Veress Péter: Korond. Kerámia (Székelyudvarhely, 1996)
2. A FALU RÖVID TÖRTÉNETE Régi kályhacsempe 1. BEVEZETÉS E füzét a köröndi fazekasság vázlatos bemutatására vállalkozik. Formáját és tartalmát tekintve egyfajta útikalauzként veheti kézbe a faluba látogató és a népi kerámiát kedvelő idegen. Rövid betekintés a falu történetébe, a köröndi fazekasság múltjába-jelenébe, valamint a fazekas mesterség egyes munkafázisainak, az edények díszítő- és formakincsének megismerése feltehetően segít majd eligazodni a köröndi "cseréprengetegben". A megszabott keretek miatt nincs mód minden igényt kielégítve, a legapróbb részletekig bemutatni a köröndi fazekasságot. Ám ha valakit behatóbban érdekel e kérdéskör, annak segítséget nyújthat a füzet végén található bibliográfia. A Hargita nyugati lábainál húzódó völgyben fekvő Korond első írásos említése az 1332-es pápai tized jegyzékben található. "Item Petrus sacerdos de Kurund solvit II. banales". Egy 1334-ből származó feljegyzés “Item sacerdos de Kurund solvit I. banalem antiqum" arra enged következtetni, hogy Korond plébániája ekkor már templomos hely volt. Itt találkozik a Súgó, a Kebeled, az Észak-patak, és Korond-vize néven folynak tovább. A 600 m tengerszint fölötti magasságban elterülő falu termőföldje silány. A kevés zabon, árpán és burgonyán kívül alig terem más növény. A KOROND név - Murádin László szerint - a KOROM szóból származik, ami kezdetben a sötét színű patakot jelölte: "...a pataknév a KOROM közszó D-képzős származéka”. Erdély dél-keleti részének XIIXIII. századi, székelyekkel történő betelepítése azzal a céllal történt, hogy biztosítsák a Magyar Királyság e határszakaszának védelmét a Keletről jövő támadásokkal szemben. A határvédelem a székelyek életében katonai életmódot és állandó harckészültséget jelentett. Ennek fejében megtarthatták sajátos nemzetségi szervezetüket, ezen belül pedig saját önkormányzatu-1
