként. Lehetséges, hogy az utóbbi három település közösen használt, a vidéken egyedülálló módon a középkori településeken kívül, a Szent Mihály-hegyen álló, 1332-ben már említett temploma69 nem egy, a klasszikus értelemben vett falusi plébániatemplom, hanem inkább egy birtok központi temploma volt. 66. Haszmann - Bordi 1999. 264-265. 67. Székely Zs. 2007. 84-85., a lelőhely irodalmával. 68. Kővári 1866. 48-49.; Orbán 1869. III. 119-120.; Ferenczi 1999a. 193-195., 215.; Vătăşianu 1959. 265.; Székely 1980. 39-43.; Gheorghiu 1985. 78.; Rusu 2005. 193., 522. 69. EO. II. 401., 1107. regeszta. 130
