Zepeczaner Jenő: Székelyudvarhely. Haáz Rezső Múzeum (Székelyudvarhely, 1996)
„rajoni", majd „municípiumi" múzeum viszontagságai korántsem értek véget. Saját székházat 1953-ban kapott, mikor megkapta mai épületének földszintjét. Innen 1959-ben a frissen elkészült Művelődési Ház alagsorába zsúfolták, majd miután még a döntési joggal rendelkező helyi hatalmasságok számára is nyilvánvalóvá vált, hogy mennyire lehetetlen helyzetben van, 1968-ban visszaköltöztették régi székházába. Egy évtized múlva, 1978-ban megkapta a Képtár épületét is, ugyanekkorra elkészült a népi ipari szerkezetek kiállítási csarnoka is a főépület udvarán. A múzeum gyűjteményei időközben jelentős mértékben gyarapod tak, azonban ennek is határt szabott a felvásárlási alapok állandó hiánya. így továbbra is elsősorban az adományok és a terepen végzett gyűjtőmunka eredményezte a növekedést. Újonnan kialakult gyűjtemény a régészeti, amely 1956-1983 között Ferenczi Géza és Ferenczi István régészek terepbejárásai és ásatásai nyomán keletkezett, egyik tudományos eredménye a több mint 120 ismeretlen régészeti lelőhely feltérképezése volt. A helytörténeti gyűjtemény elsősorban a helyi céhek és ipartársulatok emlékanyagát foglalja magába. Sajnos, érzékeny veszteség érte, a múzeum levéltári anyagát bekebelezte az állami levéltár (Udvarhelyszék levéltára, melynek legértékesebb része, a „székely láda" anyaga Kolozsvárra, Székelyudvarhely város privilégiumlevelei a bukaresti, Udvarhely vármegye levéltára és a városi intézmények iratanyaga a Csíkszeredái levéltárakba került a „zseniális" átszervezések nyomán). A néprajzi gyűjtemény is tovább fejlődött, a múzeum szűkös tárgyvásárlási alapjait elsősorban a hiányok pótlására fordították. A Szejkefürdői székelykapu-gyűjtemény szimbóluma lehetne a diktatúra alatti évek csendes, nemzeti szimbólumainak fenntartására fordított munkának. A képzőművészeti gyűjtemény alapja a kollégium régi képtára, ez kibővült a Korunk folyóirat kollekciójával — így bemutathatjuk a kortárs erdélyi magyar képzőművészet keresztmetszetét — és a Spanyár-adománnyal. Az állandó képtár megteremtését Maszelka János festőművész szorgalmazta hosszú időn keresztül, amely végül 1979-ben a Korunk c. folyóirat szerkesztősége—elsősorban Kántor Lajos segítségével nyílhatott meg. A természetrajzi gyűjtemény is újonnan keletkezett, Ko-12