Az udvarhelyiek kávéznak. Kiállítás a Képtárban (Székelyudvarhely, 2003)

Azt mondották: a szentgyörgyiek mulatnak, a gyergyóiak üzletelnek, az udvarhelyiek kávéznak, a szeredaiak körbe szaladnak és fortyognak.

Dr. Nagy András: Városkép, és ami hozzá tartozik. Csíkszereda, 1995.

Ha a Közép-Európai utazó körbejár Székelyudvarhely főterén, a Kossuth és a Bethlen utcákban, megnézi a közel százéves iskolaépületeket, az egykori vármegyeházát, úgy érezheti, hogy otthon van. Városképünk a hosszú 19. század utolsó évtizedeiben alakult ki. Otthon van az egykor Osztrák-Magyar Monarchiának nevezett területen, ahol valami közös szellemiség lengte be a városokat. Ez volt a kicsit megkésett, a keletebbre egyre erőtlenebb polgáriasodás, ami városunkat sem kerülte el. Ennek alapja, amire építhetett, a kisiparosok, a vidéki tanárok, tisztviselők, a honoráciorok és dzsentrik világa volt.

És az "udvarhelyiek kávéztak". A kocsmába, a vendéglőbe járás mellett megtanulták az igényes kávézás szokását. A fűszerkereskedésekben többféle kávét, ásványvizet, cukrot, lisztet lehetett vásárolni, mint most. Bécs és Budapest a nagy kávéházak városa lett. De jutott belőlük vidékre is. Itt találkozhattak a baráti társaságok, itt lehetett beszélgetni és írni, itt folytak a férfipletykák, itt lehetett ebédelni és vacsorázni.

Egy új, polgári életforma alakult ki, melynek része volt a kávéházak világa.

A székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum legújabb kiállításával betekintést nyújt ebbe az elsüllyedt világba.