Székely Nép, 1994-1995 (26. évfolyam, 38. szám)
1994-1995 / 38. szám
4. oldal SZÉKELY NÉP ezzel vélve bizonyítani felsőbbrendűségüket a magyarokkal szemben. Erdély kultúrális fejlődését száz évvel vetette vissza a trianoni döntés. 1918. december 18-án tartották az erdélyi románok nagy népgyűlésüket, melyen kötelezték magukat, hogy teljes egyenrangúságot biztosítanak a Romániába került magyaroknak a művelődés és magyar anyanyelvű iskolázás terén. Később hiába hivatkzotak erre a magyarok jogfosztottságukban. Mindez csupán szép ígéret maradt; gyakorlatilag sohasem lett megvalósítva. A román kormány kezdettől fogva programjába vette a kisebbségi művelődés intézményeinek, valamint tanintézeteinek tervszerű és fokozatos felszámolását. Az erdélyi magyarok elnyomása Ceausescu kommunista, szélsőségesen soviniszta uralma alatt érte el tetőpontját. A magyar intézményeket és iskolákat bezárták, vagy románosították azzal az indokolással, hogy Románia népileg egységes, csupán egy nemzettestet magába foglaló orszárg, ahol a kisebbségeknek, így a magyaroknak sincs semmi keresni valójuk. A román kormány szerint minden jogigény nélküli megtűrt jövevények. Hogy a vidéki lakosságot politikailag és gazdaságilag jobban ellenőrizhesse, a román „vezető” egy tervet dolgozott ki, mely szerint a falvakat talaj egyengető gépekkel leromboltatja, és azoknak lakóit erőszakkal, sebtében épített háztömbökbe kényszeríti, a legtöbb helyen fűtés, világítás és ivóvíz nélkül. Ezek az intézkedések kimondhatatlan nyomorúságot okoztak volna az egész lakosságnak, de különösen végzetesek lettek volna a kisebbségek, így a magyarság szempontjából: Ősi környezetükből kitépve, hagyományos életmódjuktól, templomaiktól, kultúrházaiktól megfosztva, más népek közé telepítve, hamarosan elvesztették volna népi azonosságukat, nyelvüket, kultúrájukat, mely őket történelmi múltjukhoz kapcsolja. Szerencsére a Ceausescu-kormány bukása véget vetett ennek a már megkezdett pusztító munkának. A forradalmi események által kiváltott öröm rövid időre egyesítette Temesvár (Timisoara) magyar és román lakosságát; azét a városét, melyből a diktatúrát megdöntő mozgalom elindult. Rövidesen kitűnt, hogy a kezdeti lelkesedés elmúltával a két nép közötti viszony, kevés kivétellel, visszaesett eredeti állapotába, melyet román részről a mindent visszautasító gyűlölet, magyar részről az érthető bizalmatlanság jellemez. Valamennyi javulás a sajtószabadságban észlelhető, valamint abban, hogy szabadon lehet véleményt mondani a kormányról és politikájáról. A románok gondolkodása, magatartása a magyarokat illetőleg továbbra sem változott. A ceausescui jelszó, hogy Románia egynemzetiségű (román) állam, továbbra is irányadó a kormány kisebbségi politikájában. A Ceausescu utáni időszakban gombamódra szaporodtak el a különböző román „nemzeti” szervezetek, melyeknek kimondott célja a magyarok elleni uszítás, kétségbe vonva jogaikat, melyek mint önálló nemzettestet megilletné, mivel a magyarok nyelve, kultúrkincse, hagyományai, ezeréves történelmével együtt teljesen különbözik a románokétól. Ceausescu bukása után az erdélyi magyarok, a legmostohább körülmények közt próbálták az előbbi rezsim alatt bezárt, vagy románosított iskoláikat újra megnyitni. Önfeláldozó lelkesedéssel fogtak hozzá, hogy céljukat megvalósítsák. Sikerült is néhány városban megnyitni a magyar iskolákat, többnyire külföldi magyarok anyagi támogatásával, de mivel a román kormány kereken megtagadta a volt magyar iskolaépületek visszaadását, szűk, alkalmatlan