Zepeczaner Jenő (szerk.): Haáz Rezső Múzeum (Székelyudvarhely, 2005)
A könyvtár jelenlegi alakulása A Tudományos Könyvtár közepes nagyságrendű könyvtár. A volt református kollégium - 1912-ben felépült, impozáns épületében található. Kimondottan e célra kiképzett, kétszintes - 33000 kötetre tervezett- teremben. Ez a kor általánosan elfogadott és csúcstechnikának számító könyvtári berendezését jelentette. A könyvtár a meglevő raktári felület mellett jóval kinőtte tervezett kereteit. Dr. Lévai Lajosnak az Ifjú Erdély 1935 évi áprilisi számában írt, a könyvtárról szóló cikkében, illetve az 1942-ben megjelent Székelyföldi Kistükör című kötetében még 40000 kötet szerepel. Nagy Elemér az akkori könyvtáros büszkén jelentette ki, hogy „ha intézetünk magassága 25 m, akkor éppen harminc nagy könyvrakást tudnánk felrakni ebben a magasságban, vagy ha vonalban képzeljük el az egészet, akkor könyvtárunk, köteteiből két és félszer nagyobb tornyot tudnánk rakni, mint a párizsi Eifel torony." Amikor a sajnos korán elhunyt Hermann Gusztáv, udvarhelyi tanár állítja össze - posztumusz kötetként megjelent - a város művelődéstörténetét, még csak 60000 kötetről tud. Ezt rögzíti műve is. Ma már ez a szám 75000 fölé emelkedett és az összehasonlítás játékának kedvéért ez közel másfél km könyvet jelent. A jelenlegi könyvtárat úgy is felfoghatjuk mint helyi iskolák könyvtárainak történeti gyűjteményét, hiszen fő állományként a már tárgyalt nagy múltú református kollégium könyvtárát, valamint a katolikus gimnáziumtól átvett, számbelileg kisebb (kb. 15000 kötet) de szintén jelentős összefüggőbb és jellegénél fogva külön egységként kezelt részét tartalmazza. Ezek mellett a múlt század utolsó évtizedében megalakult Állami főreáliskola, valamint a Kő- és agyagipari szakiskola könyvtárainak máig fennmaradt, a közkönyvtár kötetei közé besorolt töredékeit tudhatja magáénak. Ezen állományok 1961 és 1967 között kerültek a Tudományos Könyvtárba, amely maga is ekkor nyeri el ezt az elnevezést, az akkori rajoni, majd 1970 -tői a városi városi könyvtárhoz tartozóan. 1990-től a Haáz Rezső múzeum részlegeként működik. Ebben a térségben egyedülálló könyvmúzeumként is tekinthetjük, ugyanis fennmaradt leltárkönyvek és könyvbeli bejegyzések azonosítása során az említett kétszintű megoldás lehetővé tette a muzeális és művelődéstörténeti fontosságú könyvtárak proveniencia elvű , adományozókként! és időbeli elkülönítését a közkönyvtári részlegtől, amelyben már egy bizonyos szak szerint rendeződő elv is érvényesül. Az utóbb bekerült katolikus gimnáziumi anyagból csak azok nyertek elhelyezést a régi könyveket befogadó, bemutató szinten, „amelyeknek kötése beilleszkedik a felső muzeális rész hangulatába". A döntő szempont itt „esztétikai... és nem kronológiai" volt. Ezen régi állományú könyvtárakat egészíti ki most már unitárius jellegű, a zsidósággal kapcsolatos, modem, a két világháború közti kiadványokban bővelkedő, mintegy 4000 kötetet kitevő, Tóth Kálmánnak (a kolozsvári Egyetemi Könyvtár egykori igazgatójának; 1910-1962)- Jakó Zsigmond professzor jóvoltából- 1979-ben Székelyudvarhelyre kerülő állománya, fakó Zsigmond, a könyvtár történetének megírója és Molnámé Hubbes Éva a könyvtár mai rendszerének kialakítója levelezéséből kiderül, hogy a gyűjtemény azzal a kikötéssel került Udvarhelyre, hogy „...onnan később sem mozdítják el és biztosítják annak oszthatatlan együtt tartását is". Talán nem érdektelen idézni Jakó Zsigmondot 1979 szeptember 17-én kelt leveléből az alábbiakat: „habár régebbi könyvek is vannak benne, nem a szokott értelemben vett könyvtárról van szó, hanem oly speciális gyűjteményről, mely az 1918 utáni Románia területén megjelent magyar nyomtatványokat, legkülönbözőbb tárgyúakat és terjedelműeket egyesíti magában. Különös értéke éppen abban van, hogy olyan nyomtatványok is nagy számmal vannak benne, melyek tárgyuk 30
