Zepeczaner Jenő: Székelyudvarhely. Műemlékek (Székelyudvarhely, 1996)

* * *

A szigorúan értelmezett műemlékeken kívül még szeretném ráirányítani a figyelmet — a teljesség igénye nélkül — néhány épületre, utcarészletre, melyek az óváros építészeti arculatát meghatározzák. Kezdjük talán a céhes élet emlékét őrzó múlt századi utcarészletekkel: a Vár utca több (de különösképpen Vass Ferenc kalaposmester 4. szám alatti) háza, a Szent Imre utca (főként a 33., 39., 41. szám alatti házak), a József Attila (egykori Király) utca és az ebből nyíló udvarterek (Csizmadia-szer, Sarkantyú utca); a Mihály és Szűcs udvarok.

A város hagyományos piachelye valószínűleg a középkori település kialakulásától fogva — a XVI. század végétől bizonyíthatóan — egészen a századfordulóig a mai főtér (Szabadság tér) volt; jelenlegi épületei főképpen a XVHI-XIX. században, illetve a századfordulón keletkeztek. Legrégebbi polgári háza a 12. szám alatti épület, melynek pincéje talán későközépkori eredetű. Figyelemre méltó az 1896-ban, Stehlo Ottó tervei szerint épült eklektikus Vármegyeháza (ma Városi Tanácsház, Szabadság tér 5. sz.).

Mint már korábban jeleztük, a polgárosodási folyamat Székelyudvarhelyen a X3X. század második felében és századunk kezdetén, a dualizmus éveiben teljesedik ki: ezt a főtér összképén kívül a keleti nyúlványként húzódó Márton Áron tér, a Csíkszereda irányába vezető Bethlen utca; de főképpen a város hagyományos kereskedő-utcája, a Kossuth (hajdani Botos) utca épületsorai bizonyítják. Ez utóbbiban külön, ritkaságszámba menő érdekesség Kováts István fényképész 24. szám alatti lakóháza, illetve az ott 1876 óta folyamatosan, jórészt a múlt századi berendezéssel működő műterme.

A monarchia-korabeli gazdasági fellendülés éveiben Székelyudvarhely iskolaváros-jellege is megerősödött, erről tanúskodik az Állami Főreáliskola impozáns neoklasszicista épülete (1891, építész Meiner Károly, Tompa László utca 12. sz.), a református kollégium új épülete (1912, építész Magyar Vilmos, Márton Áron tér 2. sz.), a katolikus gimnázium neoklasszicista (1892, Márton Áron tér 6. sz.), illetve későbbi, már a szecesszió felé hajló eklektikus épülete (1910, építész Pápai Sándor, Budai Nagy Antal u. 32. sz.).

Végezetül hadd említsem meg a történelmi Udvarhellyel időközben összenőtt falvak figyelmet érdemlő épületeit is: Bethlenfalva 1774-ben, Kadicsfalva 1780-ban, valamint Szombatfalva 1796-ban épült templomait (mindhárom római katolikus), illetve Szombatfalván az 1858-ban befejezett klasszicista Ugron-kúriát (Orbán Balázs u. 154. sz.).

14