Székely Nép, 1999 (31-32. évfolyam, 43-44. szám)

1999-11-01 / 44. szám

Isten a rosszat is jóra tudja fordí­tani. Az elsők között volt az illyefalvi If jusági Központ. Egyházkerületi szinten az elsők között indult be a kolozsvári Bethlen Kata Diakóniai Központ építése. Története szorosan kapcsolódik az iskolák létesítéséhez. Amikor 1990-ben megkaptuk az engedélyt arra, hogy református kol­légiumot szervezzünk, akkor a kolozsvári hatóságok azzal biztattak, hogy ha s z nál atra visszaadják a régi kolozsvári Református Kollegium egy szintjét. A felvételire 720 gyermek jelentkezett az egész országból. Felvettünk 320-at, és ekkor közölték velünk: nem adnak vissza semmit A jövendő nemzedékekért Erdély mely része(i) az(ok), ahol a leg többet építkeznek? Észak-Erdélyben leginkább. Saj­nos Dél-Erdélyben elfogytunk, épületeink ugyan vannak, de a gyülekezet kevés, kicsi a lélekszám. De még ilyen körülmények között is épül egy-egy ifjúsági központ, most legutóbb például Petrozsényben.. Református kollégiumi intemátus épült a kolozsvári Diakóniai Központban, ugyanott kapott helyet a Diakonisszakepzö Fö'iskola intemá­­tusa és tantermei. Intemátus épült a nagyenyedi, a székelyudvarhelyi, kez­­divásarhelyi református kollégiumok számára, és most indul a marosvásárhelyi intemátus építése. A Református Mentő Misszió az alkoholizmus és kábítószer elleni belmissziói munkaközösség, alakítja a magyarózdi kastélyt rehabilitációs központtá. Vala-mikor Petröczy Kata Szidónia itt irta a verseit. Elveszett sor­sok az életet fogják itt visszakapni. Az építkezések között kiemelkedik a zsoboki központ,- ahol árvaház és szórvány iskola működik intematussal együtt, és amely mellett most öregotthon is épül: az illyefalvi Iijusági Központ és a kolozsvári Diakóniai Központ (ez egy­ben a három komoly konferencia központ is). A kolozsvári helyet ad a Református Mentő Missziónak, a Kateketikai Központnak, az Agnus rádióstúdiónak, ahol a rádióban közlendő egyházi anyagot állítják elő. Nagy jelentősége van annak is, hogy e központok, konferenciák megtartására is alkalmasak: IKE, nöszövetség, pres­biter- és lelkész továbbképzés, Gondnokok Kollégiuma stb. Karitativ munkát támogató öregotthonaink is épülnék. A Brassó melletti szentpéten öregotthon már működik, Maros­2 vásárhelyen, Famason és Bagyonban most épül. A mar jól működő illyefalvi gyer­mekfalu, a marosvásárhelyi Lidia gyermekotthon, az ifjúsági központtá kiépített Algyógy, Homoródfurdö stb., a különböző iijusági, tanulmányi központok mind arró 1 beszélnek, hogy igyekszünk pótolni a kommunizmus lelki és fizikai rombolásait: ttjaink nevelését, öregeink gondozását, egész egyházi életünk megindulását. Árvák és öregek. Milyen uj kezdeményezésekről adhatunk hirt?- Az Eutikhus Ifjúság-Gondozó Szolgálat Baktai Béla lelkész vezetésével működik. A kez­deményezés a szentkeresztbányai gyülekezet diakóniai munkájáról indult ki, most azonban már önállósult. Lényege: az árvaházakból 18 éves korukban az árvák felkészületlenül és felkészitetlenül kerülnek ki az életbe. A fiataloknak nincs munkale­hetőségük, otthonuk, lakásuk, nincs hol elhelyezkedniük. Sokukból betörök vagy koldusok lesznek. Az Eutikhus Ifjúság-Gondozó őket vállal­ta fel, őket próbálja beilleszteni a tár­sadalomba. Oly módon, hogy elnépte­lenedő falvainkban egyházunk vesz számukra egy-egy épületet, azt mod­ernizáljuk, átalakítjuk. 