Székely Nép, 2002 (35. évfolyam, 49-50. szám)
2002-03-01 / 49. szám
régi bojár szellem uralkodik soraiban. A "Női muncim si nu gindim” és a "Nune vindem tara, mai bine ...o furám női", ("Mi dolgozunk, nem gondolkodunk " és "Nem adjuk el a hazát; inkább szétlopjuk mi magunk"). 1990 tavaszán a Nemzeti Megmentési Front által terjesztett szlogeneket sajátos módon értelmezik és alkalmazzák. Az ismerősöm azt mondta: - Én is így gondoltam, ellenőrizni akartam önmagamat. Ilié Serbanescu írja: "Az állam szétbomlása, az autoritás válsága a politikai osztály kapzsisága, a törvény tiszteletben tartásán és a törvénytelenségek megbüntetésén őrködő szervek és intézmények cinkossága, a megfelelő törvényes keret valószínűleg szándékos hiánya, az állami tulajdon és az állami nagyvállalatok fölötti felelősség gyakorlásának - valószínűleg szintén szándékos - bizonytalanságai és kétértelműségei, valamint a pénzügyi-banki felügyelet lazasága Romániában a tolvaj lást iszonyatos mértékűvé tette, a közpénzen elkövetett erőszak a nemzet és az állampolgár biztonságát veszélyezteti, sőt Románia államként történő túlélését és a románok nemzetként való megmaradását is." (Ilié Sarbanescu: Mit és hogyan lopnak Romániában. Pro Minoritate, 2000.) Mielőtt soraimat zárom, annyit meg kívánok jegyezni, hogy az RMDSZ és környezete, az erdélyi magyar elit ‘89 után , az új történelmi helyzetben, nem igazán töltötte be hivatását. A szűklátókörüség, a hatalomcentrikusság fátylai, az önzés és a kishitűség szekértolói szerephez juttatta. Az úgynevezett kislépések politikája a román hatalommal való kacérkodást fedik. Románia euróatlanti csatlakozásának bajnokaként az RMDSZ tagadja az autonómia-koncepciót, nem tűzte célul az önrendelkezés jogának kivívását, az erdélyi magyarság jövőjét alárendelte a bukaresti román elit érdekeinek. Az RMDSZkorifeusai, visszaélve a magyar szavazók bizalmával, az RMDSZ-t, mint érdek és közképviseleti szevezetet kisajátították és ugródeszkának használják a jól fizetett pozíciók és posztok megszerzésében és megtartásában. A legutóbbi helyi és kerületi, úgynevezett tisztújító gyűlések megkérdőjelezhetetlenül igazolták, hogy az RMDSZ sem jutott tovább a Magyar Népi Szövetségnél, amely az erdélyi magyarság érdekeit román hatalmi érdekek alá rendelte. Ma már az RMDSZ keretében megújulásról beszélni értelmetlen dolog. Olyan érdek és - közképviseletre van szükség, amely képes önálló, erdélyi központú magyar politikát folytatni. Ezért nem is próbálkozom pontos alternatívát megfogalmazni az RMDSZ számára - értelmetlennek látom. Természetsen ez nem jelenti azt, hogy az RMDSZ minden eddig eredményét tagadnám. Azt sem jelenti, hogy minden RMDSZ képviselőben vagy tisztségviselőben egy eszközembert vagy érdekembert látnék. Bizalmatlanságom a vezetőséggel, politikai irányvonalával és karrierizmusával van kapcsolatban. Ezért nem is léptem ki az RMDSZ-ből, s anyagilag is támogatom továbbra is. A célirányos tevékenység hiányán kívül azt rovom fel a jelenlegi vezetésnek, hogy az erdélyi magyarságot, a felelős és tettrekész öntudatos magyarságukat vállaló embereket, a tagságot kiiktatták a politikából. Sőt, rosszalták, hogyha spontán módon magyar érdekekért (Cserehát, kaszárnyaépítés elleni tiltakozás, anyanyelvű oktatás, csernátoni, érmihályfalvi, nyárádszeredai fórumok, stb. stb.) sereglett össze, politikai akarat kinyilvánításra. Megrótták őket, elzárkóztak tőlük az RMDSZ vezető politikusai, s nem egy esetben többszáz tagot a RMDSZ-ből való kizárással fenyegettek meg. Ma az RMDSZ-t nem a szavazótábor, nem a tagdíját fizető magyarság jelenti, hanem a klientúra, amely pártunk és kormányunk, sőt miniparlamentünk életfogytiglanig megválasztott bölcs vezetőiből áll. A jelenlegi állapotokat elfogadni és azokba belenyugodni annyit jelent, mintáz erdélyi magyarság sorsközösségéről lemondani, magára hagyni őt, lesz ami lesz alapon. Annak a meggyőződésemnek adok hangot, hogy az erdélyi magyarság megváltását, sorsának jobbrafordulását, szülőföldjén való boldogulását, az otthon és a haza építését ott kell keresni; ahol ezt válsághelyzetbe hozták - Európa és a világ nagyhatalmainál. A mi tevékenységünk, az érdekképviseletet vállaló szervezetek, meg személyek küzdelme nem szélmálomharc. Olyan helyzetet kell teremteni, amely a figyelmet az erdélyi kérdésre összpontos ítja és a megoldást napirendre tűzi. Ezért be kell vonni, aktivizálni kell a magyar tömegeket, hogy hallathassák akaratuk hangját, tömegmozdulások nélkül. A szabadságjogaink megszerzésének másképp nincs esélye. Kívülről nekünk senki sem szolgáltat elégtételt, nem vállalja fel gondjaink terhét, ha mi azt nem kérjük, követeljük, sorsunk alakulásába közvetlenül bele nem avatkozunk. 4. oldal
