Székely Nép, 1990 (23. évfolyam, 35. szám)
1990-12-01 / 35. szám
SZÉKELY NÉP 11. oldal the Hungarians and also by others. Therefore the Federation believes that it must concentrate its activities here, without forgetting the territories inhabited by other nationalities (mostly Gypsies, Jews and Tartars). 21. We consider it equally necessary to raise the consciousness of Rumanian public opinion about the danger of the foreign elements to Rumanian culture and Rumania in general. Moreover, we must demonstrate that even the physical and intellectual integrity of the Rumanians remains endangered, and we are forced to accept socially les favorable positions because of the influence of foreign strivings, independently of the scope, direction, and effect of their aspirations. seal illegible signature National Center Vatra Romaneasca Federation Tirgu Mures (Marosvásárhely) February 20, 1990 Pages 1 and 2, Items 1 through 8 are missing. Romania still Persecutes its Hungarians To the Editor: You report from Romania on the tearful commemoration of the 50th anniversary of the 1940 Vienna Dictate imposed by Hitler and Mussolini, in which Romania lost territory to the Soviet Union, Hungary and Bulgaria (news article, Sept. 2). It is misleading to talk about the ceding of Northern Transylvania as a “dismemberment” of Romania in this context without explaining that it was Hungary that was originally dismembered by the Treaty of Trianon at the end of World War I. The area Romania had to give up in 1940 never belonged to Romania until 1920, and it had a majority Hungarian population. This, of course, does not justify the atrocities committed by the Hungarians upon re-entering this territory. However, atrocities were committed by both sides, and by far the worst pogroms were conducted when Transylvania was again occupied by the Romanians in 1944. Countless Hungarians were massacred and tortured. Indeed, the situation became so intolerable that the Allied Control Commission in November 1944 removed the Romanian administration from Northern Transylvania and until 1945 placed the area under Soviet military administration to protect Hungarians from Romanians. Hungarians could also have invited foreign reporters last June for the 70th anniversary of the Treaty of Trianon, the worst dismemberment of any country that participated in World War I. Hungary lost 71 percent of its territory and 60 percent of its prewar population. More than three million Hungarians (every third Magyar) were transferred to foreign rule. Romania alone received an area larger than was left to Hungary. “These losses,” wrote the British scholar C. A. Macartney in “Hungary and Her Successors,” “were proportionately far greater than those inflicted on Germany and Bulgaria.” Also, the Hungarians could have focused international attention on the massacres of Transylvanian Hungarians by commemorating the anniversary of the Romanian pogroms. They did not because of the desire to start a new era of Central European cooperation among the countries now free of Communism. This spirit has not been embraced by the rulers of Romania. Perhaps these highly public ceremonies were an attempt to distract attention from their sorry human rights record, which includes an anti-Hungarian pogrom initiated by ultra-nationalists and the violence of pro-government vigilantes against dissidents in the streets of Bucharest. You point out that the Hungarian minority in Romania now numbers 2.3 million, 10 percent of the Romanian population, the largest national minority in Europe. Under Nicolae Ceausescu they were subjected to a cruel policy of forceful assimilation. He was a Stalinist dictator, and his Marosvásárhely — visszatekintés Ceausescu meghalt, de szelleme tovább él Romániában. Úgy látszik demokrácia azt jelenti a románoknak, hogy szabadon szervezkedhetnek mindenféle anti-demokratikus célra, szabadság meg azt, hogy szabadon üldözhetik a magyarokat. Erre a következtetésre lehet jutni bizonyos román körök által szervezett és elkövetett terror cselekményekből. A legerőteljesebb atrocitás a Marosvásárhelyen történt vérfürdő március 20 és 24-e között, ahol több ezer román falusi kaszákkal, botokkal, fejszékkel felfegyverezve italos állapotban betört a Romániai Magyar Demokrata Szövetség székházába, az ott dolgozókat a padlásra menekülésre kényszerítve, majd a ház felgyújtásával fenyegetőzve. Az utcán egy teherautó várakozott rájuk, de amíg felszálltak és benn az autóban is, a román csőcselék ütötte-verte őket, amíg végre el tudtak indulni. Sajnálatos áldozata ennek a barbár támadásnak legnagyobb erdélyi írónk, Sütő András, aki elvesztette egyik szemevilágát. Szemének megmentésére előbb Bukarestbe vitték, majd magyar katonai repülőgépen Budapestre, Sütő kérésére; végül is a magyar kormány közbeléptével Bostonba repült, ahol egy híres japánamerikai szemsebész megoperálta. Csak 20-30%-os esélye van annak, hogy újra látni fog. Marosvásárhelyen a román tömeg beletámadt ezután a tüntetésre gyülekező magyarokba, akik a Bolyai János középiskola visszaadásáért vonultak fel. Eredmény nyolc halott és 300 sebesült. Nagyobb részük valószínű magyar. Más helyeken is voltak hasonló, de kisebb méretű összetűzések. Az amerikai média azonban csak a marosvásárhelyi eseményekről adott kiadós jelentéseket. A volt 106 erdélyi magyar középiskolából állítólag 60-at már visszaadtak. A román ellenkezés azonban olyan nagy, mintha nem a virágzó magyar iskola rendszer újra felépítéséről lenne szó, hanem vadonat új magyar követelésekről. Míg a középiskolák visszaadása ellen kevesebb a román ellenállás, addig a magyar egyetem visszaállítása és a magyar nyelv hivatalos használata eddig még megtört a román ellenálláson.
