Zepeczaner Jenő: Székelyudvarhely. Műemlékek (Székelyudvarhely, 1996)

főnöke öt társával, igénybe véve a Székely Támadt vár kapitányi tisztét is betöltő Ruszkai Komis Boldizsár küküllői főispán segítségét, elfoglalta a várban lévő egykori, valószínűleg domonkosrendi kolostorépületet. Székelyudvarhelyen ezidőtájt a protestáns közösség volt a hangadó; tagjai — amint ez Lubieneczkinek a várkapitányhoz címzett panaszos leveléből is kiderül — mindent elkövetnek a szerzetesek elűzése érdekében: ”Mihálynak (Deák) özvegye György testvért, akit én a várban hagytam, több alkalommal megpróbálta elűzni. Összegyűjtötte a semmirekellő, gyilkosságra is könnyen hajló embereket, akik úgy György testvért, mint szolgáit üldözik. Átkozott asszony (...), romlott leányasszonyokkal a vallás szégyenére éjszakákon át trágár dalokat énekeltet. A kertet idegenekkel kifosztotta (...), a kert fáit levágatta (...), nagyságod segítségét kérjük."

A XVII. századból gyér adatokkal rendelkezünk az udvarhelyi ferencesrendiekről: bár zaklatásuk nem szűnik (1614-ben megverik őket), folytatják működésüket, több székelyudvarhelyi fiatal jelentkezik a rendbe.

1705-ben Lakatos István, akinek zetelaki plébános korában (1666) a ”barátok” segítségére voltak, udvarhelyi kőházát és a hozzá tartozó telkét a ferencesrendieknek adományozta, az első átalakításokat ő maga végeztetve, saját költségén: a tűzvész által megrongált épületet kijavíttatta, fából négy kis cellát, konyhát, istállót és csűrt állíttatott. Miután 1706 kezdetén Lakatos meghalt, az átadást március 30-án már a helyi hatóságok eszközölték. Az első "Praesidens” P. Moldovai Lajos volt, aki vásárlás útján növelte az öröklött telket, illetve a kőházat kápolnává alakította SzL Péter és Pál tiszteletére, székekkel, oltárral látva el azt. Az őt követő P. Szentmiklósi Gáspár kórust állíttatott, P. Tőkés Benedek sajátkezűleg orgonát készített, P. Fábián Bemardin (1709—10-ben volt házfőnök) fából, emeletesen új cellákat és refekróriumot építtetett, mely 1730-ig állott.

A templom alapkövét 1730 augusztus 10-én rakták le, 1734-ben már miséztek benne. Johann Ignaz Haas 1734-es keltezésű, Székelyudvarhelyt ábrázoló metszetén valóban látható a főtér házai közül kiemelkedő impozáns épület: ideiglenesen tető alá hozott tornyai alacsonyabbak, mint ma, hiszen építésükön még 1771-ben, sőt 1864-ben is dolgoztak. A tornyok által közrefogott bejárat reneszánsz ihletésű faragott kőkeretén az 1778-as évszám olvasható. Veress Lajos rendi fró 1753-ban kelt leírása már egy barokk igények szerint imponáló építményt örökít meg: ,,..A kéttornyú templom külső és belső alakja, szépsége, nagysága és arányaival felülmúlja az összes kerületi templomokat. Szentélye tágas és szép, a hajója nagyarányú s hét oltár van benne elhelyezve. A főoltáron a csodálatos kereszt mellett a boldogságos Szűz szobra és mellette két más szobor."

Közben a templombelső is kezd az épület arányaihoz méltó képet ölteni;

6