Ivácsony Zsuzsa - Szabó Károly - Tófalvi Enikő (szerk.): Anna-sorsok. Válogatás a Haáz Rezső Múzeum pályázati kiírására készült irodalmi művekből (Székelyudvarhely, 2015)

Régi történet

1920 márciusán születtem, kisfalumban,

Nagy volt a sürgés köröttem, hajnalomban.

Testvéreim körbeálltak, s integettek.

Mikor én is próbálkoztam, mind nevettek.

Nyolc hónapom lehetett már, mikor talpra álltam, s mentem Édesanyám észrevette, s rikoltozott: - Jár a szentem!

Egy reggel arra ébredék, édesanyám mondja: - Hozz egy korsó vizet! De szaporán!

Kipattantam én az ágyból, felöltöztem,

S a korsót, amit ott hagyott, kézbe vettem.

Kerestem a testvéreim, hogy kérdezzem, merre menjek? Mert félő volt, ha nem kérdem, célt tévesztek.

Meg is találtam Márist, a legnagyobbat,

Bé az erdőn, át a mezőn, s máris ott vagy.

Bé az erdőn, át a mezőn én úgy mentem,

Míg a forrás tiszta vizét el nem értem.

S hogy töltöttem a nagy korsót telis-tele,

Láttam, hogy egy embersereg közelede.

Odaértek, s kérdezték a nevem, mint van?

De nem tudtam, legyintettem, s vállat vontam.

Nevettek a falusiak a nevetlenségemen,

Hogy lehettek ily naivak, azt én meg nem érthettem.

Tűrtem, tűrtem egy darabig, s aztán - Anna! - kiáltottam S hogy ők csak tovább nevettek,

Fogtam korsóm, s elfutottam.

Hazaérve kérdezgettek, hogy:- Miért lihegsz olyan nagyon?

Megkergetett egy nagy kutya, által a Verespatakon. Rendszerint meg is nyugtatta őket az ilyesmi dolog, Mindenki mosolygott reám, csak az egyik dohogott.- Nem látjátok, hogy hazudik? - kérdezgette De hogy senki nem figyelt rá, befejezte.

Én is így voltam hát ezzel néha-néha,

S ilyenkor csak úgy tomboltam, kipirulva.

A városban fogok élni! - kiáltottam És nem fogtok hiányozni! - így folytattam.

De az esős napok után, a pajtásaim meg én,

Ugrándoztunk, futkorásztunk az udvarunk zöld füvén. Egyik azzal dicsekedett folytonosan,

30