Székely Nép, 1993 (25. évfolyam, 37. szám)
1993-11-01 / 37. szám
4. oldal SZÉKELY NÉP A nyugattal felvett gazdasági kapcsolatok, és az azzal járó gazdasági fellendülés a nemzetiségek életét is megkönnyítené. Erre nézve azonban nincsen nagy törekvés, sőt a kormány a környezet szándékos elhanyagolásával a kisebbséget arra ösztönzi, hogy hagyja el az országot. Az etnikai tisztogatásnak ez egy diplomatikusabb válfaja. A mezőgazdaságban az az örvendetes újság, hogy a gazdák visszakövetelhetik 45 évvel ezelőtt elvett földjeiket 10 hektárig, azaz 16 katasztrális holdig. Ez az intézkedés is a magyarság kárára van, mert a 10 hektáron felüli földeket rendszerint románok vásárolják fel, külföldi hitellel. Igavonó állatok és gazdasági felszerelés nélkül bizony nehezen indul a termelés, de mindezek hiányában a gazdák, néha városi rokonok segítségével, látástól-vakulásig dolgoznak a földeken, hogy megtermeljék a szó szoros értelmében a mindennapi kenyeret. A nagy állami vállalatok egymás után épülnek le. Az elbocsátás természetesen a magyarokkal kezdődik, de lassan minden alkalmazottra sor kerül. Az ipari összeomlás olyan nagy méretű, hogy azon már az amerikai vámkedvezmény megadása sem tud segíteni. Amilyen szomorú a gazdasági élet, éppen olyan örvendetes és reménykeltő az egyházak élete. A hivatalos népszámlálás, mely igyekszik a magyarok számát csökkenteni, 801 577 magyar reformátusról számol be, legalább ugyanennyi a római katolikusok száma, amihez járul még kisebb egyházak, mint az ágostai evangélikusok, az unitáriusok és a szabad egyházak létszáma. Az erdélyi magyarok jól tudják, hogy megmaradásuk az egyházak és az egyházi iskolák megmaradásán múlik, ezért görcsösen ragaszkodnak mind a kettőhöz. Egyházi iskoláikat még nem kakpták ugyan vissza, de folyik a küzdelem azok megnyeréséért. Az egyetlen egyházi kollégium a kolozsvári református líceum. A régi épületben ugyan még mindig románok vannak, de a magyar kollégium működik. Ha nem is kapják vissza a Farkas utcai épületüket, hely lesz számukra a most épülő impozáns „Szeretetházban”, a város központjától egy kilométerre. Állami magyar gimnázium van a sepsiszentgyörgyi Mikó és a nagyenyedi Bethlen kollégiumban, melyek még mindig nincsenek az egyház tulajdonában, de az ősz folyamán már beindíthattak 2—2 tisztán egyházi osztályt. Rendkívül fontos, hogy a régi gimnáziumaink visszakerüljenek az egyház tulajdonába, mert csak így lehet biztosítani hosszútávon azt, hogy magyarok maradjanak. A vallásoktatás minden iskolában megindult. A református egyház több, mint 200 vallástanárt képezett ki az elmúlt három esztendő alatt. Nagy gondot fordítanak az ifjúsági munkára. Nyári táborokat tartanak Középlakon, Zsobokon, Székelyudvarhelyen, Nagyenyeden, Algyógyon, Uzonkán. Különös gondot fordítanak arra, hogy a szórványokban élő magyar ifjak, és a moldovai csángók is résztvehessenek ezeken a nyári táborokon. A katolikus csángók lelkigondozását a reformátusok egy római katolikus lelkigondozóval látták el, gyönyörű példát adva a testvéri együttműködésre. Az ifjúsági központok közül megkell említenünk az ilyefalvi ifjúsági központot, mely 120 ágyas befogadó képességével, modern berendezésével, építészeti stílusával messze felülmúlja mindazt, amit akár Nyugat-Európában, akár Észak-Amerikában láthatunk. A teológiai oktatás a protestánsok számára a kolozsvári egyetemi