Székely Nép, 2003 (36. évfolyam, 52. szám)

2003-11-01 / 52. szám

S 7. FI c FXY NÉP AZ ERDÉLYI BIZOTTSÁG HIVATALOS ÉRTESÍTŐJE fiKSSBlt 36.évfolyam 2003 November 52. szám Wm yMmm ■ KIRÁLY KÁROLYI KÉTARCÚ ROMÁN POLITIKA Románia egyedüli profi módon viselkedő pártja '98. december után a PDSR (Magyarul Társadalmi Demokrácia Romániai Pártja), a FSN (Nemzeti Megmentési Front) jogutódja. E tudatos, előrelátó politika eredményeként lett újból a hatalom birtokosa. Nincs többsége a román parlamentben, de a legtöbb mandá­tum birtokosaként a kormány alakítása őt illette meg.A Nastase kabinet mandátumá­nak első intézkedései bravúrosak, eurokonformosak. A sok éve húzódó helyi közigazgatási törvényt, amelyet ellenzéki pártként maga is ellenzett, egy januári rendkívüli parlamenti ülésszakon elfo­gadott. Az államosított lakásokról szóló törvényt véglegesítették. A föld és az erdő visszaszolgáltatásának törvénye is végle­gesítés előtt van. Strasbourgban és Brüsszelben a kor­mányfő bemutatkozása jó fogadtatásban részesült. Tizenkét évvel Ceausescu bukása után Románia keresztúthoz érkezett. A PDSR győzelmét vegyes érzelmekkel fogadta a román közvé­lemény. Ez a vegyes érzelem nem szűnt az első pozitív intézkedések után sem. Az ambivalencia jelen van a Nastase kormány gyakorlatában. Adrian Nastase kormányfő, pártelnök egyet nyilatkozott Strasbourgban, és mást Ion Iliescu államelnök Focsaniban. A Nagyrománia Párt és a PDSR képviselői csoportjának bagdadi látogatása jelzés értékű, politikailag orientált, kétértelmű cselekedet, a Szaddám Huszeinnel való szolidaritás jele. A demokratikus ellen­zékkel kötött egyezségek, paktumok (RMDSZ, liberálisok, demokraták) nem zárják ki a Nagyrománia Párt-tal való kooperációt. Ez a magatartás a közelmúltban gyök­erezik. 1990-96 között, egy cikklusban együtt kormányozták az or­szágot és nemcsak a Nagyrománia Párttal, hanem a Funar-féle Nemzeti Egységpárttaí és a Verdet-féle Kommunista Párttal. Mindannyiuk közös vonása a nyugatel­­lenesség, a centralizált államformához való ragaszkodás, lelkes hívei az egységes, s oszthatatlan nemzetállamnak, az etnikai kizárólagosságnak, a másságtagadásnak, Európa ellenességnek, a mesterségesen szított magyarellenességnek. "A román társadalomnak ideje elgon­dolkodnia azon, hogy politikusainak több­sége - és az általuk befolyásolt sajtó - a magyarokkal kapcsolatban tíz éve megál­lás nélkül két olyan tételt hangoztat, amely egyformán hamis. Az egyik úgy szól, hogy a magyarok minden követelése (nyelvhasználat, egyetem, autonómia) állandó veszélyforrás, ezért útját kell állni. A másik nézet szerint viszont a magyar kisebbségnek nincs is oka újabb követeléseket megfogalmazni, mivel eddig megszerzett jogai bőven elegendőek." A kommunizmus bukása és a dik­tatúra hanyatlása után Romániában a rend­szerváltás megtörtént, a pluralista tár­sadalom kezdetét vette, a hatalmi ágazatok szétválasztása megtörtént. A demokratikus jogálam beindult. Románia tiz évvel ezelőtt elfogadott új alkotmánya megnyi­totta az utat, esélyt teremtett az euró­pai struktúrákhoz való csatlakoáshoz. Mindezek után mi bajunk az Iliscu- Nastase páros hatalomgyakorlásával? A bizalmatlanság a múltban gyök­erezik, a régmúltban, a bizánci ortodoxia erőteljes ápolásában, a balkáni életvitelében és politikai gyakorlatában. Másfelől a FSN-PDSR hét-évi kor­mányzása nemcsak vegyes érzelmeket táplál a román közvéleményben, hanem nagyon sokszor megbotránkoztatást keltett külföldön. A kétértelműség nemcsak az elmélet és gyakorlat közti különbségben nyilvánult meg, hanem a nyugati értékeket tagadó belpolitikában és a diplomáciában hasz­nált, nyugatbarát diskurzusban, külpoli­tikában is. "Nem lenne elég terem felsorolni min­dazokat a svihákságból eredő bak­lövéseket, amelyeket Románia állampoli­tikája az utóbbi tíz évben követett el. Kezdve azzal az erőfeszítéssel, hogy pénzt csikarjon ki Nyugattól olyan vállalásokkal, amelyeket soha sem tartott be. Kitartok a meggyőződésemnél, hogy ez a viselkedés nem a jelenkorban gyökerezik, hanem - sajnos - mélyen a múltban. Erre a megoldás csak az lehet, ha ő­­szintén magunkba tekintünk és azt mond­juk gyermekeinknek: ‘Elég! Mi túl sokat tévedtünk! Legalább ti legyetek mások!’ Dilema, No. 404 A kommunizmus bukása Romániában lényegesen elüt a Gorbacsovi peresztro­jkától és a kommunista tábor többi tagálla­maiban végbement változásoktól. Romániában a Ceausescu-féle nemzeti kommunizmus erősen rászolgált a román társadalom ellenszenvére, gyűlöletére, utálatára. Ennek ellenére a román kommunista, Ceausescu-ellenes népfelkelés kirobbanásához magyar gyu­tacs kellett. Nem véletlen az sem, hogy a római civilizációhoz tartozó régióban vette kezdetét. A magyar gyutacs szimbolikus értékű. 'A román közvélemény , s min­denek előtt a bukaresti lakosság nem fogadta oszthatatlan szimpátiával az Iliescu-Petre Roman páros hatalomra kerülését. A kommunista párt és alkot­mány törvényen kívül helyezése, Ceausescu falhoz állítása reményt táplált a román társadalomban, s növelte az új idei­glenes hatalom népszerűségét. A román társadalomban nagy megbotránkoztatást keltett az 1989. december 22. utáni öldök­lés, a több mint ezer halálos áldozat és a 'tízezernél több sebesült. A bukaresti lakosság ellenszenve 1990. január 12-én Iliescu ellenes tömegtüntetésbe torkollt. 28-án megismétlődött, februárban, már­ciusban, áprilisban kiújult. Mondhatnánk, hogy mindez folytatása az 1989. december 16-án kirobbant temesvári népfelkelésnek, kommunista és neokommunista ellenes jel­legűek voltak. A FSN 1990. február elején párttá alakult át s bejelentették, hogy a májusi parlamenti választásokon részt vesz. A hatalom megtartásáért és további gyakorlásáért nemtelen küzdelem bontako­zott ki. Megindult a félrevezető, elterelő tömegmanipuláció, a román társadalom megosztása. A bukaresti Egyetem téri, kéthónapos, antikommunista és FSN- ellenes megmozdulást karhatalmi erővel szétverték. A hatalmat gyakorló vezető személyiségek tudtával, beleegyezésével és támogatásával létrehozták a Vatra 1. oldal

Next

/
Thumbnails
Contents