Róth András Lajos (szerk.): A táguló Gutenberg galaxis (Székelyudvarhely, 2013)

A könyv maga a megszilárdult gondolat. A könyv évezredes kultúrkincsünk. A könyv a leghűségesebb kísérőnk. A könyv a mindenkori civilizációnk hordozható múzeuma, a legfontosabb és legelterjedtebb információhordozó médium.

A megnevezés szemantikailag a „fá”-ból, a „kéreg”-ből eredeztető mind a latin, mind több más nyelven.

A könyv alatt sokáig a különböző nagyságú karton/fa-táblák közé összekötött/összefűzött, kézzel folyamatosan írott vagy nyomtatott papíríveket értettük. Napjainkban ezzel a szóval illetjük a már eleve digitálisan született és valamilyen digitális formátumban (dat, dbf, doc, docx, html, lit, 1st, mdb, mob, odt, pdf, rtf, txt, xls) megjelenő és digitális eszközökön (PC, laptop, notebook, iPad, iPhone stb) olvasható kiadványokat (e-book) is.

Könyv valamely nagyobb írott vagy nyomtatott munka része is. Ilyen például a Teremtés könyve a Bibliában. Maga a Biblia is könyvet jelent. Története mélyen az ókorba nyúlik vissza. Eredete az agyagtáblákban, papirusztekercsekben, összefűzött bambuszlemezekben, pergamen lapokban, majd a teljes fatáblás keleti nyomatokban kereshetjük. A könyv közvetlen elődje az egyedi kivitelezésű, gyakran csak egyetlen példányban elkészített kéziratos kódex, melyet kiállításunkon is láthat a látogató.

A sajtó középkori ábrázolása