Székely Nép, 2004 (37-38. évfolyam, 53-54. szám)

2004-04-01 / 53. szám

SZÉKELY NÉP AZ ERDÉLYI BIZOTTSÁG HIVATALOS ÉRTESÍTŐJE 37. évfolyam 2004 április 53. szám A ROMÁNIÁI MAGYAR DEMOKRATA SZÖVETSÉG PROBLÉMÁJA Markó Béla, a Romániai Magyar Demokrata Szö­vetség (RMDSZ) elnöke 2004. január 16-án két magyarországi hetilapban is a magyar nemzetpoli­tikát érintő tanulmányt tett közzé. A tanulmány felsorolja az RMDSZ- nek a magyar közösség érdekében elért eredményeit, felszólítja a ma­gyarországi pártokat és az értelmi­séget közös nemzetpolitikai mini­mum kialakítására, illetve határo­zottan síkraszáll a határon túli ma­gyar politikai képviseletek olyan egy-sége mellett, amely biztosítja e szervezetek bejutását az adott ország parlamentjébe. Az RMDSZ a legutóbbi köz­vélemény-kutatások adatai szerint a román parlamentbe való bejutáshoz szükséges 5%-os küszöb alá csús­zott. A romániai magyar párt leginkább a magyarok által népsz­erűségéből, ami részint a helyi ala­csony életszínvonallal, részint néhány meghatározó RMDSZ-es politikus gazdasági tevékenységét övező híresztelésekkel, leginkább azonban a magyar népesség poli­tikai elégedetlenségével függ össze. Mindehhez hozzájárul, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetség fokozatosan szakít a jelenlegi román ellenzékkel, és az Iliescu-Nastase páros által vezetett Román Szociáldemokrata Párttal, a kommunista utódpárttal működik együtt, ami miatt komoly bírála­tokat kap a román ellenzéki sajtóban is. Ebben a környezetben újabb kihívást jelent Markó Béla pártel­nök számára, hogy Romániában - a vártnál jóval szervezetettebben, nagyobb társadalmi és sajtóvissz­hanggal - civil szervezetként mega­lakult az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, mely leginkább az RMDSZ-szel szembeforduló mag­yar értelmiségieket fogja össze, és az európai példákon alapuló kisebbségi autonómia-modellek elérését tűzi ki célul a magyar kisebbség számára. Bár az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács nem párt, ösztönzőleg hat egy alternatív mag­yar politikai erő megalakítására, amely idén nyáron a többségében magyarok lakta Székelyföldön nem teljesen esélytelenül tudna elindulni az önkormányzati választásokon, akár az RMDSZ-szel szemben is. Markó Béla tanulmányában meglepő új elem az a felhívás, mely szerint a magyar elitnek ismét hin­nie kellene a magyarság szülő­földön történő megmaradásának esélyében. Ma Magyarországon is­mét felerősödött - elsősorban a rendszerváltás előtt szocializálódott kormányzati apparátusban - az a felfogás, hogy a magyar kisebbség léte csak problémák forrása, így azokkal érdemben törődni nem érdemes. Szintén új a magyar bel­politikában, hogy a jobboldali értelmiség egy része anélkül kez­dett kampányba a határon túli ma­gyarok kettős állampolgárságáért, hogy ennek demográfíai-társadal­­mi-politikai hatását bárki elemezte volna. Egyre több közgazdász véli úgy, hogy a Magyarország uniós csatlakozása után hatványozottan felmerülő munkaerőhiányt határon túli magyarokkal kellene pótolni, amit elősegítene a kettős állampol­gárság. Mindez azonban könnyen járhat azzal, hogy Magyarország ugyanúgy "kiszívja" a magyar kisebbséget Erdélyből és a többi szomszédos országból, ahogyan ezt Németország tette a II. világháború végétől napjainkig. A németek Erdélyből mára szinte teljesen eltűntek. Vagyis a kettős állampol­gárság általános követelése és a szülőföldön történő megmaradás­ban való hit jelenleg logikusan és világosan nem egyeztethető össze. A Markó-tanulmány másik új eleme, hogy az RMDSZ elnöke először zárkózik el nyíltan az autonómia-törekvések elől, azzal az érvvel, hogy jelenleg elérhetetlen­nek tartja. Ez az érvelés várhatóan politikai muníciót fog adni romá­niai magyar politikai ellenfeleinek, akik viszont hivatkozhatnak szá­mos európai példára, egyre több nemzetközi dokumentumra, így az ET 1334- ajánlására (Gross-jelen­­tés), valamint az Európa Tanács készülő Autonómia Chartájára, vagy a magyar-jugoszláv kisebb-1. oldal

Next

/
Thumbnails
Contents