Székely Nép, 1983 (17. évfolyam, 24. szám)

1983-09-01 / 24. szám

SZÉKELY NÉP

7. oldal

Az Európai Szabad Magyar Kongresszus jelentése

Az Európai Szabad Magyar Kongresszus jelenti Párizsból és Münchenből:

1. Ez év január 26-án memorandumot nyújtottak be Mr. David Atkinson, angol konzervatív képviselőnek, az Európa Parlament tagjának, az erdélyi magyarság ügyében.

2. Május 19-én Alan Tyrell angol, konzervatív képviselő az Europa Parlement teljes ülésének emberi és polgárjogi vitájában felszólalt és határozati javaslatot nyújtott be a “romániai kisebbség elnyomásának ügyében.” A határozati javaslat az Emberi Jogok Munkabizottságához került.

3. Az Európai Szabad Magyar Kongresszus ez év július 3-án kelt körlevelében az amerikai magyar erdélyi szervezetekkel való együttműködésre nézve az alábbiakat írja:

“Együttműködünk kölcsönös tájékoztatás útján az amerikai magyar erdélyi szervezetekkel; főként az Erdélyi Bizottsággal elnökén, Lőte Lajoson keresztül, aki “Székely Nép” c. hivatalos értesítőjével a magyarságot és az angol nyelven kiadott “Carpathian Observer”-rel az amerikaiakat tájékoztatja; a Committee for Human Rights in Rumania (CHHR) bizottsággal, s annak képviselőjével Hámos Lászlóval: s az Amerikai Erdélyi Szövetséggel, amely negyedévenként Erdélyi Tájékoztató-jával ad beható tájékoztatást a romániai magyarságot érintő eseményekről (elnöke Teleki Béla). E három erdélyi szervezet az “Északamerikai Erdélyi Szervezetek Koordináló Bizottsága” útján egyezteti munkáját.

Az Északamerikai Erdélyi Szervezetek Koordináló Bizottsága az Erdélyi Bizottság által kezdeményezett és összehívott és az Amerikai Erdélyi Szövetség és a Committee for Human Rights in Rumania aktiv támogatásával létrejött első Északamerikai Erdélyi Konferencián alakult meg. Az erdélyi konferencia azóta minden évben összeül és az erdélyi együttműködés legfontosabb fórumává vált.

Örömmel regisztráljuk az Európai Szabad Magyar Kongresszus legújabb akcióit az erdélyi magyarság védelmében. Megelégedéssel

vesszük tudomásul, hogy ez az átfogó európai magyar szervezet Erdély ügyében az Erdélyi Bizottsággal és általában az Északamerikai Erdélvi Szervezetek koordinált csoportjával való együttműködését, úgy mondd, hivatalosan is tudtul adja.

E két európai és északamerikai

Mr. Mircea Malitza, az új román követ röviddel ideérkezése után a núlt év tavaszán erőteljes lobby akcióba kezdett a Kongresszus tagjai között, mint arról már előbbi számunkban beszámoltunk (Székely Nép, 1982. december, 22. szám 7. oldal). Ennek során felkereste Frank Horton New York állambeli képviselőt is, aki hosszú évek óta támogatja az erdélyi magyarság ügyét. Mr. Horton úgy gondolta, hogy hasznos lehet, ha az Erdélyi Bizottság elnöke találkozik a követtel és tájékoztatja az erdélyi magyarság helyzetéről úgy, ahogy azt az amerikai-magyarság erdélyi szervezetei látják. Javaslatát elfogadtam, de azzal a kívánsággal, hogy a találkozás Románia kedvező vámtarifájának meghosszabítása után jöjjön létre, valamikor

1982 harmadik negyedében vagy

1983 tavaszán. Végül is az április 27-i dátumban tudtunk mindhárman, Horton, Malitza és én megegyezni. Az egy órás találkozó Mr. Horton irodájában és jelenlétében természetesen nem volt elegendő idő a téma kimerítésére, de alkalmat adott egy magyar-román eszmecserére az erdélyi magyarság érdekében a román kormány legmagasabb rangú washingtoni képviselőjével, ami tudtunkkal soha azelőtt nem történt meg.

Kölcsönös bemutatkozások után bevezető nyilatkozatomban hangsúlyoztam, hogy a találkozót Horton képviselő kezdeményezte. Én abban a reményben tettem magamévá a gondolatot, hogy a követtel való eszmecsere hasznos lehet az erdélyi magyarság sorsának javulására és hogy a követ megbeszélésünk lényegét ismerteti Ceausescu állam elnökkel.

Mr.Malitza panaszkodott, hogy Romániáról “egyoldalú”, hátrányos

szervezet együttműködése biztos, hogy kölcsönös erkölcsi támogatást jelent egymás számára és ki tudja a kölcsönös tájékoztatás vonalán idővel milyen gyakorlati értékűvé fejlődnek az Erdély szempontjából két legfontosabb kontinens Erdélyért küzdő erői összefogásának.

jelentések jelennek meg az Egyesült Államokban és nem érti miért, mert hisz a magyarokat igen kitűnő bánásmódban részesítik: iskoláik vannak, hat színház működik, opera házuk van Kolozsváron stb., stb.; a már általunk jól ismert propaganda szólamokat hallottuk tőle. Hivatkozott egy újabb román kormány kiadványra, “The Truth about the National Question in Romania”, amely 1982-ben jelent meg és az erdélyi magyarság iskoláiról, kultúrális intézményeiről, a magyar újságokról és könyvkiadásról hoz adatokat és képeket 76 oldalon keresztül.

Válaszomban rámutattam, hogy a kifogásolt jelentéseket legnagyobb részt az US kormánya adja ki, tárgyilagos és alapos kutató munka alapján. Hitelességükhöz kétség nem férhet. A könyv statisztikai adataira nézve hangsúlyoztam, hogy számoknak egy adott helyzet megítélésében csak akkor van jelentősége, ha azt más kapcsolatos adatokkal, a mi esetünkben a magyarság valódi létszámával és a múlt időszakok hasonló adataival összehasonlítva, perspektívába állítjuk. E nélkül a számok könnyen félreérthetők és a tények elferdítését eredményezhetik. A mi adataink szerint a magyar nyelvű iskolázás legalább két évtizede állandóan csökkenőben van.

Mr. Malitza elöljáróban megjegyezte, hogy ő is erdélyi, Nagyváradon született. Mire én is közöltem vele, hogy én meg Vízaknán születtem.

Ezek voltak a beszélgetés főbb tárgyai. Még megemlítettem a Lancranjan “Vallomás Erdélyről” c. könyvének élesen magyar ellenes, és a magyarok ellen lázító tartalmát. (Lásd Székely Nép 23. szám, 7. oldal, Carpathian Observer Vol. 10,

ESZMECSERE A ROMÁN KÖVETTEL------------------------- Lőte Lajos beszámolója---------------------------