rangú fakultáson folyik. Jelenleg több, mint kétszáz hallgatója van az intézetnek. Remélhető, hogy 1995-re megszűnik a lelkészhiány egész Erdély szerte. A római katolikus lelkészeket vagy Gyulafehérváron, vagy BAK ANDRÁS szkv. vezérkari százados, hű tagunk 77 éves korában 1989-ben Sarasotában (Florida) hosszas szenvedés után meghalt. Emlékét megőrizzük. t KOLÁNYI KÁROLY tart. fhdgy. a kezdettől fogva tagunk 1992-ben, 87 éves korában váratlanul meghalt. Emlékét megőrizzük. , FERENTZY TIBOR 1993 május 22-én 70 éves korában Torontóban meghalt. Marosvásárhelyen született és egész életében hű maradt az erdélyi magyarsághoz és Erdélyhez. Az Erdélyi Bizottságnak tagja és barátja volt. De az erdélyi magyarságért kifejtett munkásságát, jelentős anyagi támogatásukat szervezetünkön kívül végezte. Halálát mégis a mi veszteségünknek is tekintjük, mert mindegy az, hogy ki milyen szervezeten belül vagy önállóan dolgozik és áldoz az erdélyi magyarságért, mi igaz barátunknak tekintjük. Ferentzy Tibor nagy számú csomagot küldött az erdélyi magyar árvízkárosultaknak és a földrengés áldozatainak. Templomokat is javított. így a tövisi, segesvári és nagyenyedi templomokat is az ő pénzével hozták rendbe. Tibor tulajdonosa volt a híres torontói Csárda vendéglőnek, amelynek erdélyi magyar ízű ételeit, nem különben vendégszeretetét magyar és nem-magyar vendégei Jasiban (Jászvárosban) képezik. Azok, akik Gyulafehérvárról kerülnek ki ízigvérig magyar papok lesznek. Sajnos Jászvárosban éppen az ellenkezője történik, mert ott Janicsárokat” nevelnek a csángó papnövendékekből, mint amilyen Joan Robu (alias Rab János) bukaresti érsek. A gazdasági nehézségek ellenére Erdélyben új magyar templomok épülnek, többnyire külföldi segítséggel. Az erdélyi református egyházkerületben egyedül 23 új templom és imaház épül. Minden nyomorúságuk ellenére, Isten kegyelméből a mai nemzedék templomépítő nemzedék lesz. Az istentiszteletek látogatottsága igen jó. Az egyháztagok 12—13 százaléka látogatja vasárnaponként az istentiszteleteket. Nem ritkaság, hogy egy-egy városi gyülekezetben kétszáz fiú és lány konfirmál egyszerre, alapos felkészülés után, színpompás népviseletben. Bennük van a jövő minden reménye. Az erdélyi magyarság hihetetlenül nehéz körülmények között keményen állja a sarat. Ha sikerül visszaszerezniük kollégiumainkat, és a Bolyai Egyetemet, a jövőjük biztosítva lesz, még határigazítás nélkül is. egyaránt élvezték. Ferentzy Tibor életével példát mutatott mindenkinek, aki Erdély ügyét szívén viseli. Emlékét megőrizzük t DR. SZENT-IVÁNYI GÁBOR 1993. április 14-én 82 éves korában Washingtonban meghalt. A Cseh-Szlovákiai Magyarok Nemzeti Bizottmányának volt alelnöke, de az Erdélyi Bizottságnak is nagy barátja volt. Gábor nagy vesztesége az emigráció magyar irányú munkásságának. Emlékét megőrizzük. t UGODY T1BORNÉ (szül. Farnos Ida) 1993. május 29-én hosszas betegség után, 87 éves korában Budapesten elhunyt. Az erdélyi Nagyenyeden született, ahonnan a harmincas évek elején költözött fel Budapestre. Férje 1945-ben Ausztriában esett hadifogságba, majd a Szovjetunióban ismeretlen helyen és időben halt meg. Gyászolják testvérei Novotny Jánosné ésdr. Bodolla Jánosné (Budapest); unokaöccsei Lőte Lajos (USA) és Bielek Tibor (Budapest). NINCS JÖVŐJE ANNAK A NEMZETNEK, AMELY ELFELEJTI MÚLTJÁT ÉS ELVESZTI TÖRTÉNELMI HIVATÁSTUDATÁT! BÚCSÚZUNK