épületekben kénytelenek végezni az oktatást és elszállásolni a tanulókat. Még az így működő tanintézetek sorsa is bizonytalan, mivel Romániában nincsenek törvények, melyek a nem-román nyelvű iskolák működését biztosítanák. Hogy jellemezzük a helyzetet például azt az Egyesült Államokéval összehasonlítva, így mondhatnánk: Míg az Egyesült Államokban minden meg van engedve, amit a törvény nem tilt, addig Romániában semmi sincs megengedve, amit a törvény jóvá nem hagy. A néhány nehezen küszködő magyar iskola Erdélyben újabb támadással néz szembe. A román parlament tanügyi bizottsága egy újabb iskola-törvény javaslatának végső megfogalmazásán dolgozik, mely szerint bizonyos tantárgyakat román nyelven kell majd tanítani a jövőben a magyar iskolákban is. Az ebbe a csoportba eső tantárgyak a következők: történelem, földrajz, egészségügy, törvény, földművelés, technológia és gazdaságtan; tehát a legfőbbek. Ebből következik, hogy csupán matematikát, kémiát, fizikát és más kisebb jelentőségű tantárgyat lenne szabad magyarul tanítani. Ha ezt a javaslatot a román parlament megszavazná, és ez törvényerőre lépne, minden további magyar nyelvű oktatás illuzórikussá válna és az minden kisebbségi oktatás védelmére kötött nemzetközi egyezmény megsértését jelentené. Már pedig minden azt mutatja, hogy a magyarellenes román parlament jóvá fogja hagyni a törvényjavaslatot. Ez azt jelentené, hogy nemcsak románul kell majd tanulni a magyar diáknak a történelmet, hanem azt is, hogy ezt betegesen túlzott „nemzeti” szellemben írt román történelmi könyvekből lesz kénytelen megismerni, teljesen hamis beállításban, mely szerint a román kultúrális értékek és teljesítmények messze felülmúlják az erdélyi magyar és német szellem alkotásait, aminek éppen az ellenkezője igaz. Azonkívül a román történelem, saját érdekeit szolgáló hamis adatokkal alátámasztott, torz képet nyújt Erdély és Románia múltjáról. Az erdélyi magyarságnak, mint önálló népcsoportnak a megmaradását leginkább a már említett elmélet veszélyezteti, miszerint Románia csupán románok által lakott föld. Ez a megállapítás nem fedi a valóságot, mivel a magyarokon kívül, akik a legnagyobbszámú kisebbséget alkotják, vannak németek, szerbek, cigányok, ukránok, bolgárok és más népi csoportok is az országban. * * * A versailles-i (trianoni) békeszerződés egy kitűnően bevált ezer éves, geopolitikai és gazdasági egységet semmisített meg Magyarország feldarabolásával. Az új határok megvonásának meghirdetett célja az volt, hogy a nemzetiségeket kiemelik kisebbségi sorsukból. Ehelyett minden Trianonban létrehozott államhoz új kisebbségeket csatoltak. így került minden harmadik magyar, ősi területével együtt, valamelyik utódállamhoz. Ez a kegyetlen területcsonkitás példa nélkül áll Európa történelmében. Az alábbiakban felsoroljuk a magyarság számbeli veszteségét a békediktátumok következtében: Az Erdéllyel hatalmasan megnövekedett Romániának jutott........... 1667000 magyar Csehszlovákiának jutott ... 1063 000 magyar Jugoszláviának jutott......... 458000 magyar Ausztriának jutott.................. 26000 magyar Teljes veszteség: 3214000 Ez a veszteség a meghagyott magyar terület magyar lakosságának 48%-a. Ezek a számok az 1910-es utolsó magyar megbízhatóan „politikamentes” népszámlálás adatain alapszik. Ezekben a számoknak 1919-ig nem történhetett lényeges változás. Az utódállamok jelenlegi népszámlálási adatai vagy nem állnak rendelkezésre, vagy ha vannak, megbízhatatlanok. Úgy hogy hozzávetőleges számokra kell támaszkodnunk.
