Székely Nép, 2004 (37-38. évfolyam, 53-54. szám)

2004-11-01 / 54. szám

üzletvezetők, a recepciósok, a vendéglősök, a taxisofőrök világából kerültek ki, akik a szeku informátorai vagy kollaboránsai voltak. Nekik volt pénzük. A szekusok annyira elő­­relátóak voltak, hogy már 1988-ban, egy évvel a forradalom előtt, meg­győzték Ceausescut arról, hogy a születésnapján hirdesse meg az általános amnesztiát. Ekkor szabadult ki egy sor köztörvényes bűnöző, akiknek el is törölték a priuszát. Ettőlkezdve zavartalanul vehettek részt a Securitate új hálózatának kiépí­tésében, amely fokozatosan egy igen jól működő maffiává alakult át. Iliescu elnök szándéka szerint - amelynek hangot is adott -egy Ceausescu nélküli kommunizmust szeretett volna felépíteni, annak min­den mocskos értékével együtt. Időben észre vette, hogy ez a rendszer , régi formájában, nem őrizhető meg, ezért új kereteket teremtett neki a Nemzeti Megmentési Fronttal. így a népben azt az illúziót sikerült keltenie, hogy ők is részesei a demokratizálódás folya­matának. Ekkor, az említett maffia áta­lakította a helyi kommunista vezetést és a nomanklatúrát úgy , hogy ezek let­tek az alapjai a megjelenő kis történel­mi pártocskáknak és civil szer­veződéseknek. A Nemzeti Megmentési Front elhatározta, annak érdekében, hogy legitimmé válhasson, közvetlenül is részt vesz a választásokon -tegyük hozzá, hogy a teljes államapparátus támogatásával. így sikerült az ellen­zéket már az első pillanatokban tönkretenni. A kő-vetkező lépés -, s mondanom sem kell, ez is megkülön­böztet bennünket a szomszédos népek­től -, a félelem légkörének újraterem­tése. A totalitárius államok nem tudnak a megfélemlítés eszköze nélkül élni. Romániában egy olyan kísérlet kez­dődött el, amely minden addig ismert módszertől különbözött: látszatdemok­rácia félelemmel fűszerezve. így jelentek meg, már 1990 első napjaiban az egyetemi irodám ablaka alatt bizonyos emberek, ugyanis a Bukaresti Egyetem a román megújulás szimbólumává lett, mert a diákok és tanáraik egyként vettek részt a for­radalomban. Tehát itt jelentek meg néhányan, azokkal a funkósbotokkal, amelyeket már Temesváron is használ­tak, azt kiabálva: Mi dolgozunk, és nem gondolkodunk! Elképesztő erőszakos pillanata volt a félelem feltá­masztásának. De nem sikerült nekik! Emlékszem arra az Egyetem téri nagy­gyűlésre, amely a modem kori Európa történelmének leghosszabb tömeg­gyűlése volt. A hadsereg sem tudta szétzúzni, pedig megkísérelték. Ezért Iliescu elnök odarendelte a bányá­szokat, akiket már Ceausescu ellen is bevetett a titkosszolgálat. Egyértelmű volt, hogy a bányászok háta mögé bújva a Securitate támadott meg ben­nünket. Románia korábbi katonai főü­gyésze nyomozta ki a bányászjárás ré­szleteit és félreérthetetlenül el is mond­ta, hogy a vallomásokból és nyomozás eredményéből, az derült ki, hogy a bányászok nem maguktól jöttek, hanem küldték őket, pontosan meg­jelölve a helyszíneket, címeket: újsá­gok szerkesztősége, egyetemi irodák, könyvkiadók, s a kultúra egyéb helyszínei. Azóta volt még egy bányászjárás '99-ben, amely nem voít más, mint egy újabb államcsíny kísér­let. Az igazságügyi vizsgálat újra csak világossá tette, hogy ismét a régi szekusok próbálták felhasználni a munkások elégedetlenségét, közben újra elhintve a félelmet is a nép körében. Románia mindössze egy érzéki csalódás és nem egy ország. Olyan média világot működtet, olyan televíziókat, amelyek dicsőségére vál­nának a nyugati országoknak is, fran­ciáknak, angoloknak, olaszoknak. S mindezt egy rendkívül szűk médiapia­con teszi, mert