Sófalvi András - Visy Zsolt (szerk.): Tanulmányok a székelység középkori és fejedelemség kori történelméből - Énlaka konferenciák 3. (Énlaka - Székelyudvarhely, 2012)
Bordi Zsigmond Loránd: 13 - 14. századi magánvárak Kovászna megyében
TANULMÁNYOK ASZÉKELYSÉG KÖZÉPKORI ÉS FEJEDELEMSÉG KORI TÖRTÉNELMÉBŐL kutatás megállapította, hogy a várfal déli záródása kelet-nyugat irányú, tehát merőleges a gerinc tengelyére, alátámasztva ez által Orbánnak a kiegészítésekben tett kijelentését57, hogy ott ahol megszondázta, mind a déli, mind az északi várfal egyenes záródásának bizonyult. Az 1,65-1,70 m vastag, laposra hasított helyi kőzetből, morzsalékos, viszonylag kevés meszet tartalmazó habarcs felhasználásával épített várfal csak néhány kő magasságáig maradt fenn (0,45-0,85 m). Felületét egykor vakolat borította, ugyanis azokon a helyeken, ahol hosszabb ideje feküdt a töltésréteg alatt, még jól megfigyelhető volt a felületére felhordott habarcs. A fal és a torony, csak ez utóbbi déli oldalán érintkezik egymással. A találkozási ponton egy ellaposodó, felfekvő felület figyelhető meg, amely a fal (vagy legalábbis a gyilokjáró) magasságát a korabeli járószinttől mért 2,5-3 méteres szintre teszi. Egyúttal az is kiderült, hogy a torony utólag épült a várfal mellé (21. kép), így ez számít az erődítmény legfiatalabb létesítményének. A várfal vonalának felszínre kerülése, valamint a terepviszonyok újraértelmezése révén sikerült beazonosítani azt a helyet is, ahol a vár egykori kapuja lehetett. A déli torony (20. kép) masszív, gondosan válogatott, lapos, egyenes felükkel kifelé forgatott, kevés meszet tartalmazó, morzsalékos habarccsal kötött kövekből emelt építmény. A falazat alapjait a gondosan elegyengetett sziklára rakták, de a nagyobb szilárdság és stabilitás érdekében a lejtő felőli oldalon, a várfalnak támaszkodó falazatot kiszélesítették és lépcsőzetesen alakították ki. A torony alsó része csonka kúp alakú, aljának átmérője 7,50 m, míg a földfelszíntől mért 7,90 m magasságban 6,20 m-re szűkül. E fölött egy többé-kevésbé henger alakú felső rész található. A földfelszínen 2,00-2,10 m vastag falazat felfelé vékonyodik, a felső emeleteknél már csak 1,75 m, és elképzelhető, hogy az erősen rongált felső szinteknél még ennél is vékonyabb lehetett. A csonka kúp és henger alakú építményrész találkozásánál egy falszövet-szakadás figyelhető meg, amely a munkálatok ideiglenes leállítására utal, de nem egyértelmű, hogy ez egy hosszabb megszakítás miatt történt, vagy csak szintbe hozták a falazatot az ebben a magasságban elhelyezkedő helyiség boltíves mennyezetének előkészítése érdekében. A torony magassága ma, a jobban megmaradt délnyugati oldalon, a mai felszíntől mérve 13 m, míg a leomlott keleti oldalon csak 9,13 m. A legfelső emelet magasságában a torony külső falában egymástól mintegy 0,60-0,70 m-re elhelyezkedő, 20x30 cm méretű gerendafészkek találhatóak, amelyek egy, a tornyot teljesen körbeölelő faszerkezetű erkély meglétére utalnak. A torony falazatát ma csak három nyílás töri át. Az első, a déli oldalon található, a boltíves helyiséget megvilágító 0,45 m széles, és mintegy 1 m magas, felül egyenesen záródó ablak. A másik a kettő boltíves ajtó, amelyek a torony északi oldalán találhatók egymás fölött elhelyezve. Az alsó (méretei: 1,20x2,05 m), amely ma a torony főbejárata, a modern földfelszínen található. Az ajtó két oldalán, a földfelszín fölött mintegy 0,65 m-ig megfigyelhető, a torony többi eredeti részéhez hasonlóan morzsalékos habarccsal kötött, eredeti helyzetükben megmaradt faragott kövek jelzik, hogy ez az ajtó a torony eredeti bejárata volt, de később elvégzett „restaurálási” munkálatok során teljesen átépítődött, kérdésessé téve még azt is, hogy egykor boltíves volt-e vagy sem. A felső nyílás, amelyet az irodalom a torony főbejáratának tart, ugyancsak egy boltíves kialakítású ajtó (méretei: 0,90x2,29 m) annyira átalakult a felújítási munkálatok során, hogy eredeti formája és méretei már nem határozhatóak meg. A megmaradtak mellett még legalább két nyílás meglétével kell számolnunk: a boltíves helyiség fölött egy ablakkal, valamint egy, az erkélyre nyíló ajtóval a legfelső emeleten. 57. Orbán 2002. 97. 127
