Székely Nép, 1993 (25. évfolyam, 37. szám)
1993-11-01 / 37. szám
6. oldal SZÉKELY NÉP A szakképzetlenek száma az 1991/92 tanévben 26% volt, kicsit több, mint ebben az évben, mivel a szakképzett tanítók száma 10%-kal nőtt. A 2336 magyar tannyelvű iskolában és tagozatonként 1493 a magyar nemzetiségű vezetők száma, azaz 63,9%, ebből 1269 igazgató és 224 aligazgató. Oktatási fokozatonként: óvodai oktatásnál: elemi oktatásnál: gimnáziumban: líceumi oktatásnál: 445 igazgató nő 370 igazgató 407 igazgató és 136 aligazgató 47 igazgató és 88 aligazgató Sajnos ebben a tanévben a tanügyminisztérium nem közöl nemzetiségi adatokat az egyetemekről és más főiskolákról. Tanulmányunk számadatait a Romániai Magyar Szó ez év július 3-i és 4-i számából vettük. összefoglalólag megállapíthatjuk, hogy a magyar nyelvű oktatás él és működik. A magyar ifjúság 70%-a tanul anyanyelvén. Sajnos a 30% iskolázása román iskolákban nem fejleszti a tanulók magyar nyelvtudását és magyar öntudatát. Igyekezni kell minél több magyar szülőt rávenni, hogy gyerekeit magyar iskolába vagy legalább magyar tagozatba járassa. Ezenkívül fokozni kellene a magyar iskolák vagy magyar tagozatok számát, attól függően, hogy mennyi magyar fiatal él egy bizonyos helységben. A nyelv a családban él, de az iskolai tanulmányok útján gazdagodik. A román iskolába járóknál a román myelv tudása és gazdagodása történik a magyar nyelv rovására. Az emberek azt a nyelvet használják társalkodásra, amelyet kitűnően tudnak. így kerül a román nyelv előtérbe a magyar felett. Ha ehhez hozzágondoljuk a mostani tanuló, mint későbbi családapa vagy anya román nyelvű befolyását, akkor könnyen érzékelhető az elrománosodás folyamata. A magyar tanerők tekintetében, ha csak a román népszámlálás eredményeit tekintjük, 1,5% a hiány, ami 3717 tanerőt jelent számokban, azaz 17 600 magyar tanerő helyett csak 13 879 van. Ezt hiányt, amely a Ceausescu éra magyar tanítóképzés leállításával jött létre, minden erővel be kell pótolni az elkövetkező néhány év alatt. Megrögzött szokás volt, hogy magyar iskolákban is a történelmet és földrajzi román tanerő kellett tanítsa román nyelven. Nem tudjuk, de reméljük, hogy ez a magyar szempontból rossz szokás illetve követelmény az elmúlt két tanév alatt megszűnt. Ha nem, minden erőfeszítést meg kell tenni, hogy magyaroknak a magyar történelmet magyar tanárok tanítsák magyar nyelven. Ehhez az erdélyi magyarságnak emberi joga van. Hasonló a helyzet a földrajz tanítással. Gondolni lehetne olyan magyar szerv felállítására, mely figyelemmel kísérné a magyar iskolák működését, a tanulók és tanerők számát, a hiányosságokat és amelynek a magyar iskolák jelentenének. Egy ilyen törzs lehetne a Székely földön, Kolozsvárt (Észak- Erdély részére), Gyulafehérváron (Dél- Erdély részére) és Bukarestben. A világ szeme előtt folyt, és folyik a közel két éve tartó szerb hadjárat Bosznia ellen. Lényegében a jugoszláviai szerb domináció megmentéséről van szó. De minthogy késő volt megakadályozni Szlovénia és Horvátország elszakadását, a szerb stratégia arra ment ki, hogy a Boszniában és Horvátországban élő szerbeket egyesítsék nem szerbek által lakott területek elfoglalásával. A háború nem a hadseregek között folyik, hanem szerb katonai egységek és bosnyák civilek, asszonyok, öregek és gyermekek között. A hihetetlen kegyetlenség, ahogy a szerbek a háborút folytatják: gyilkosság, nők tömeges megerőszakolása, foglyok koncentációs táborokban tartása és testi bántalmazása, bosnyákok százezreinek lakóhelyükről való