Ivácsony Zsuzsa - Szabó Károly - Tófalvi Enikő (szerk.): Anna-sorsok. Válogatás a Haáz Rezső Múzeum pályázati kiírására készült irodalmi művekből (Székelyudvarhely, 2015)

volna egész emberi lénye, csak ez az egy mondat járta át, csak ez létezett benne.

Remegett az egész teste. A férje vele szemben állt és csak nyöszörgőit nem tudott semmit kinyögni, legszívesebben ordított volna, életében nem volt ennyire dühös magára. Nem tudta, hogyan engesztelje ki az asszonyt, szerette, de ezt önmagán kívül senki sem tudta, nem tudta hogyan lehet elmondani. Nem szólt egyikük sem.

Az asszony befutott a házba, az ura még mindig odakint állt értetlenül. Bent fel-alá lépdelt, képtelen volt lenyugodni, szemei csordultig voltak könnyel, de egy csepp sem szabadult ki. Egy kendőt terített ázott fejére, és elterült az ágyon.

Fuldokolva kapkodta a levegőt és karmolászta arcát. Az ura nem mert bemenni a házba, az egész éjszakát kint töltötte a pádon, arcát tenyerébe temetve, elmélyedve az önutálatban.

A takaró alatt imára kulcsolta a kezét, de mikor Istenre gondolt mindig az apja képét látta maga előtt, mindig félelemmel gondolt rá, csak a kegyetlent ismerte. Bocsánatért esedezett gyilkos, szennyes képzelgései miatt. Őszintén sajnálta gondolatainak vérengző csapongását, de nem tudta csillapítani magában a dühöt, ami évek óta gyülemlett benne. Érthetetlen, hogy tarthatta össze lelke a testét, és hogy nem szakadt szét a gyötrődésben. Könyörgött Istenhez, hogy kapjon elég erőt elviselni a férjét és életét.

Minden egyes éjszaka és reggel, alvás előtt és ébredés után mindig ezért imádkozott, hogy legyen ereje elviselni, hogy bírja ki azt a néhány évet a halálig, hogy múljon már el végre ez az átkozott, rongyos kölönc, ami megnyomorítja, de azért soha, hogy együtt tudjanak élni és ne csak egymás mellett, hogy a férje képes legyen megérteni őt és ő is a férjét.

Már rég elfelejtette, hogy az emberek nem csak azért léteznek, hogy őt gyötörjék... Hogy az életben szenvedésen kívül más is létezhet... Pedig fiatalon nagyon szép volt. De azt mesélik, eljátszotta és nem maradt más csak megvetés és szégyen - amit nem bírt elviselni.

SZABÓ Attila

Baczkamadarasi Kis Gergely Református Kollégium, XII. osztály 3. helyezett a 15-18 éves korcsoportban