Ivácsony Zsuzsa - Szabó Károly - Tófalvi Enikő (szerk.): Anna-sorsok. Válogatás a Haáz Rezső Múzeum pályázati kiírására készült irodalmi művekből (Székelyudvarhely, 2015)
Édesanyám Első gyermekként születtem a családba. Édesanyám szeme fénye voltam, édesapám azonban még a legkisebb csínytevésem miatt is megkent egy csípős bottal. Édesanyám mindig próbálta csitítani, de mikor már benne volt pár pohárral, nem lehetett vele beszélni. Tíz éves lehettem, amikor eltávozott az élők sorából. Édesanyámra maradt a gazdaság és öt szeretett gyermeke. Mivel én voltam a legidősebb, minden erőmet megfeszítve próbáltam neki segíteni. Főztem, mostam és vigyáztam testvéreimre, míg ő dolgozott. Varrónő volt. Mennyire örültünk, mikor eljött a karácsony és mindenki kapott egy szép kis ruhát. Nem volt a legszebb anyagból, nem volt díszes, és mégis úgy örültünk neki, mint semmi másnak. Mert édesanyánk készítette. Az ő drága öltései voltak a ruhákban. Emlékszem, a húgaim és én mennyire vártuk a vasárnapokat, hogy felvehessük öltözékünket. Iskolába én nem járhattam, mivel nem volt rá pénzünk. Emiatt sokszor sírt édesanyám. Minden álma az volt, hogy gyermekei iskolába járhassanak. Sokszor pár sárgarépánál nem jutott több az asztalunkra, de azért is hálát adtunk a jó Istennek, mert lehettünk volna olyan helyzetben is, hogy nem lett volna, mit megegyünk. Szegények voltunk, de annál nagyobb szeretet uralkodott a családunkban. Édesanyám szabadidejében írni, olvasni tanított minket. Mivel mind lányok voltunk, nagyon összetartottunk. Szalmából babát készítettünk magunknak, és azzal játszottunk. Miután megtanultam írni, olvasni, gondoltam szerencsét próbálok a városban. A postánál próbálkoztam, hátha felvesznek. Ekkor tizenöt éves lehettem. Nagy örömmel mentem haza és boldogan újságoltam el, hogy megkaptam az állást. A postán jól fizettek, így azt gondoltam, hogy majd nem kell annyit dolgoznia édesanyámnak. Mikor édesanyám ezt meghallotta, sírni kezdett, ugyanis nem akarta, hogy gyermekként már dolgozzam. Le akart beszélni róla, de én nem hallgattam rá, mert minden vágyam az volt, hogy segíthessek neki. Egy novemberi napon kezdtem el a munkát. Hajnalban keltem, hogy időben a munkahelyemre érjek. Mikor beléptem írógépek zaja ütötte meg a fülem. Az én feladatom a táviratok továbbítása volt. Nagyon szerettem a munkám. Amikor megkaptam az első fizetésem, boldogan vittem haza édesanyámnak. Amikor azonban beléptem, édesanyám szomorú arccal fogadott. A legkisebb testvérem ágyban feküdt, s drága kis arcocskája égett a 56
