Székely Nép, 2008 (43-44. évfolyam, 55-56. szám)
2008-03-01 / 55. szám
r KÉSIK A NAGY TŰRHETETLEN CZEGŐ ZOLTÁN tiunaoroűva nezneti a világ négy sarkába menekült vagy száműzött magyar mindazt, ami Magyarorzságon történik, és mondhatni a világ csodájára. Mert az a ténny, hogy az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc után valamelyest enyhült a szovjet s hazai kommunista, gyarmati uralom, ám ehhez szét kellett lőni még egyszer Budapestet, ahogy az történt 1944 telén, ki kellett végezni és kátránypapirba csmagolva, arccal lefelé, Japán felé hántolni el azt a hazai magyart, ki szót és fegyvert mert emelni hazája és népe, kultúrája érdekében. Isten és ember előtt fennhangon tilos volt még említeni is azt a harcot másként, mint ellenforradalomként, tilos volt szemébe nézni az államvédelmiseknek, mert az már gyanús volt. És léve Magyarországból, a forradalmasból és a szabadságharcok elkötelezettjéből a szocialista tábor legvidámabb barakkja... Nem is mellesleg említjük meg, noha a kortárs halandó igen-igen feledékeny, hogy 2006-ban irtózatos erővel verték szét a forradalomra emlékező békés, szótlan tömeget Budapesten, az akkori és mostani kormány parancsára. Talán az is jellemző lehet, hogy óriási összegekért vásárolt jelen nyomorult kormányunk Izraeltől rettenetes vízágyúkat, kimondottan az elnyomott nép politikai tüzeinek eloltására, a népség szétoszlatására. Bevált. A múlt évben olyan évfordulót teremtettek 1956 emlékére, hogy még a kisdedek is röstellették azt. A titkon kivégzettek és a tikon elföldeltek parcelláinál a mai kommunisták és a régiek szintúgy dühögve emlékeztek a régi szép időkre, amikor övék volt a hatalom és a dicsőség. És a rettenetes november 4.-i szovjet tankos betörés emlékére titokban koszoruzott miniszterelnökünk, Gyurcsány Ferenc, a gyilkos Kádár-kormány teljhatalmú Kommunista Ifjúsági Szövetség (KISZ) titkára. Titokban, ugyanis bárhová megyen szűk e hazában, tojással dobálják, füttyel fogadják. Maradék humorunkkal hadd tegyük hozzá: nemzet - és városáruló budapesti polgármesterünk, Demszky Gábor hozte “divatba” Budapesten illetve a hazában a nemzeti ünnepi öltözéket: ő vezette be, ugyanis tavalyelőtt igen-igen megszórták tojással, paradicsommal, aztán azóta őrzővédői esernyőkkel felfegyverkezve állják körül őt is, Gyurcsány kormányfőt is, ha nyilvánosan szólni mernek. És a rend őrzői? Az őrző-vidékről jut eszünkbe, hogy Budapesten a rendőrség (!) központi épületét egyik magán cég emberei őrzik, hatalmas összegeket zse- 4. OLDAL belve be a - rendőrségtől. Magyarországon a törvény nem az emberek javait, az embereket s az ők jogait védi, hanem önmagát. Magyarországon a rendőrség központi épületét az adófizetők pénzén maga a rendőrség őrizteti egy őrző-védő Kft emnereivel. Bizarr. Nem egyszer mutattuk meg a világnak, hogy mire vagyunk képesek mi, magyarok Hadd idézzünk ide egy sort “a magyar nép zivataros századaiból”, a Himnuszból: “s nyögte Mátyás bús hadát Bécsnek büszke vára”. így volt. Bécsben - is - székelt Mátyás, Európa nem csak a honfoglaló magyarokkal igyekezett valahogy jóban lenni, hanem évszázadokkal később is még. Most a rendőrség arra sem képes - állítólag -, hogy önmagát megvédje. De nem is erről van szó: inkább arról, hogy az őrző-védő Kft főnökei jó barátságban vannak a - mondjuk - belügyminiszterrel, a rendőrfőnökkel, aztán jól jön az a kis fix jövedelem a rendőrök őrzéséért... Beteg országban félbolond kormánytagok és erkölcsileg megrohadt kormány vezérli zuhanásszerű - mert ez már nem menetelés - igyekezetünket a megsemmisülés felé. Perez izraeli elnök szavai iszonyúan felháborítottak, aztán rájöttem, igaza volt s van, amikor azt mondja: “megvásároltuk Manhattant, Magyarországot, Lengyelországot”. így igaz. Itt már nem settenkedve uralkodik az idegenség, hanem valóságos rituális táncot járnak “összeomlott csontjainkon”. Ismét egy jelzést: az ázsiai milliók tervszerű