elüldözése, lakóhelyeik, házaik, templomaik és mecsetjeik lerombolása megszégyenítő a XX. század végefelé közeledő civilizált emberiség szemében. De már csak a területek erőszakkal való elfoglalása egyenesen a nemzetközi törvényekbe ütköző cselekedet. Például az 1975-ös Helsinki egyezmény tiltja a határok erőszakos megváltoztatását. Nyugat-Európa és az Egyesült Államok egyenesen szemet hunynak a szerb atrocitások felett, és miután a szerbek nem fogadták el a Lord Owen-féle javaslatot Bosznia 10 etnik kerületre való felosztására, és ezért új tervek készültek, amelyek a szerb hódításokat elismerik, és Boszniát valósággal kényszerítik az új terv elfogadására, mely Boszniának csak a terület egyharmadát adná meg. A Nyugat, beleértve az Egyesült Államokat, előbb Jugoszlávia megmaradása mellett tört pálcát. Csak Németország gyors elismerése az elszakadt országok függetlenségének okozta, hogy a Nyugat is elismeije Szlovénia, Horvátország és Bosznia függetlenségét. Új tervével Lord Owen nemcsak hogy feladja saját tervét, hanem az új terv valósággal megjutalmazza az elítélendő szerb katonai sikereket. Ezzel szemben mi a helyzet a Magyarországon elveszett magyar lakosságú területekkel? Míg a szerbek az idők folyamán telepedtek le Horvátországban és Boszniában, a magyarok az ország alapítása óta lakosai a történelmi Magyarországnak. Mégis félünk a magyarlakta területeket visszakövetelni. Valóban úgy van, hogy ami a szerbeknek szabad, azaz a Nyugat által engedélyezett, az a magyaroknak teljes emberi jogon is tilos lenne? Nem is katonai hadműveletekre gondolunk, hisz azokat a Helsinki Egyezmény tiltja. De ha nem is tiltaná, három oldalról körül vagyunk véve ellenséggel, úgyhogy támadó hadművelet nagy könnyelműség lenne. A Kis Entente helyzet újra fennáll, s sokan hiszik, hogy még erőszak alkalmazása nélkül is nacionalizmussal vádolna minket a világ. A szerb háború még nem ért véget, de ha úgy fog végződni, mint ahogy most látszik, egy régi tanulság újra figyelmezteti a magyar mentalitást; a támadónak győznie kell ahhoz, hogy a világ jogosnak ismerje el hódításait. A szerbeknek minden okuk megvan arra, hogy győzzenek, mert a gyenge horvát és bosnyák erőkön kívül semmilyen ellenségük sincs, amelyik balkáni elfoglaltsága idején hátba támadhassa. Magyarország ebben a helyzetben is inkább attól tart, hogy a szerb agresszió Magyarország felé is műkösébe léphet. Nem is szólva arról, hogy Jugoszlávia szerb vezetéssel valamiféle szövetségese volt a nyugati nagyhatalmaknak Amerikát is beleértve, Magyarország pedig mindkét háborút a vesztes oldalon fejezte be. Szerbia és a szomszédos országok elleni U. N. szankció is kiterjed gyakorlatilag Magyarországra. Amennyiben a szerbek nem engedik tovább a Dunán Magyarország felé haladó szállítmányokat, mindaddig amíg a magyarok feltartóztatják a Szerbia felé haladó hajókat. Az előbbi törvénytelen beavatkozás, míg az utóbbi az Egyesült Nemzetek határozatát teljesíti. A szerb háború alatt a Bácska-Bánáti (vojvodinai) magyar kisebbség helyzete is erősen romlott. A magyar ifjak, akik megtagadják a katonai szolgálatra vonatkozó szerb behívásokat, a várható megtorlások elől Magyarországra menekülnek azokkal a családokkal együtt, akik veszélyeztetve érzik magukat lakóhelyükön. Javaikat, házukat, telküket állítólag a szerbek elveszik, és szerb menekülteket telepítenek helyükbe. A magyar diplomácia feladata, hogy szerb agresszióból jogos hasznot tudjon kovácsolni a magyar nemzetre nézve. v.L. Szerb agresszió — magyar félénkség
