Róth András Lajos (szerk.): A táguló Gutenberg galaxis (Székelyudvarhely, 2013)
ŐSNYOMTATVÁNYOK Az 1500-ig megjelent ősnyomtatványok vagy bölcsőnyomtatványok (incunabulumok), illetve az 1500-1550 között megjelentetett „postincunabulumok” követték az egykori kézzel másolt kódexek mintáját oldalszerkesztésben, szövegírásban és díszítésben egyaránt. Ezért kellett oly sok, a kódexmásolók által használt, kettős betűket, ragokat, rövidítéseket jelző karaktert is kiönteni „betű” formában. A kódexeket utánozva ezen köteteket utólag, míniummal színezett vagy festett díszes iniciálékkal (kezdőbetűkkel) díszítették I gyakran. Ezen betűk jelzett helyét néha kihagyták, hogy a későbbi felfogadott míniátor/ rubrikátor, vagy netán maga a tulajdonos berajzolhassa azt. Az ősnyomtatványok beazonosításához mindezen tényezőt figyelembe kell venni. így tehát meg kell állapítani a betűkészletet, a formátumot stb. Magyar nyelvterületen az első ősnyomtatvány Hess András nyomdájából került ki 1473-ban. A régi kódex és az ősnyomtatvány még sokáig együtt létezett. Mátyás királyról köztudott, hogy idegenkedett a nyomtatott könyvektől, inkább a díszes, kézzel írott kódexek gyűjtésére fektette a hangsúlyt (Corvinák). Sermones dominicales per totum annum fratris Antonij de Bitonto ordinis fratrum minorum de obseruantia, Velence, 1492