semmi célja nincs, csak a pénzmosás. Ok megértették a kom­munikáció jelentőségét, amely, ha igazi akkor művészet, ha nem akkor gyalázat. Ok az utóbbit választották, s a kommunikációt manipulációra használják. Mi ezt nem tanultuk meg, de sajnos a kommunikáció igazi tudományát sem. Szerintem, emiatt veszítettünk. A mostani kormánypár­tok kommunikációs taktikája egy olyan autóhoz hasonlítható, amelynél minden energiát a dudára összpontosí­tanak. A motor kevés üzemanyagot kap, de a duda megállás nélkül szól. Nem tudsz gondolkodni, nem látsz már semmit a világból, mert a propa­ganda fülsiketítő tülkölése megbénít. Vegyünk egy példát. A közszolgálati televíziót a mostani iniszterelnök úgy használja, mintha a saját sajtóirodája lenne. Ha úgy gondolja, az adásidőből akár 60%-nyit is felhasználhat. Egy kevéske időt még hagy Iliescu elnöknek is. Soha egyetlen rossz hír, soha egyetlen rossz kritika -mindent úgy manipulálnak, ahogyan akarnak. Jó példa erre az Alkotmány megszava­zásának előkészítése is. De ugyanígy megemlíteném azt az esetet, amikor be kellett jelenteniük Románia újra-moni­­torizálását és a kibogozhatatlan struk­túrák megváltoztatatását célzó Európa tanácsi igényt, az egészet sikerként, pozitív hírként tálalták. Az emberek, sajnos, nem nagyon olvassák az újsá­gokat, egyébként is mindössze két­­három független napilapunk van az egész országban, s ez is kevés ember­hez jut el. Az összes többi sajtó orgánum pedig hangos a propa­gandától. Még a bulvárlapok is. De ugyanígy kisajátították a köz­vélemény-kutató inté-zeteket is. Ott is csak a megrendelt eredmények jelen­hetnek meg. Nem csoda hisz a tulaj­donosok közt olyanok is vannak, akik a mai kormányban miniszterként, vagy épp a miniszterelnök kabinet­­főnökeként működnek. Ha létezik is olyan erő, amelyik mást szeretne mon­dani, csak úgy tudja eljuttatni a közön­séghez, ha házról házra jár. Ez a maffia napról napra nő, terebélyesedik, még azzal is, hogy olyan vezetők álltak az élén, akik olyan cégeket hoztak létre, amelyek rövid idő alatt csődbe vitték a teljes román ipart. '97-re a teljes román ipar csődöt mondott, ellopták az összes bankot s még a felvett állami köl­csönöket is. Egyszóval teljesen tönk­retették az egész román gazdaságot, s még ettől sem csökkent a hatalmuk, ellenkezőleg, a tényleges privatizáció '97-es meghirdetésekor -betartva a törvényeket és rendelkezéseket -ők voltak azok, akik nyertesei lehettek a privatizációnak is, hisz csak nekik volt pénzük arra, hogy törvényesen fel­vásároljanak mindent. Kik voltak ezek az emberek? A volt kommunista nomenklatúra és a Securitate emberei. Az összelopott vagyonuk egyik napról a másikra legálissá vált, s már nem is volt szükségük a kiépített hálózatukra. A szemünk láttára törvényesíthették a törvénytelent, de csak azért, mert akkor Romániának arra volt szüksége, hogy bebizonyítsa a világnak, hogy egy fél évszázados szünet után képes igazi jogállamként működni. Ez a maffia, mint egy kupola úgy borul az ország fölé. S már nem titok sem Romániában, sem Európa nyugati felén, hogy csak a helyi bárók üzletei virágzanak - valójában az, hogy báró szép elnevezés, jól kiváltja a gazember szót -szóval ezek a helyi bárók min­denütt kihasználják a közigazgatásban játszott szerepüket, az általuk megteremtett kifürkészhetetlen struk­túrán belül. Az elmúlt évben az egész megtetéződött bizonyos törzsi jel­leggel is, teljesen ilyen sógor-koma viszony alakult ki. Nagy szakadék van a maffiózók gazdasági helyzete és a teljesen elszegényedett népé között. 2. oldal

Next

/
Thumbnails
Contents