Székely Nép, 1990 (23. évfolyam, 35. szám)

1990-12-01 / 35. szám

SZÉKELY NÉP

7. oldal

Csehek Szövetsége, Török-Tatár Muzulmán Demokrata Szövetség, Ukránok Szövetsége.

Összefoglalva az erdélyi helyzetet:

Fokozódó feszültség van a kormány és a nem-úgy-gondolkodó román társadalom között, és feszültség van a románok és magyarok között nemzeti alapon, főleg a magyar iskolák újra elindításának követelése illetve megtörténte miatt. Ezt az ellentétet a román sajtó is táplálja. Rendszeresen uszít a magyarok ellen. Az erdélyi magyarság helyzete nem olyan rózsás, mint amilyent a demokrácia és szabadság jelszavát hirdető államban el lehetne várni. Ezzel szemben áll az a nem lebecsülendő kedvező változás, hogy véleményeket és követeléseket szabad kifejezni szóban és a sajtó útján is megtorlás nélkül. A gazdasági helyzet semmit nem javult.

Többen hozzászóltak az erdély helyzet ismertetéséhez. így dr. Balló István (akinek jelentését az alábbiakban közöljük), Pálffy Aladár, Böszörményi Sándor.

Dr. Balló István összefoglalva ezeket mondta:

Nem lehet az erdélyi helyzetről általánosságban beszélni. Vannak ugyanis olyan kérdések, ahol határozott javulás tapasztalható a tavalyi állapotokhoz képest, másutt viszont rosszabbodás. Mindenesetre nagy haladás, hogy az emberek szabadabban mernek beszélni. Keveset javult az élelmiszer ellátás, azonban egyéb, például iparicikkekben még mindig nagy hiány van. Jellemző a nagyobb szabadság, hogy március 15-ét megünnepelték a mádéfalvai emlékműnél, az obeliszken hatalmas koronás címeres magyar zászló volt.

Sajnos az iskolaügy terén nem értük el a várt eredményt. (Lásd a vezércikket. Szerk.)

Örvendetes jelenség sok helyen a magyar utcanevek megjelenése (különösen a Székely Földön), de még mindig nem sikerült elérni a magyar nyelv használatát a közigazgatásban és a bíráskodásban.

Kétségtelen jelentős eredmények, de nem mélyrehatóak és nem elég biztosíték arra, hogy hosszabban tartó román fennhatóság alatt az erdélyi magyarság — különös tekintettel a szórvány magyarságra — és a Székelyföld megtarthatja az elért eredményeket.

De nem is ez a nemzeti cél. Mert, ha mindazt, amit az alapvető gyulafehérvári határozatokban 1918-ban, és több alkotmányban és nemzetközi szerződésekben ígértek megadnák, akkor önmagukkal és az alkotmányokban lefektetett román nemzeti céllal, az „egységes román nemzeti állam ” ábrándjával jönnének összeütközésbe.

Ami pedig a másik oldalt, a rosszabbodást illeti, a nagyon súlyos árú és élelmiszer hiányon túlmenőleg a legnagyobb baj a politikai bizonytalanság és a biztonság érzésének a hiánya. A hírhedt,,securitate ” csak szint változtatott és a válogatott, mindenre képes és kész román nemzeti szempontból megbízható Ceausescu féle emberek — külsőleg kissé átfestve — ma újra régi helyükön ülnek változatlan, de talán más módon végrehajtott célkitűzésekkel.

így Erdély magyarságára állandó veszélyt jelent a Regátból a Ceausescu éra alatt betelepített és stratégiáiig elhelyezett hatalmas tömeg. Számuk pontosan nem állapítható meg, állítólag 2 és 3 millió között van. Elbolondított, mindenre kapható és erős magyargyűlöletre nevelt fanatikus tömeg. (Lásd a marosvásárhelyi zavargásokat.)

Itt kell megemlékeznünk a katasztrofális egészségügyi helyzetről is. A kórházak túlzsúfoltsága, két beteg egy ágyban, a rossz ellátás, piszkosság, kellő fűtés és világítás hiánya stb.

Amint láttuk az összkép igen szomorú. És még szomorúbb, hogy otthoni politikusok nyilatkozata szerint a magyar kormány, különösen politikai síkon semmit sem tehet.

Az emigrációra hárul a feladat mindent megtenni, amit csak lehet véreink megmentéséért, addig amíg nem késő! Tervek szerint 1992-re megvalósul az Egyesült Európa és ezzel — az álmodozók szerint — a jelenlegi határkérdések is eltűnnek. Az erdélyi kérdés ezzel nem oldódik meg, legfeljebb eltolódik. A veszély, a magyarság eltüntetésének veszélye, továbbra is megmarad.

Az Erdélyi Bizottság célkitűzései a 90-es években. Lőte Lajos ismertette elgondolásait. Ezek szerint:

1. Ismerve a jelenlegi magyar helyzetet Erdélyben, bizonyos, hogy az Erdélyi Bizottság erőfeszítései nagy részét az erdélyi magyarság védelmére kell fordítani.

2. Ahogy csak lehet támogatnunk kell az erdélyi magyarság küzdelmét a kulturális autonómia eléréséhez.

3. Fel kell vegyük a kapcsolatot a magyar külügyminisztériummal és a hazai Erdélyi Szövetséggel. Velük együtt kell működjünk.

4. Anyagilag támogatnunk kell az erdélyi magyarság tevékenységét az ők szükséglete szerint.

RÉSZLETEK:

1. ponthoz: Folyamatosan tájékozódnunk kell az erdélyi helyzetről. Kirívó tapasztalatainkat közölnünk kell az USA kormány érintett szerveivel és a CSCE-vel.

A helsinki utókonferenciák emberi és kisebbségi jogi tárgyú meetingjein lehetőleg részt kell vennünk, de biztosan továbbra is írásban kell közölnünk nézeteinket a delegációkkal.

2. ponthoz: Propagálnunk kell angol nyelven a teljes magyar három szintű oktatás fontosságát és szükségességét fentiekhez hasonló módon. Az erdélyi magyarság memorandumait külföldön terjeszteni kell. Lásd: a Bolyai Bizottság memorandumát, melyet Böszörményi Sándor már lefordított angolra.

3. ponthoz: Tekintettel a kommunizmus bukására és szabadon választott kormány megszületésére, ez fontos lépés. Az erdélyi kormánypolitikát támogatjuk, ha egyetértünk vele. Ha szükséges, kifejezzük esetleges eltérő nézeteinket. Az „Erdélyi Szövetségnek” már írtam, de választ még nem kaptunk.

4. ponthoz: Létre kell hoznunk kommunikációs csatornákat Erdély felé, melyek alapján konkrét kívánságokat, igényléseket tudnak közölni velünk, amiket igyekszünk kielégíteni. Az ilyen kapcsolatok tájékozódásunkat is elősegítik.

Lőte Lajos végül javasolta az elmúlt 10-15 évben Clevelandban és környékén letelepedett erdélyi emigránsok számbavételét. Ez nemcsak statisztikai szempontból fontos, hanem azért is, hogy a köztük lévő személyek közül lehetséges-e munkaerőt verbuválni az erdélyi emigrációs munkásság céljaira.

Az értekezleten jelenlévők elfogadták a beszámolókat és javaslatokat. Ezután Lőte Lajos az ülést bezárta.

Az értekezlet után Vizsolyi Zsuzsa és szülei vendégszeretetét élveztük vacsora formájában. Ezúton is köszönet nekik és Alapi Endrénének a kitűnő vacsoráért.