Zepeczaner Jenő (szerk.): Haáz Rezső Múzeum (Székelyudvarhely, 2005)

A múzeumalapító Haáz Ferenc Rezső

Haáz Ferenc Rezső a felvidéki Szepesbélán (Spisská Beid, Zipser Béla) született 1883. augusztus 12-én. Apja Haáz Sándor főjegyző, anyja Weisz Vilma. A történeti Szepes megye területe, a Magas-Tátra keleti előterében a Poprád és Hernád, valamint a Dunajec és Gölnic patakok mentén fekvő, a lengyel határig húzódó medence. A korai Árpád-korban lakossága az államhatáron túli határőr, gyepűelvi magyar lakosságból állt, akiknek a székelységhez hasonló privilegizált jogállása - Tízlándzsás-kerület - beolvadásuk után is 1802-ig fennmaradt. A XIII. század folyamán a területre nagyszámú sziléziai eredetű német telepes érkezik, akik a tatárjárás után újjáépülő Magyarországon jelentős kiváltságokat kapnak, ezek a magyar köztudatban a szepesi szászok vagy a cipcerek. A lengyel királyságnak elzálogosított 13 város a XV-XVIII. században Lengyelországhoz tartozott, így a betelepülő szlovákok mellett lengyel gorálok is színezik a vidék lakosságát.

A Haáz családról fennmaradt legkorábbi feljegyzés 1585-ből származik, amikor Georg Haas és Hans Haas voltak a város bírái. A későbbiek során a város életében jelentős szerepet betöltő családból az igazgató-tanító Valter Haas (1600), Paul Haas (1605), Jacob Haas (1631), Matheus Haas (1635), Philippus Haas (1685), Johannes Haas (1671), a tanító Georg Haas (1712), a rektor Andreas Haas (1747), ifj. Andreas Haas (1752), Jacob Haas (1761), városi főbíró Dániel Haas (1761), Andreas Haas (1794-1797), első bíró Samuel Haas (1795), segédjegyző Franz Haas (1802-1819) és Andreas Haas (1820-1823) nevét jegyezték fel a városi évkönyvek. Ferenc Rezső nagyapja Rudolf Haas (az állami főerdészet vezetője 1848-1875 között), apja, Haáz Sándor előbb segéd-, majd Igló város főjegyzője volt (1880-1919). Édesanyja, Vilma a már 1437-ben fejegyzett Weisz családból származott, a város főterén ma is álló ősi családi házban született testvéreivel - Ilona, Irén és Jolán - együtt. A Haáz gyerekek a város főterének közepén álló evangélikus elemi iskolában kezdték tanulmányaikat, de az elmagyarosodott m. kir. főjegyző házában magyar anyanyelvűekké lettek. A német iskolába járó gyerekek a nagyszülőkkel a sajátos szepességi cipcer nyelvjárást beszélték, ennek alapja a német, de magyar és kisebb mértékben szlovák szavakat is tartalmaz. A városka polgáriasodott lakossága is általában három nyelven beszélt.

Középiskolai tanulmányait a híres késmárki gimnáziumban folytatta német és magyar nyelven, majd miután édesapját 1896-ban Iglóra nevezik ki, tanulmányait itt folytatja, és itt is érettségizik 1901-ben, a magyar gimnáziumban. Gyerekkori élményei, diákévei örökre a szülőföldhöz kötik, hosszú tanári pályája során vakációit, ameddig lehetett (a II. világháborúig), rendszeresen a négy testvér iglófüredi nyaralójában tölti.

5