Székely Nép, 2006 (41. évfolyam, 51-52. szám)
2006-11-01 / 52. szám
angliai visszhangról. A szörnyű pusztítás hírére az angol protestánsok jelentős összeget gyűjtöttek össze az újjáépítés támogatására. Több mint tíz esztendőre volt szükség a ma is álló kollégiumi falak felépítéséhez. A tanítás ez alatt sem szünetelt. A városi házakban, nagyobb középületekben tantermeket alakítottak ki. Folytatódott a Kollégium kálváriája a második világháború idején: 1943 őszén Antonescu fasiszta kormánya bezáratta az iskolát, két másik dél-erdélyi magyar társával együtt. Roppant kényes helyzet alakult ki. Kézenfekvőnek látszott a méltó válasz: észak-erdélyi román líceumok bezárása. De az észak-erdélyi magyar írók, tanárok, értelmiségeik arra kérték a budapesti kormányt, hogy ne folyamodjon ilyen válaszhoz, és ne korlátozza az észak-erdélyi román iskolákat. Kállay Miklós kormánya hallgatott az értelmiségiek tanácsára, és egyetlen román iskola ellen se léptetett életbe büntetéseket, miközben a dél-erdélyi iskolák ajtajáról nem került le a lakat! Messze Angliában a Ceausescudiktatúrában is szemmel kísérték a nagyenyedi Kollégium sorsát. A 19. században küldött nagyon értékes támogatásuk jogán a maguk iskolájának is tekintették Enyed Kollégiumát. Mikor a román tanügyi hatóságok, ravasz csellel, egyesíteni akarták a Bethlen Kollégiumot a helybeli román tannyelvű Avram láncú líceummal. Londonból erélyes tiltakozás hangzott fel, Bukarest számára roppant kellemetlen helyzet alakult ki. Eltekintettek a Bethlen Kollégium felszámolásától. Sőt, azt a - fájdalom! - magyar nemzetiségű helyi pártvezetőt, aki az „egyesítést" a leglelkesebben követelte, leváltották és el kellett mennie Enyedről. Más kérdés, hogy évekkel később, mikor Ceausescu már nem törőödött semmiféle tiltakozással, a Bethlen Kollégiumot mégis egyesítették. Igaz, hogy már nem sok volt hátra a diktatúrából. Az 1989-es romániai változások után a Bethlen Kollégium önálló magyar tanintézet lett megint. Hogy ne látnánk jelképet abban, hogy ezen a lényegében szórvánnyá lett enyedi vidéken a Bethlen Kollégium mindig meg tudta védelmezni önmagát! Míg a Székelyföldön etnikai tömb oltalmazza a magyar iskolákat, Nagyenyeden ezt a szerepet a történelmi múlt tölti be. Egy iskola szellemi erejét a tanárok tudásának a szintjét tanítványaik életpályáján lehet lemérni. Jakó Zsigmond és Juhász István kolozsvári történészek írják: „Ha feltételezzük, hogy 1662 és 1730 között évente legkevesebb 200 növendék, 1731 és 1750 között évente 500 tanuló, 1751 és 1848 között pedig évente 800 diák látogatta a különböző osztályokat, minden túlzás nélkül állíthatjuk, hogy Bethlen Gábor iskolája, a feudalizmus nehéz körülményei között csak enyedi korszakában több mint 100.000 ifjút részeltetett a művelődés javaiban." Soha ilyen lustrát nem tartottak Bethlen Gábor Kollégiumában. Jelentkeznek ezen a történelmi névsorolvasáson erdélyi tájak fiai, de Erdélytől távolabbi vidékek szülöttei is, szépszámmal. Azt is „elmondták" a felszólított vén diákok, hogy ki mire vitte az életben, vagy milyen pályán igyekezett gyümölcsöztetni az Enyeden szerzett tudást és átvállalt lelki örökséget. Jakó Zsigmond szétbontotta a névsorokat a diákok társadalmi összetétele szerint is, hogy bizonyítsa: ama százezer fiatal, javarészben falusiak és városiak, kétkeziek és mesterek, papok és kismesterek gyermeke, s hogy ezek szelleme uralkodott Enyeden, ez tette a szolgálat alázatos munkásaivá az arisztokrácia gyermekeit is, egy Kemény Zsigmondot például! Kemény Zsigmond író mellett olyan diákok öregbítették a Kollégium hírnevét, mint Bethlen Miklós kancellár, Bőd Péter, az első magyar irodalmi lexikon szerzője, Aranka György, a marosvásárhelyi Erdélyi Magyar Nyelmívelő Társaság alapítója, Körösi Csorna Sándor nyelvész, Kelet-kutató, Barabás Miklós, 19. század legnagyobb portréfestője, Háromszék szülötte, Bolyai János matematikai zseni, Aprily Lajos költő. És hány nemesi oklevelet kelteztek Nagyenyeden! A nagy fejedelem, szóltam erről, halála előtt egy hónappal elrendelte, hogy Erdélyországban és a Partiumban, vagyis a Részeken - uralmának területén - a kollégistákat és utódaikat nemesség illeti meg. A „tanulás révén megvalósuló örökváltság" révén paraszt fiúk szellemi kiválasztódással léptek fennebb a társadalmi létrán. Erdélyi falusi iskolákban nemesített tanítók oltották tanítványaikba a felemelő, megvédelmező tudást. Körösi Csorna Sándor neve az örök emlékezetű vén diákok között bizonysága annak, hogy a nagyenyedi kollégiumban még a „latinitás" időszakában is az anyanyelvűség volt a vezérlő eszmény. A csomakorösi székely parasztfiúban a Kollégium ébresztette fel az elhatározást, hogy életét a magyar nyelv titkainak megfejtésére, szülőhelyének felderítésére fordítja. Enyeden Benkő Ferenc professzor, tudós elme már 1790-ben magyar nyelven, magyar viseletben tartotta meg székfoglaló beszédét. Ugyanő több szakkönyvet írt magyarul. Egy korabeli másik professzor, Herepei János hatásának tulajdoníthatjuk Körösi Csorna Sándor elhatározásának beérlelődését. Enyeden felismerték, hogy az anyanyelvűség mellőzése miatt Erdély a Habsburg-birodalom elmaradott tartományává süllyed, ahol visszfényes sem vibrál többé a fejedelemség korabeli virágzásnak, sárba fulladnak a legszebb szándékok, eltompulnak az agyak. A haladás útja ugyanis az anyanyelv jogaiba emelése, őrzése, pallérozása. Olyan enyedi örökség ez, amely megtartó erő napjainkban is, nemcsak a kisebbségi tartományokban, hanem az anyaországban szintén. Bethlen Gábor Kollégiuma az egész magyar nemzet tanítója! 9. oldal
