Székely Nép, 2005 (39-40. évfolyam, 50-55. szám)
2005-04-01 / 55. szám
A határon túli magyar szervezetek önállósodása Magyarországtól Országok: Magyarország, Románia, Szlovákia, Szerbia-Montenegró, Ukrajna Bevezetés: A határon túli magyar szervezetek január 6-án a szerbiai Szabadkán megalakították saját, rendszeresen ülésező konzultatív fórumukat. Az a tény, hogy az ülésre nem kaptak meghívót sem a magyar kormány képviselői, sem a magyarországi politikai pártok, előrevetíti: a határon túli magyar szervezetek a jövőben várhatóan egyre gyakrabban fognak Budapesttől függet-lenül fellépni politikai kérdésekben. Elemzés: Az 1,600,000-es romániai, az 550,000 szlovákiai, a 350,000-es szerbiai és a 200,000-es ukrajnai magyar őshonos kisebbségi közösségek csalódtak a 2004 december 5-ei magyarországi népszavazás végeredményében. Bár a választópolgárok többsége igennel voksolt a számukra biztosítandó kettős állampolgárság kérdésében, az alacsony részvétel miatt a népszavazás eredménye nem kötelező érvényű a magyar parlament számára. Ebben a lélektani helyzetben, saját választópolgáraik hangulatát lereagálva hozták létre a határon túli magyar szerveztek 2005. január 6-án, Szabadkán saját konzultatív testületüket. Ez előrevetíti azt a stratégiát, mely szerint ezentúl az érintett szervezetek maguk között alakítják majd ki álláspontjukat egy-egy kérdésben, s ezt követően közösen lépnek fel a magyar kormány és a magyarországi politikai pártok irányában. Az önállósodás részben annak köszönhető, hogy a szomszédos országok magyar lakossága körében a jelenlegi magyar baloldali kormány népszerűsége mélyponton van. Ennek legfőbb oka, hogy a népszavazási kampányban a Magyar Szocialista Párt és a Szabaddemokraták Szövetsége nemcsak a kettős állampolgárság ellen érvelt, hanem mindezt szélső jobboldali módszerek alkalmazásával tette. Vagyis Gyurcsány Ferenc magyar miniszterelnök és kormánya olyan üzeneteket fogalmazott meg, melyek szerint a kettős állampolgárság esetén a határon túli magyarok elárasztanák Magyarországot, (pl. 800 ezer magyar települne át!), munkahelyeket vennének el, tönkretennék a szociális ellátórendszert, túlterhelnék az egészségügyi rendszert és összeomlana a nyugdíjfolyósítás. Ebben a helyzetben a magyar kisebbségi politikai szervezetek számára szavazatnövelő lépés, ha szembehelyezkednek Gyurcsány Ferenccel és kormányával. Ennek is köszönhető, hogy hűvösen fogadják a népszavazás óta a magyar miniszterelnök irányukba tett különböző gesztusait. Ugyanakkor a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség a jobbközép magyar ellenzék vezéralakjának, Orbán Viktornak a jobbközép választói táborban és a határon túli magyarok körében tapasztalható vitathatatlan népszerűsége ellenére sem tudta biztosítani az igen szavazatok olyan mértékű győzelmét, mely eredményes népszavazást, kötelező érvényű eredményt hozott volna. Ebből az a következtetés vonható le, hogy a magyar kisebbségi szervezetek leginkább akkor számíthatnak a mai magyarországi ellenzék támogatásának hatékonyságára, ha a Fidesz 2006-ban kormányzó helyzetbe kerülne. Addig magukra vannak utalva. A határon túli szervezetek önállósodását az is elősegíti, hogy saját hazájukban megnőtt politikai mozgásterük. Szlovákiában a Magyar Koalíció Pártja (MKP) immár a második ciklusban biztosítja, hogy az országban demokrata, európai irányultságú kormány alakulhasson. Nélküle ez a szlovák kormány és politikai irányvonal megbukna. Ráadásul a közvélemény-kutatások azt is jelzik, hogy egy következő választáson az MKP megismételné korábbi, jónak mondható 10%-os eredményét. Szintén kormányalakító tényezővé vált Romániában a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ). Az új román kormányban minszterelnökhelyettest, 3 minisztert, több államtitkárt, 4 prefektust és 8 alprefektust ad a magyar párt. Mindezek mellett a román kormányprogramba olyan intézkedések kerültek be, mint a kulturális autonómia jogi alapjainak megteremtése, vagy egy állami pénzen működő, egész Románia területén fogható magyar-nyelvű televízióadás elindítása. Úgy tűnik, hogy az RMDSZ fontos eredményeket érhet el a magyar kormány közvetlen támogatása nélkül is, ami megnöveli mozgásterét Budapesttel szemben. Hasonlóan kedvező politikai helyzetbe került Ukrajnában a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) is. Az a szervezet az ukrán elnökválasztások második fordulója előtt megállapodást kötött Viktor Juscsenkóval, majd azt követően elérte: az ukrajnai magyarok 65%-a rá szavazott. Ukrajnában 2006-ban parlamenti választások lesznek s várhatóan a Mi Ukrajnánk Mozgalom be fogja tartani a magyarokkal kötött választási megállapodásban vállaltakat, hiszen ismét szüksége lesz a magyar szavazatokra. Mindez pedig megnöveli az ukrajnai magyarság mozgásterét is. Szerbia-Montenegróban az ottani legnagyobb magyar szervezet, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) a legutóbbi önkormányzati választások után bekerült a Vajdasági tartományi kormányba, továbbá Szabadka polgármesteri székét is megszerezte. Az eddigi megnyilvánulásokból valamint a szabadkai tanácskozás záródokumentumából kiolvasható, hogy a határon túli magyar szervezetek fokozatosan elhagyják a Magyarországtól függő kettős állampolgárság követelését és előtérbe kerülnek az autonómiaigények. Ez utóbbiakkal kapcsolatban várhatóak részeredmények, ugyanis a környező országokban a határon túli magyar szervezetek a politikai hatalom megkerülhetetlen elemeivé váltak. Következtetés: A december 5-ei magyarországi népszavazás két folyamatot indított el. Egyrészt a határon túli magyar szervezetek, melyeknek létükhöz egyre kevésbé van szükségük Magyarország támogatására, várhatóan egyre gyakrabban fognak közösen, Budapesttől függetlenül fognak fellépni. Másrészt e közös fellépés középpontjába egyre inkább a kisebbségnek nyújtandó, Európa számos államában már létező különböző autonómiaformák követelése kerül. Ehhez az új politikai irányvonalhoz pedig e szervezeteknek megvan mind a politikai legitimációja, mind az ereje. Page 7
