Székely Nép, 2000 (33. évfolyam, 46. szám)
2000-10-01 / 46. szám
Horváth György: Az Értöl a Kölesérig A címadó két kis patak a Bihar megyei Érmellék és Nagyszalonta között fekvő területet jelzi: Beke György erdélyi barangolásainak útszakasza. Ennek egyes állomásai -falvak és városok - többékevésbé ismert, neves és névtelen emberek születéséhez, életéhez, sorsához kötődnek. A mai Romániának ez a nyugati határvidéke az Árpádok korától a mai napig sokszor szerepelt a magyar történelem fényes és fekete lapjain. Tatárok, törökök pusztítása, nemzetiségi és vallási elnyomás szélsőséges, elvakult hatalmi törekvések, emberirtás, sírkövek döntögetése, évszázados épületek, települések lerombolása... Beke György alapos felkészültséggel, bámulatosan gazdag ismeretanyag birtokában a mai Erdélynek ezt a részét mutatja be és közben föleleveníti a viszontagságos múltat, a már-már homályba merülő régmúltat. Az erdélyi magyarság léte, gyarapodása és fogyása egyaránt tanúsítja: nyelvében él a nemzet. Ezért jó, hogy mindjárt e könyv elejére Kazinczy Ferenc neve került, aki közel kétszáz éve "a magyar nyelvet igazi magyar nyelvvé tette". Mennyire időszerű ez manapság is! Amikor Erdélyben évtizedeken át az iskolákban tilos volt a magyar történelem, az irodalom vállalta át a történelem megtartó örökségét. Ezért olyan felbecsülhetetlenül értkes Beke György évtizedeket betöltő munkássága: riportok, könyvek sora, elfelejtett vagy elhallgatott tények, események rögzítése. Emberközelség, mélyen átérzett felelősségtudat, lelkiismeretesség jellemzi odaadó, fáradhatatlan írói pályáját. Utjai során meggyőződött arról, hogy az erdélyi magyar valóságot a helyszínen, az élet oldaláról legjobban a lelkészek ismerik. A református parókiákat is rendszeresen látogatja. Ezzel összefüggésben megrázó élménye volt évekkel ezelőtt a lezárt érmihályfalvai parókia. Suttogva mondták el akkor: a népéhez, egyházához rendületlenül hü Sas Kálmán református lelkészt 1956 után, a kitalált "Ermelléki összeesküvés" vádjával halálra ítélték és 1958-ban kivégezték... A kiemelés szándékával ajánljuk a mindvégig lebilincselő, érdekes és fordulatos könyvből a nagyváradi Szent László templom "halálos ítéletének" történetét. Nagyvárad, Szent László városa, a magyarság szellemi, kulturális és történelmi örökségének gazdag tárháza, Erdély kapuja. Nemzetiségek, vallások, irodalmi és politikai törekvések egyik jelentős színtere, "ahol egymásra találnak az emberek". Beke György írói képzeletében Ady Endrével fürkészi a változásokat. A közelmúlt két határköve 1920 (Trianon) és 1990 (rendszerváltás). Vizsgálódása e helyen is a jelenig, a kortársakig terjed. És itt magasan kiemelkedik a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke, Tőkés László személye és szolgálata, tevékenysége. Számunkra különösen értékessé teszi a könyvet az a kitűnő jellemzés, amellyel a püspök családi hátterét, életútját, történelmi tisztánlátását, következetességét, elkötelezettségét, egyéni bátorságát, a nemzet megmaradásáért, a magyarság jogaiért vívott harcát leírja. Tőkés László püspöknek a magyarság egységéért, életkérdéseiért, jövőjéért folytatott küzdelemben méltó társa Tempfli József római katolikus püspök. Az oknyomozó, tényfeltáró útleírás utolsó állomása Nagyszalonta. Arany János, a Csonka torony, Toldi Miklós családja - mint ismerősök jelennek meg a könyv lapjain... Beke György kíváncsi felfedező: mindent tudni, látni, ismemi vágyik. A részekben mindig az egészet látja és keresi - akár időben, akár térben. Amit olvasott, hírből hallott, azt személyesen akarja látni, hallani, ellenőrizni, - ha kell - kiigazítani. A MUNDUS Magyar Egyetemi Kiadó gondozásában megjelent könyvet szeretettel ajánljuk olvasóink figyelmébe. A második bécsi döntés Dr. v. Ravasz István Hatvan évvel ezelőtt, 1940. június 22- én a francia fegyverletétel, illetve Elszász- Lotharingia Németországhoz történő csatolása hatására a Molotov-Ribbentroppaktum okán szintén terjeszkedni kívánó Szovjetunió június 26-án jegyzékben követelte vissza Romániától Beszarábiát, s a "22 éves megszállás kompenzációjaként" Észak-Bukovinát. Románia engedett, illetve július elsején felmondta a brit területi garanciát. A magyarországi minisztertanács június 27 -én kimondta, hogy ha Románia teljesíti a szovjet követelést, akkor Magyarország kikényszeríti Romániával szembeni területi igényeinek teljesítését. A Legfelsőbb Honvédelmi Tanács aznap mozgósította a Honvédséget. A német nyomásra július 10-én gr. Teleky Pál 6 miniszterelnök, 26-án Antonescu román miniszterelnök találkozik Hitlerrel. Tumu-Severinben (Szörényvár) aug. 16-24 között lefolyt külügyminiszteri tárgyalások eredménytelenül záródtak. A magyar kormány aug. 26-án határozatot hozott Románia megszállására. A román kormány 27- én német-olasz döntőbíráskodást kért. 28- án a Honvédség támadási előkészületeit leállították. A Bécsben összeülő, Ribbentrop és gr. Ciáno külügyminiszterek vezette német-olasz döntőbíróság 1940. augusztus 30-án Magyarországhoz csatolta vissza a Székelyföldet, Észak-Erdélyt és a Partium Nagyváradtól északra elterülő részeit (Bihart, a Szilágyságot, Szatmárt és Máramarost). Magyarországhoz került 43,104 négyzet-kilométeren 2,633,000 lakos, akinek 51,4%-a volt magyar, 42%-a volt román és 3.7%-a volt német. A viszszacsatolást az országgyűlés az 1940. XXVI. tc-kel okt. 8-án iktatta be. A döntéssel egyik fél sem volt elégedett. A magyar vezetés hozzávetőleg az 1918. nov. 13-i belgrádi konvencióban kijelölt Marosvonaláig szerette volna Magyarország egykori területeit visszanyerni, s fenntartotta igényét Erdély egészére. Ez egyfajta magyar-román versengésre vezetett Németország, később a szövetségesek, illetve a Szovjetunió előtt. A június 26-i jegyzékkel megindult folyamatot a Bulgáriának D-Dobruzsát visszajuttató szept. 7-i kétoldalú bolgár-román craiovai egyezmény zárta le.
