Demeter István - Miklós Zoltán: Nyikó menti díszített tetőcserepek. Építészeti sajátosságok a Fehér-Nyikó-völgyében (Székelyudvarhely, 2005)

Ornamentika

tak. Az eszköz segítségével - vízszintes vagy függőleges irányba - ismételt módon mélyedéseket martak a lágy agyagfelületbe. Értesüléseink szerint, ezen módszer is kedvelt volt a csehétfalvi cserépvetők körében.

Több olyan cserép is előkerült, melyeknek díszítése a fentebb vázolt okoktól eltérő célzattal került a felületekre. Ezeket nem ésszerű tipizálni, hiszen a spontán alkalmakból fakadóan egyetlen példány készült belőlük. Ugyancsak csehétfalváról begyűjtött (1 7. sz.) tárgy, a gyártási folyamat - adott pillanatában - szükségesnek mutatkozó (el)számolási jegyzettömböt pótolta. Biztosra vehető, hogy a készítés időszakában végzett számítás segédleteként, a közelben található lágy agyagtábla jegyzetelési felületként szolgált. Később pedig a többi cseréppel együtt árúba bocsátották. Egyedül ezen darab esetében állítható meggyőződéssel, hogy a felület karcolása nem díszítési szándékkal történt. Az egyik (24. sz.) tetőcserépben található karcolat - jellegét tekintve - teljesen különbözik az előzőektől. A Székelykeresztúron felbukkanó cserépen olvasható, „Ábrahám pétör lopott cserepet százöttvent" szöveg, a társadalmi kontrollmechanizmus egyik formájaként, esetleg valamely megszégyenítő rítus részeként maradt meg. A tényleges funkciójáról és alkalmazási módjáról nem rendelkezünk kiegészítő adatokkal.61

Továbbá még három olyan cserepet is bemutatunk, melyeknek készítésekor az esztétikai tényezők dominánsnak mutatkoztak. A farkaslaki Tamási Áronék csűrjéről, a székelykeresztúri Molnár István Múzeumba átkerült (10. sz.) tetőfedő tárgy is kimondottan ízléses dekorációra vall. A „Juliska" felirat mellett napkorongra utaló rajz díszíti a cserepet. Készítőjének szépérzékét hangsúlyozza az ornamentikának, a felületen való gondos elhelyezése is. Keresztúr-fiúszékhez tartozó alsóboldogfalvi téglagyárban egy olyan feliratos (35. sz.) cserép készült, amely kiválóan példázza, hogy egy tárgy gyakorlati rendeltetése, valamint az objektumnak sajátos módon szánt funkciója között nem szükséges kapcsolatot teremteni.62 Az agyagba karcolt versszak két fiatal közti érzelmi viszonyt sejtet. Ez esetben eleve ajándéknak, emléknek szánt tárgyról beszélhetünk. Amennyiben valós a megjelölés (II. szakasz)63 sejthető, hogy több cserépen foly61 A tárgyat kibocsátó falut nem tudjuk pontosan megjelölni, azonban az ö-ző nyelvjárás használata csak megerősíti, hogy a szóban forgó régióban készítették.

62 A falusi társadalmakban a tárgyakat esetenként olyan szimbolikus jelentéssel is felruházták, melyek messzemenően eltértek az elsődleges funkciójuktól. Ilyen módon vált például a mosásban használatos faragott sulyok jegyajándékká.

63 „A parfümös kis leveled meg találják a belsőzsebembe / Lehet hogy egy kisé piros lesz a levelkednek halvány kék / széle a melyikbe azt irod, hogy jőjek haza félsz egy edü / leni úgy szeretne! az utcákon mosolyogva velem végig / meni

33