Székely Nép, 1992 (24. évfolyam, 36. szám)
1992-10-01 / 36. szám
SZÉKELY NÉP 7. oldal Dr. Havadtőy Sándor: ERDÉLYI HÍREK A jugoszláviai és szlovákiai események egyre inkább fokozzák azt, hogy a románok idegesen, türelmetlenül és gyűlölködve tekintsenek az erdélyi magyarokra. A történelmi precedens, Horea, Closca és Crisan, valamint Avram Jancu magyarirtó vérengzései és azoknak számukra gyászos sikere, az ultranacionalisták számára még mindig járható útnak tűnik. A kevésbbé soviniszta románság pedig hallgatólagosan tűri, hogy milyen ármányos terveket készítenek a Vatra emberei. A románok ellenszenvét tetőzte az a tény, hogy az erdélyi magyarság imponáló politikai tudatossággal, szervezettséggel, méltóságteljesen és nagy önfegyelemmel vett részt a tavaszi helyhatósági választásokon. Ezért őket a román sajtó „kollektív bűnözőknek” titulálta. De az eredmény nem maradt el. Észak-Erdély nagyobb városaiban, Kolozsvár, Szatmárnémeti és Nagybánya kivételével, magyar polgármestereket választottak. A legfényesebb győzelmet a magyarság Marosvásárhelyen, az 1990-es tragikus események színhelyén, aratta, ahol 55,397 szavazattal, vagyis a szavazók 56.8%-kal, Nagy Győzőt választották polgármesternek. Fölöslegesnek bizonyult a fokozott rendőri-csendőri készültség, a szesztilalom. A Vatra képviselője, annak ellenére, hogy a várost feltöltötték moldvai románokkal, csupán a szavazatok 39%-át érte el. A székelyföldi városokban a magyarság mindenütt fölényesen győzött. Kolozsváron a Vatra azt a hírt terjesztette el az oda betelepített mócok között, hogy amennyiben nem szavaznak rájuk, Kolozsvárt visszacsatolják Magyarországhoz. Hogy a dolgukban biztosak legyenek, nagyszámú katonaságot rendeltek a városba, kiket ott leszavaztattak. fgy történhetett meg, hogy a Vatra vezetője, Gheorghe Furnas, kerülhetett be a polgármesteri székbe. Furnas megválasztása előtt már három ízben volt az elmegyógyintézet betege. Feltett szándéka, hogy a három magyarnyelvű állami gimnáziumot az őszön bezárja. Ezt célozta a Brassai Sámuel líceumban tett látogatása, aminek folytán fegyelmi eljárást indított az iskola igazgatója, Bálint Kelemen Attila, ellen. Fenn áll a veszély, hogy az ősz folyamán, ha az iskoláinkat valóban bezárja, véres összeütközésre kerül sor a kolozsvári magyarok és a Vatra követői között. A hangulat a városban annyira feszült, hogy románok és magyarok között még a köszönő viszony is megszűnt. Rendkívül szükséges volna, hogy az Európai Közösség és az Egyesült Államok megfigyelőket küldjön Kolozsvárra. Szatmárnémetiben, a választások második fordulójában, hajszálon múlott, hogy nem az RMDSZ jelöltje, Erdei Liviusz György, tanár, lett a polgármester. A leadott érvényes szavazatok 49.3%-át kapta meg. A veszteség azon a jogállamisággal ellentétes intézkedésen múlott, mely szerint a sorkatonák szolgálati helyükön szavazhattak. Ehhez járult még az a Ceausescu féle intézkedés is, hogy a magyartöbbségű városokhoz román lakosságú falvakat csatoltak, nem számítva bármilyen messze vannak attól. A választás óta Szatmárnémetiben a románok meggyalázzák és gyújtogatják a magyar egyházi épületeket. Leverték a római katolikus püspökség székházának a névtábláját, és betörték a püspöki lakosztály két ablakát. Tüzet gyújtottak a híres református láncos templom lelkészi bejárójának ajtajába, aztán ellopták a templom fűtését biztosító gázvezeték szabályozóját. Március 24-én hajnalban újból megkísérelték felgyújtani a szatmári reformátusok legnagyobb templomát, és lángralobbantották a püspöki palota kapuját. Mindezeket az atrocitásokat a hatóságok teljes közömbösséggel kezelik, nyilván egyetértve a tettesekkel. Nagybányán különböző rémhírekkel úgy megfélemlítették a lakosságot, hogy a jogosult állampolgároknak csak 59.47%-a élt a szavazás jogával. Miután a magyarság jórésze otthon maradt, így a románok kerültek fölénybe, pedig elkerülhető lehetett volna. Az erdélyi magyar sajtó ezért keményen megdorgálta a nagybányai magyarokat. Azóta Nagybányán a helyzet rendkívül feszült. Kolozsvár után a legveszélyesebb tűzfészek. Dr. Tőkés László, nagyváradi református püspök ellen tovább folyik a támadás és zaklatás. Székhelye kerítésén naponta megjelennek a fenyegető plakátok és mázolmányok. A román sajtó, és nem csupán a szélsőséges Vatra, állandó hadjáratot indít ellene. Szemenszedett hazugságokat, mint kész tényeket tálalnak a román közönség elé. Fasisztának, árulónak, irredenta ügynöknek, nyugati kémnek nevezik azt, aki hitvalló bátor keresztyén kiállásával Ceausescu rémuralmát megbuktatta. Nem csupán az ő személyét fenyegetik, hanem gyermekeinek, sőt 73 éves édesanyjának az életét is. A román parlamentben az uralmon lévő „Nemzeti Megmentési Front” egyik vezére, Radu Ciontea, követelte, hogy mint árulót toloncolják ki az országból. A „Megyék Népbíróságának Testületé” 1991. december 31. hatállyal $150,000.00 vérdíjat tűzött a fejére. Ezt az ítéletet több román napilap közhírré tette. A román kormány és általában a románság ezeket a támadásokat némán végighallgatják, és semmit nem tesznek ellenük. Ez a magatartás nem csupán a szélsőséges Vatra tagjaira jellemző. A „Nagy Románia Pártjának” elnöke, Radu Theodoru, a „magyar terrorizmusról” ír és beszél állandóan, Sütő Andrást pedig „sólyomszemnek” gúnyolja. A „Nemzeti Liberális Párt” elnöke, Radu Campeanu, pedig kijelentette, hogy magyarnyelvű egyetem legfeljebb harminc év múlva jöhet csak szóba. Ha a liberálisok így nyilatkoznak, akkor ugyan kivel lehet tárgyalni Romániában? Ezekben a sorsdöntő napokban, amikor Közép-Európában és a Balkánon ismét felcsaptak a gyűlölködő és gyilkos sovinizmus lángjai, nekünk éberen kell követnünk az ottani eseményeket, és mindent meg kell tennünk arra nézve, hogy kormányunkat pontosan informálva úgy befolyásoljuk, hogy az ottani feszültségnek aktív beavatkozásukkal véget tudjanak vetni.
