Székely Nép, 2000 (33. évfolyam, 46. szám)
2000-10-01 / 46. szám
SZÉKELY NÉP AZ ERDÉLYI BIZOTTSÁG HIVATALOS ÉRTESÍTŐJE 33.évfolyam 2000 október 46. szám (eszenszki Géza: TRIANON, AZ EURÓPAI TRAGÉDIA Az 1 világháborút lezáró béké aláírásával megvalósult Arany János negyven évvel korábbi jóslata. Ennek következtében ma minden magyar, bárhol is éL, bármilyen politikai eszméket is vall, a trianoni békeszerződést egyformán Ítéli meg. Legnagyob nemzeti tragédiánknak tartja. Külföldön azonban kevesen értik meg és érzik át, miért be nem hegedő seb a magyarság számára az 1920-as amputálás, miért érezzük ma is az elvesztett véktagokat. Ugyanakkor látnunk kell, hogy ami a magyaroknak egy tragikus vereség, az igazságtalan, rossz és súlyos következményekkel járó béke legklassziku sabb esete, az szomszédaink többsége szemében győzelem és történelmi igaz-ságtétel. Pedig a XX. század történelmének ismeretében ma már világosan látszik, hogy az 1. világháborút lezáró békerendszer egész Európa számára tragikus következményekkel járt. Közép Európában pedig a korábban sosem tapasztalt mélységű viszályok magját hintette el. Erre rámutatni, ezt szomszédainkkal is megértetni egyik fontos kötelessége minden magyarnak. Egy évfordulón mit tudunk mondani Trianonról önmagunknak, túl azon, hogy Európa egyik legrégibb államát és benne a magyarságot föl darabolta, hogy nagyon fáj, hogy nem feledjük a tért, ahol történelmünk jelentős eseményei lejátszódtak, ahol annyi nagy emberünk született és alkotott, s ahol ma is több millió magyar áll helyt, mostoha körülmények között? És mit tudunk mondani erről a tragédiáról a világnak, amit kész meghallani, aminek lehet foganatja? A tények és a következmények fölidézése persze mindlig időszerű, hiszen minden nemzedéknek meg kell ismernie azokat a tényezőket, amelyek sorsát meghatározzák, de 75 (ma 80) évvel a békediktátum aláírása és hat (ma 10) évvel a nagy európai földrengés, a rendszerváltozások után választ kell kémünk arra is, hogy mennyire sikerült felszámolni ennek a szerződésnek a máig ható káros következményeit, illetve az orvoslás érdekében mik a jelenlegi lehetőségak és feladatok. A magyar demokraták 1989 előtt hittek abban, hogy a diktatúra eltűnte megfogja szüntetni, vagy legalább enyhíteni fogja a nemzetiségi konfliktusokat, 1989 után pedig bíztak abban, hogy a szabadság és a demokrácia radikális javulást fog hozni Trianon elsődleges kárvallottak a határainkon túl élő magyarok számára. A tagadhatatlanul bekövetkezett kedvező irányú változások ellenére az alapvető cél, a határainkon kívülre került magyar közösségeket megillető jogok, s igy fönnmaradásuk biztosítása még nem valósult meg, ezért továbbra is keresnünk kell azokat az érveket, amelyek Európa és az egész világ felelősen gondolkodó emberei számára meggyőzően szólnak Trianon mai hatásáról, a belőle eredő veszélyekről, a megoldás lehetőségeit pedig biztató formában tárják föl. Az önrendelkezés elve és a megvalósítás. Amikor 1918-ban Magyarországon is megjelentek azok a térképek, amelyek a történelmi Magyar Királyság földarabolását mint a győzelemre álló antanthatalmak egyik hadicélját tüntették föl, még szinte senki sem hitte el, hogy Kolozsvár, Mátyás király szülővárosa és a magyar kultúra egyik fellegvára, Pozsony, évszázadokon át az országgyűlések és királyaink koronázásának színhelye, a magyar középkor emlékeit megőrző felvidéki és erdélyi várak és kastélyok, az aradi vesztőhely, a szinmagyar Székelyföld és Csallóköz, vagy a török háborúk után újra betelepített és kemény munkával Európa legjobban termővé tett földje, a Bácska és a Bánát, idegen kézre juthat A béke alapelveit rögzitő, Wilson amerikai elnök által 1918 első felében megfogalmazott hadicélok és elvek a népek önrendelkezési jogát hirdették meg, s 1918 októberében a Központi Hatalmak ebben bízva tették le a fegyvert A békeszerződés azonban egészen mást hozott, kivált a magyarok számára: az önrendelkezési elvre hivatkozva, de a népszavazást kérő magyar javaslatot elutasítva (az 1910-es nép-számlálás adatai szerint) a Csehszlovákiának Ítélt területen 1 072 000 magyar élt és 1 702 000 szlovák, a Romániához csatolt részeken 1 664 000 magyar, 2 824 000 román és 750 000 egyéb nemzetiségű, főként németajkú szász és sváb lakott. s a Délvidéken 600 000 magyar és 800 000 sváb, szlovák, román és ruszin került - megkérdezése és beleegyezése nélkül - 2 824 000 szerbbel és horváttal együtt az uj délszláv államhoz. Az autonómiával rendelkező Horvátországot nem számítva 54 %-os magyar többségű történelmi ország utódállamai sem lettek éppen tisztán nemzeti államok. A hivatalos statisztikai adatok szerint (közel félmillió magyar lakhelyéről történt elűzése után) Csehszlovákiában a csehek aranya 50.5 % volt (22,5 % német, 15,7 % szlovák, 5,5 % magyarral szemben), Románia lakosságában 72 % volt román, a többi magyar, német és ukrán vagy ruszin, a délszláv államban pedig a vezetést egyértelműen kézben tartó szerbek aránya 47,7 % volt, 23,3 % horvát, 8,5 % szlovén, 5,5 % albán és 3,9 % magyar mellett. Ezek alapján egyértelműen megállapítható: a trianoni békeszerződés a győztesek által meghirdetett elvek megcsúfolása volt. A magyarsággal évszázadokon át sorsközösségben élő románok, szlovákok és szerbek miért váltak ki a Magyar királyságból és miért igényeltek akkora darabot a magyarság testéből? Miért húz-1
