Veress Péter: Korond. Kerámia (Székelyudvarhely, 1996)
8. ÉRTÉKESÍTÉS Külön iparágnak számít a köröndi kerámia értékesítése, és a sóval való kereskedés és fuvarozás régi hagyományának folytatásaként is tekinthető. A szállítás formájától függően az értékesítés gyalog, kézi szekérrel vagy gyalogszánnal és szekérrel történt, míg ma kizárólag gépjárművel. A múlt században, a Csíkimedencét kivéve, a Székelyföldet és a szászok által lakott megyéket járták a köröndi árusok. 1920-tól ez a terület kitágul, és olyan városok jelentik a "határokat", mint délnyugat felé Temesvár, Turnu-Severin, déli irányban Craiova, Corabia, Bukarest, míg északi irányban Suceava és Rădăuţi. Egy szekérnyi rakomány eladása 4-6 hétig is eltarthatott. Legtöbbször az árut terményért adták olyan formán, hogy az adott edényt kétszer töltötték terménnyel és az volt az edény ára. Az ár megállapítása a termény fajtájától is függött. Például: búzából csak egyszer töltötték meg az edényt. Az árusok előre megállapodtak a fazekasokkal az árban. Amit ezen "felül" árultak, az volt a hasznuk. Hogy mennyire megérte az árusoknak az edénnyel való kereskedés, azt a következő példa is bizonyítja: 1 szekér (kb. 600-800 db edény) áruért 28 véka gabonát kapott az árus, amiből a fazekasnak 8-10 vékát adott (Kocsi Márta-Csomor Lajos). Pénzért csak a XX. század első évtizedeiben kezdték árulni a köröndi edényeket. Madaras tányér 9. FORMA Az edények formáját mindenkor az határozza meg, hogy milyen célra készül és mire használják. A mázatlan "korszakban" készült köröndi edények kizárólag funkcionális szerepet töltöttek be. Nem volt díszítő jellegük. A fazékfélék voltak a legelterjedtebbek: puliszkafőző, káposztás, vékás, tejfeles, szilvaízes, kantáros stb. fazekak. Gyakoriság szempontjából következtek a korsófélék: borvizes, vizes, sósvizes stb. korsók. Ezenkívül készítettek még különböző nagyságú vajköpüló, gyertyamártó-és szűrőedényeket, ivásra, vízmérésre csuprokat és kiöntőedényeket, valamint mosdó- és mosogató tálakat. Egyszóval mindent, amit agyagból elő lehe11
