Székely Nép, 2010 (46. évfolyam, 59-60. szám)

2010-03-01 / 59. szám

politikai párt, de úgy viselkedik, mintha a fogalom csontvázáig lecsu­paszítva az lenne, mert ezzé degradál­ta magát? Mert a meg sem fogalmazott eszményeit menet közben elveszítette, belekerült egy Caragiale képzeletét is meghaladó hatalmi komédiába, melynek hullámain akaratlanul, illetve akarata ellenére is a mócsinggal tele húsosfazék mellé röpítette. Nem fogalmazta meg önmagát, de ehelyett kitalálta a kis lépések tak­tikáját, amihez hozzáadta a min­denáron hatalmon maradás doktrínáját és ezzel elkészült a két tizedes siker­politika eszmei felépítése. Persze, némelykor hátrakacsintva: tudjuk mi mit csinálunk, észre sem veszik, meg sem nevezzük, de meg lesz az autonómia. Nos, észre sem vették mások, de mi sem. Azt viszont észre kellett venni, hogy a magyar egység, a húsz évvel ezelőtti legnagyobb megvalósításunk az RMDSZ politizálásában megbukott. Ez akkor vált nyilvánvalóvá (árnyékát jóval azelőtt előrevetítette), amikor Tőkés Lászlót, - uram bocsá - nem kizárták, kiebrudalták a szövetségből. Nem akarom a vele kapcsolatos közhelyszámba menő minősítést számba venni, de kizárásának okán már meg kell állnunk, mert ez a szövetség vezetésének gondolkozását jellemzi. Tőkésnek a bűne kimndottan elvi következetessége volt az, hogy köré gyűltek (nem gyűjtötte) azok, akiknek kifogásait elutasították, hogy radikalizmusával, úgymond, a román soviniszta szélsőséget hozza helyzetbe. Pedig mindenki tudta, hogy az ő radikalizmusa mindössze elvsz­erűség, az eszményekhez, a kimondott vagy ki nem mondott célokhoz való következtetés, ragaszkodás, a minden vonatkozásban való politizálás igénye. Tehát mindaz, ami az RMDSZ poli­tizálásában hiatus, vagy legaláb is annak tűnik, vagy annak kell látni. Ami ezután következett, az a szövet­ség mélyrepülése. Megszüntette - a különben addig sem érvényesülő - belső ellenzéket, és ezzel meteremtette külső ellenfelét, amit neki kellett volna létrehoznia, de mert nem volt önmagáról pontos képe, létrehozták a civilek. Sajnos minden, ami a romjain felépült, csak torzó, miközben az RMDSZ is torzóvá vált, még akkor is, ha ezt nem tudják és nem akarják el- -2 oldal mi több - felismerni. Pedig amikor Tőkés László - deus ex machina - képviselő jelöltséget vállalt az első európai parlamenti választáson, meg volt a lehetősége egy új egység létrehozásának. A szövetség azonban ahelyett, hogy a nevét meglikasztott lobogójára varrta volna, újból kiebrudálta. Szerencsére ezúttal többen szavaztak, mint a szatmári színházban. De mekkora különbség lett volna, ha elfogadják az égi szerencsét, és helyreállítják az annyi közös fellépést eredményező egységet, és mennyire más lett volna az erdélyi magyarság Európa-szerte elismert, mi több igaz képviselőjének helyzete Brüsszelben az egységes hátország tudatában. Azután második nekifutásra sikerült egy sorompóba állítani (milyen kínos is lenne) a szövetség jelöltjeit a korábbi független jelölttel, ha nem is az egység, hanem a Tőkés kezdeményezésére létrejött összefogás jegyében. Ennek ellenére egységet helyettesitő összefogás nincs. A szövetség folytat­ja maga mértéke és értéke szerinti poli­tizálást. Egyk gödörből a másikba, fel egyenesen a csúcsra. Végignézve ezt a dicsőséges bukdácsolást azt kell mon­danunk, hogy ez nem sokkal több, mint a húsz évvel ezelőtti ötven esz­tendő kunyeráló politikája, csak most egy elegánsabb koldust küdözgetnek egyik asztaltársaságtól a másikig. A SIKERÉHSÉG OKA Nincs egység, nincs összefogás, mert nincs autonómia koncepció következéskép az RMDSZ nem tudja megfogalmazni önmagát. És ez a gyökere a bukdácsolásának, beteges sikeréhségének, annak, hogy a szövet­ség külső képe, megítélése az erdélyi magyarság (tehát tagsága) szemében is homlokegyenest ellentétes azzal, amit a csúcsvzetés alkot önmaga számára, és amit nekünk szeretne felmutatni. Mert nincs, - s ezt ilyen határozottan kell kimondani - autonómia koncep­ciója. Vannak autonómia terv koncep­ciók, több közülök nagy igénnyel és magas színvonalon összekompilált ter­vezet, de nincs az egész magyarságra, másfélmillió embere szabott egységes és teljes autonómiaképzelés. A teljességen és az egységen van a hangsúly. A teljességen, mert másfél millió nemzetként (vagy nemzetrészként) létező embernek joga van az autonómia teljességére. Mi töb, csak ezt akarhatja. Mert a teljesség azt jelenti (mindössze!), hogy minden kérdésben, abszolút minden kérdésben még akkor is, amikor más nemzetekkel közösen dönt. A teljesség kifejezés szinte fölösleges. AZ AUTONÓMIA MAGA A TELJESSÉG. Az egységen van a hangsúly. Vagy a megosztott autonómia jegyében lesz majd kulturális magyar és területi magyar? Bár a magyarságában egységes másfél millió ember társadal­mi, földrajzi, konkrét adottságai különbözők, de az autonómiában egy­formán kell részesülnie mindenkinek, azért kell a magyarság egységes autonómiájáról beszélnünk. Ebből kell kibontani a Székelyföld területi autonómiáját - ami a mai nap legidő­szerűbb kérdése! - más kisebb területek, magyar többségű vagy veg­yes lakosságú falvak, városok kul­turális autonómiáját. Nos, ennek alapján kell (kellett volna) autonómiakoncepciót kidolgoznia az RMDSZ-nek, és ennek alapján kell (kellett volna) önmagát megfogalmaz­nia. Mert eltitkoltuk ugyan, de ennek jegyében, ezért jött létre. Ennek alapján vált az erdélyi magyarság szervezeti politikai megtestesítőjévé. Ez adhat tartást a magyar politizálás­nak, ez létesíti a kislépések politikáját (amire természetes szükség van) és minden más elképzelést és gyakorla­tot, mely minden, más elképzelést és gyakorlatot, melyek valóban auten­tikus sikerhez vezetnek (és vezettek is). Ez adhat tartalmat a hatalomban való részvételnek és minden tettnek, amely a magyarság és természetesen az egész ország népének érdekeit szol­gálja. És teljesen megszünteti annak a lehetőségét is, hogy az erdélyi ma­gyarság politizálását kunyerálásnak kelljen tekinteni. Ha nincs egység, nincs autonómia koncepció és az ezt megtestesítő szervezet, akkor nincs magyarság politika. Magyar emberek politizálhatnak ugyan, de ez az egység és teljesség hiányában létejövő torzók iszapbirkózása, vagy ami még rossz­abb csak szánalmas tülekedése lehet a húsosfazék körül.

Next

/
Thumbnails
Contents