betelepítése nyilvánosan folyik Magyarországon, és egykor kuruc, negyvennyolcas, 56-os, 1989-es magyar nép kukkot sem szól. Az Egyesült Államok küldött nekünk három tucat kubai “menekültet”, mert ő nem tudta fogadni őket ..., valamilyen okból. Hát menjenek Magyarországra! Mint annak idején a tekergő, kommunista, görög menekültek. Nos, novemberben Bicskén szép kis késelést rendeztek a kubai testvérek, telt a korház magyar sebesültekkel. Hogy a vizit dijat ki fizette meg, azt nem tudjuk. Talán Bush elnök? Perez? Fidel Castro? Kiderül? Az bizonyos , hogy mindezért, és soron lévő és holnapi gyávaságainkért ma mi fizetünk, holnap a gyermekeink, unokáink. Nem vészmadárként szólok, ugyanis nem jós kelletik ide, hanem mai látó ember: nincs már idő s száz év, hogy összeszednénk magunkat, ugyanis ma az idő hamari, ront és ront, és ebből nincs felépülés. Ha megszűnik, és önmaga a nép is elhiszi hogy egy nemzet és ország is megszűnhet ezerszáz év után, akkor onnan feltámadás nem lesz. Korházak százait szüntette meg eme kormány, a posztkommunista és magyargyülölő két párt vezérletével. Most újabb hullámban töröl 33 számyvasutat, Európa és az ország elképedésére. Morzsáljunk tovább. Elhallgatott mozgalom él, ügyet sem vet rá semmilyen párt egyelőre: óvodák kellenek! És óvodák százait törölte el a kormány, és elhaltak a bölcsődék. Szíveskedjék elképzelni, könnyes vagy fogcsikorgató olvasó, hogy sorszámozzák Magyarországon a folyamodó szülőket, hogy bejussanak az (egy) bölcsődébe másfél, kétéveske gyermekükkel. Nincs pénz, nincs bölcsőde, iskola, óvoda. És minap a kormány ismét bedobta a gyeplőt: vegyék át az önkormányzatok, ha kell nekik bölcsőde, óvoda, ha kell nekik iskola és számyvasút Szlvásváradra, száz és ezer más helyre. Nem tudjuk, lesz-e majd, ki zsoltárt mond felettünk s hogy megérdemeljük-é, mindezt eltűrvén, amit ránk lőcsöltek, s nem is égiek, nem is az apokalipszis ótestamentumi rémei, hanem ma és itt őrült módon megmilliárdosodott gyűlölőink. Most már csak arra (is) vagyok kiváncsi, mikor jön el, jelentkezik _ a Nagy Tűrhetetlen Magyarországon? És mi lesz azon az órán, ammikor tömegek mondják, husánggal a kézben, hogy ez már tűrhetetlen. Mert ma még eltűrik. Az idén, januártól, irtózatos módon emelkedik a villanyáram, a gáz és ezek nyomán azonnal mindennek az ára. Eközben a Szocialista Párt és a Szabad Demokrata Párt uralkodó körei bevetették az elképzelést, hogy kétszerresére emelnék a képviselők havi jövedelmét. Most, amikor a lakosság 50 %-a konyhagondokkal küzködik.... Nem Amerika a lehetőségek hazája immár, hanem Magyarország. Itt mindent lehet, csak a törvényeket betartani nem. Olaszországban több mint egymillió román állampolgár éldegél, hidak alatt, Róma területén, sátrakban, deszka bódékban, mindenütt, és rabolnak, lopnak, már ölnek is, kifosztás és nemi erőszak után, kettő közben. Olasz-ország lakossága felháborodottan tiltakozik, igen a kormány is, mert a beözönlők 90 %-a nem dolgozik, és túlnyomó többségük cigány. Többször említettem egykor, még uniós átminősülésünk előtt, hogy mi lesz, ha elindul “az elnyomott, kirekesztett, szegény cigányság” _sok milliója Európa felé. Na, elindultak. Ám mit tesz a román kormány - és államfő? Legfelsőbb szinten veszi védelmébe - tiszteletre méltó módon - a román állampolgárokat, fenyegeti Olaszországot, stb. Magyarország visszalöki százegyszer is az erdélyi, felvidéki, délvidéki, kárpátalljai magyar milliók, százezrek panaszait, kettős állampolgársági óhaját, támogatási segélyeit megvonja. Európa nemzetközi jogászai tizennyolc éve teszik föl kétkedő kérdéseiket bizonytalanságukban: miféle demokrácia van itt, és mit akarnak önvesztükre a magyar kormányok, Hóm, Medgyessy, Gyurcsány és nagyhatalmi támogatóik? Mi tudjuk, mit akarnak, mert nyíltan cselekednek. Nem kell a független Magyarország, a nemzeti érzület! Es ezt cselekszik. Hogy mikor jön utcánkba a Nagy Tűrhetetlen? Nem tudom.
