Márton Zsigmond: Székelyudvarhelyi életképek az 1960 - 80-as években (Székelyudvarhely, 2020)
Székelyudvarhely a kommunista rendszer évtizedeiben
Kórház melletti garzonlakások (1980) és Kuvar-negyed (1986— 1989). A felépült tömbházak közel 8200 lakást jelentettek és a városlakók több mint felének biztosítottak otthont. 1977-1982 között megépült az új kórház és járóbeteg gondozó (Poliklinika). Az ötemeletes, kétszárnyas kórháztömböt 430 kórházi ágyra tervezték. A járóbeteg gondozó napi 800 személy ellátására vált alkalmassá. A helyi betegellátás történetében először elindult a sürgősségi ellátás. Székelyudvarhely büszke volt mindig a sportban elért eredményeire. Legnagyobb népszerűségnek a labdarúgás örvendett, de az 1960—70-es években komoly sikereket ért el a város a kézilabda terén is. 1976-ban országos bajnokságon bronzérmet szerzett a székelyudvarhelyi Akarat női kézilabdacsapat. A helyi városi elit körében felmerült egy sportcsarnok létesítésének ötlete, ennek egyik legfőbb támogatója Ubornyi Mihály helyi párttitkár és polgármester volt. így megszületett a döntés egy olyan sportcsarnok létesítéséről, mely a sport mellett ipari kiállításokra is alkalmas. A helyi költségvetés meg a helyi ipari és oktatási intézmények kaláka jellegű munkája csak arra volt elegendő, hogy elkészüljön a sportterem váza. Nicolae Ceauşescu gyakran járt vadászni Hargita megyébe és a legtöbb esetben a sportpályán szállt le helikoptere, állítólag zavarta a hatalmas csövek látványa. 1976-ban ráparancsolt Ubornyi Mihály városvezetőre, hogy foglalják bele állami beruházásba a sportcsarnok építését. A sportcsarnok avató ünnepségére 1980. szeptember 27-én került sor, az ünnepségen az akkori román tornászcsapat tartott bemutatót. Az Osztrák—Magyar Monarchiabeli boldog békeidők korszaka (1867—1914), modern oktatási, közigazgatási, egészségügyi épületekkel, polgári lakássokkal igazi modern kisvárosi hangulatot teremtett Székelyudvarhelyen. A Ceauşescu korszak közel három évtizedében a város ipari, oktatási, egészségügyi és sportlétesítményekkel gazdagodott, megépültek a város 12 lakónegyedei, Székelyudvarhely lakosságának száma pedig megközelítette a 40.000 főt az 1980-as évek végére. A kommunista rendszer beruházásai nem magának a diktatúrának köszönhetőek, hanem azoknak a tehetséges városvezetőknek — élén Ubornyi Mihállyal —, akik a lehetőségekhez mérten, kapcsolatrendszerüknek és kitartásuk révén olyan létesítményekre tudtak pénzt szerezni, amelyek ma is a város és környékének szolgálatában állnak.