Székely Nép, 2009 (44-45. évfolyam, 57-58. szám)
2009-09-01 / 58. szám
SZÉKELY NÉP AZ ERDÉLYI BIZOTTSÁG HIVATALOS ÉRTESÍTŐJE 45.évfolyam 2009 szeptember 58. szám WASS ALBERT SZOBRÁNAK AVATASAN DR. DERCZE TAMAS, ÚJPEST POLGÁRMESTERE A tolvaj mindig attól fél a legjobban. ha az általa ellopott, elrabolt, elzabrált dolgot, annak jogos tulajdonosa visszaveszi tőle. Nem a lebukástól, nem a börtöntől fél. Wass Albert a meglopott, a megrabolt magyarság jajkiáltása. Elő lelkiismerete ma is mindazoknak, akik látják és siratják a lassan-pusztuló kárpát-medencei magyarságot, akiknek lelki és fizikai fájdalmat okoz, a határainkon belüli és a határainkon kívüli kultúránk pusztulása. Wass Albert maga a magyar sors. Egyenként, külön-külön, és együtt, mindannyiunké. Háborús bűnöst csináltak belőle, hogy a megalázott magyar nemzet könnyeit és jaj szavát ne tudja verseiben, írásaiban a világnak hitelesen elmondani. El akarták feledtetni, hogy írásait a felnövekvő nemzedékek ne ismerjék meg, és ne gondolkodjanak el azon, mi is történt 1920-ban Trianonban? Mi is történt 1947-ben Párisban? És mi nem történt meg 1990-ben Magyarországon? És mi történt a kisebbségben élő magyar emberekkel, a magyarság értékeivel, a magyarság kultúrájával, 1920 után, a Felvidéken, a Kárpátalján, a Regátban és Erdélyben, a Dél-Vidéken, a Muraközban, és a mai Burgenlandban. Az én nemzedékem úgy élte le élete javát, hogy azt kellett látnunk, a hivatalos Magyarország évezredes értékeket próbált elpusztítani. A keresztyén egyházból, amelynek az ország és Európa létét, kultúráját, alapvető értékrendjét, köszönheti, elpusztítandó, reakciós klérust faragott. A hazaszeretetből, proletár internacionalizmust eszkabáltak. A több tízmillió embert meggyilkoltató generalisszmuszból a népek atyja lett. És micsoda folytatás a mában. A mai hivatalos Magyarország, a magyar kormány, tudatosan folytatója a szocialista népi demokráciának, s méltó örököse is annak. Úgy tesz, úgy viselkedik, mintha nekünk magyaroknak kellene szégyenkeznünk amiatt, hogy Szlovákia területe az utosó négyzetcentiméterig megegyezik a történelmi Felvidékkel. És némán tűri, sőt, tudomásul veszi nem okulva a tragikus múltból, hogy szlovák kormánypárti politikusok, a felvidéki magyarság ellen a fasiszta időket idéző módon izgassanak. És némán tudomásul veszi azt is, hogy Kárpátalján megszűnik a magyar anyanyelvi oktatás. Kinek is a kormánya? Wass Albert szobrának avatása nem csak hangos jajkiáltás a magyarság sorsáért érzett aggodalmunkban! Nem csak egy a sok kis apró ünnep körül.Tiltakozás az ellen a kormánypolitika ellen, amely a határainkon túli magyarságot magára hagyta, s kiszolgáltatja mindazoknak, akik a történelmi múltat is ellopva, kisebbségi érzésekkel terhelten, a tolvaj agresszivitásával védik az ellopott holmit. De vájjon csak ennyi lenne az egész? Csak arról van szó, hogy létezik egy iró, akit a mai hivatalos Magyarország és szellemi, intellektuális és nem intellektuális holdudvara el akar felejteni? Csak ennyi az egész? A játék, a módszer ismerős. Ahogy a kormány mondja és gondolja: "Huszohárom millió román munkavállaló! Tőled veszik el a munkahelyet, hát ne adj magyar állampolgárságot a határon túli rokonaidnak, barátaidnak, apádnak, anyádnak, testvérednek! Ide jönnek és elveszik a kenyeredet. Wass Albert? Jelentéktelen ember, akinek könyveit nem érdemes olvasni, hisz nekünk, a magyar kultúra hivatalos képviselőinek sem kell ez a háborús bűnös! És ha véletlenül a kezedbe kerülne egy könyve, írása, el ne olvasd, mert sorai gyönyörűségétől csak a szived fájdul meg. Csak a könnyeid csordulnak ki, s a végén még eszedbe jutnak azon őseid, akik vérüket hullatták, életüket adták német és tatár, török és orosz, román és szláv elleni harcban. Vérüket és életüket is adták, ha kellett, hogy az ország megmaradjon, hogy az ország egybe maradjon! És ne olvasd azért sem,mert még ráébredsz, nem lehetsz közömbös az elszakadt és kisebbségi sorban élő magyarok iránt, mert egy vérből vagyunk, s még eszedbe jut, hogy csak magunkra és egymásra számíthatunk és senki másra. Határainkon innen és határainkon túl. És a végén még ne adja az Úr Isten, netán magadénak fogod érezni Dsida Jenő sorait: Elindulok, mint egykor Csorna Sándor, hogy felkutassak minden magyart. Székelyek ott a bércek szikla-mellén, üljetek mellém! Magyarok ott a Tisza partján, magyarok ott a Duna partján, magyarok ott a tót hegyek közt s a bácskai szőlőhegyek közt, üljetek mellém. Magyarok Afrikában, Ázsiában, Párisban, vagy Amerikában, üljetek mellém! Ti eztán születők és ti porlócsontú ősök, ti réghalott regősök, ti vértanuk, ti hősök, üljetek mellém! Ülj ide, gyűlj ide, népem s hallgasd, amit énekelek, amint a hárfa húrjait jajgatva tépem, ó, népem, árva népem! Mert ha ma, drága barátaim, elfelejtjük Wass Albertet és kitöröljük még az emlékezetünkből is magyarságát, gondolatvilágát, a magyar közösség megtartó erejébe vetett hitét, az összetartozásunkat hirdető apostoli szavait, már maguktól jönnek a többiek. Holnap már nem fog számítani, és megtagadjuk a határon túli magyarokat, és nem fogunk sorsközösséget érezni velük és oláhoknak, tótoknak, 1 oldal f