10 hektár földet is veszünk nekik, amellyel gazdálkod­ni kezdenek. így tudtunk elhelyezni már 24 fiatalt három (mezőgazdasági, ifjúság gondozó) központban: Lengyelfalván, Peteken és Egén (mindhárom a Székelyföldön). Nagy feladatunk a parókiális iskolák beindítása. Arra gondolunk, hogy nem elég csak a magyar nyelvi egyetemért harcolni, hanem gondo­skodnunk kell arró 1 is, hogy már elemi iskolában, sőt már óvodában is gyer­mekeink anyanyelven tanulni kezd­jenek. Az un. parókiális iskolákat azokban a gyülekezetekben, ahol csak 4 vagy 5 gyermekünk van (akár két­­három gyü-lekezetet összekapcsolva). Igen nagy jelentőségű egyház­­kerületünk diakóniai munkájában az elhagyott beteg öregek gondozása, amely egyre inkább a házi beteggondo­zás terheit is magára veszi. Kolozsváron kb. 400 öreg betegre viselünk gondot a Diakónia szolgálata által (két orvos és több diakonissza alkalmazásával). Ez azt jelenti, hogy az anyagilag rászorulókat ingyen, a tehetősebbeket kevés ellenszolgáltatás fejében kezelik, otthon felkeresik (mosdatjáak, injekciózzák, tisztába teszik stb.). Ezt a kezdeményezést ere­detileg holland segítséggel végeztük, most már a Reformierter Bund segélyszervezet is bekapcsolódott. A szegény öregek megsegítéséhez tartozik az az étkeztetési segély, ame­lyet főleg svájci segítséggel, de hazai erőforrásokból is végzünk. Kolozsváron kb. 500 elhagyott, szegény sorsban levő öregnek az étkeztetéséről gondoskodunk, nagyon szépen folyik ez a munka, külön alapítvány segítségével, Maros­­vásárhelyen is és Brassóban is bizonyos időszakokban. A Nöszövetség uj terve a kolozsvári utcagyerekek összeszedése. Reméljük, hogy sikerül egy központot létrehozni, amely által ez a munka job­ban és könnyebben lesz irányítható. Élniakarás. A gazdasági nyomor mellett san­yarú kisebbségi sorsunkat is keresztként hordozzuk. A legel­­szomoritóbb a demográfiai apadás; öregednek, fogynak a falvak, zsug­orodnak az eklézsiák...- Sajnos benne vagyunk abban az általános európai sodrásban, ahol a temetés több mint a keresztelés. Úgy gondolom azonban, hogy mindezek mellett mégis meg fogunk maradni. Egyrészt azért, mert öntudatra ébredünk és raj övünk arra, hogy köte­lességünk azt az életet világra hozni, amit Isten akar, és bűn az, hogy ha gyermekeinket megölik az édesanyai szív alatt. Másrészt azért, mert hiszem, hogy az építkezések nem hiábavalóak. Először a jelenre nézve, hiszen min­den építkezéssel maga a gyülekezet is épül, másodszor pedig a jövőre nézve, mert minden bizonnyal felépített ingat­lanjaink haszno-sithatóak lesznek. Nem csak nagy lélekszámú gyülekezeteknek van jövője, hanem a kis eklézsiáknak is. Nagyon sok nehéz helyzetet éltünk már át, de Isten oltalmazta és megtar­totta az anyaszentegyházat, és hiszem, hogy a jövőben is, az uj gondok ellenére is meg fogja őrizni. A külső építés egy bizonyos jele a belső építés­nek is, az élni akarásnak. Hiszem, hogy ezt az élni akarást Isten ösztönzi és megáldja, hogy ezáltal erdélyi népünk, anyaszentegyházunk tovább él jen, szolgáljon azon az utón, amelyen Isten elindította. Jövőt épitö küzdelmünkben Isten megőrző kegyelme után a Hozzá való hűségűnk, lelkületűnk, az erdélyi lélek ereje a döntő tényező. Somogyi Botond

Next

/
Thumbnails
Contents