Székely Nép, 1983 (17. évfolyam, 24. szám)

1983-09-01 / 24. szám

SZÉKELY NÉP 7. oldal Az Európai Szabad Magyar Kongresszus jelentése Az Európai Szabad Magyar Kongresszus jelenti Párizsból és Münchenből: 1. Ez év január 26-án memoran­dumot nyújtottak be Mr. David At­kinson, angol konzervatív képviselő­nek, az Európa Parlament tagjá­nak, az erdélyi magyarság ügyében. 2. Május 19-én Alan Tyrell an­gol, konzervatív képviselő az Euro­pa Parlement teljes ülésének emberi és polgárjogi vitájában felszólalt és határozati javaslatot nyújtott be a “romániai kisebbség elnyomásának ügyében.” A határozati javaslat az Emberi Jogok Munkabizottságához került. 3. Az Európai Szabad Magyar Kongresszus ez év július 3-án kelt körlevelében az amerikai magyar er­délyi szervezetekkel való együttmű­ködésre nézve az alábbiakat írja: “Együttműködünk kölcsönös tá­jékoztatás útján az amerikai magyar erdélyi szervezetekkel; főként az Erdélyi Bizottsággal elnökén, Lőte Lajoson keresztül, aki “Székely Nép” c. hivatalos értesítőjével a magyarságot és az angol nyelven ki­adott “Carpathian Observer”-rel az amerikaiakat tájékoztatja; a Com­mittee for Human Rights in Ruma­nia (CHHR) bizottsággal, s annak képviselőjével Hámos Lászlóval: s az Amerikai Erdélyi Szövetséggel, amely negyedévenként Erdélyi Tá­­jékoztató-jával ad beható tájékozta­tást a romániai magyarságot érintő eseményekről (elnöke Teleki Béla). E három erdélyi szervezet az “Északamerikai Erdélyi Szerveze­tek Koordináló Bizottsága” útján egyezteti munkáját. Az Északamerikai Erdélyi Szerve­zetek Koordináló Bizottsága az Er­délyi Bizottság által kezdeményezett és összehívott és az Amerikai Erdé­lyi Szövetség és a Committee for Human Rights in Rumania aktiv tá­mogatásával létrejött első Északa­merikai Erdélyi Konferencián ala­kult meg. Az erdélyi konferencia azóta minden évben összeül és az er­délyi együttműködés legfontosabb fórumává vált. Örömmel regisztráljuk az Euró­pai Szabad Magyar Kongresszus legújabb akcióit az erdélyi magyar­ság védelmében. Megelégedéssel vesszük tudomásul, hogy ez az átfo­gó európai magyar szervezet Erdély ügyében az Erdélyi Bizottsággal és általában az Északamerikai Erdélvi Szervezetek koordinált csoportjával való együttműködését, úgy mondd, hivatalosan is tudtul adja. E két európai és északamerikai Mr. Mircea Malitza, az új román követ röviddel ideérkezése után a núlt év tavaszán erőteljes lobby ak­cióba kezdett a Kongresszus tagjai között, mint arról már előbbi szá­munkban beszámoltunk (Székely Nép, 1982. december, 22. szám 7. oldal). Ennek során felkereste Frank Horton New York állambeli képvise­lőt is, aki hosszú évek óta támogatja az erdélyi magyarság ügyét. Mr. Horton úgy gondolta, hogy hasznos lehet, ha az Erdélyi Bizottság elnöke találkozik a követtel és tájékoztatja az erdélyi magyarság helyzetéről úgy, ahogy azt az amerikai-magyar­ság erdélyi szervezetei látják. Javas­latát elfogadtam, de azzal a kíván­sággal, hogy a találkozás Románia kedvező vámtarifájának meghossza­­bítása után jöjjön létre, valamikor 1982 harmadik negyedében vagy 1983 tavaszán. Végül is az április 27-i dátumban tudtunk mindhár­man, Horton, Malitza és én meg­egyezni. Az egy órás találkozó Mr. Horton irodájában és jelenlétében természetesen nem volt elegendő idő a téma kimerítésére, de alkalmat adott egy magyar-román eszmecse­rére az erdélyi magyarság érdekében a román kormány legmagasabb rangú washingtoni képviselőjével, ami tudtunkkal soha azelőtt nem történt meg. Kölcsönös bemutatkozások után bevezető nyilatkozatomban hangsú­lyoztam, hogy a találkozót Horton képviselő kezdeményezte. Én abban a reményben tettem magamévá a gondolatot, hogy a követtel való esz­mecsere hasznos lehet az erdélyi ma­gyarság sorsának javulására és hogy a követ megbeszélésünk lényegét ismerteti Ceausescu állam elnökkel. Mr.Malitza panaszkodott, hogy Romániáról “egyoldalú”, hátrányos szervezet együttműködése biztos, hogy kölcsönös erkölcsi támogatást jelent egymás számára és ki tudja a kölcsönös tájékoztatás vonalán idő­vel milyen gyakorlati értékűvé fej­lődnek az Erdély szempontjából két legfontosabb kontinens Erdélyért küzdő erői összefogásának. jelentések jelennek meg az Egyesült Államokban és nem érti miért, mert hisz a magyarokat igen kitűnő bá­násmódban részesítik: iskoláik van­nak, hat színház működik, opera házuk van Kolozsváron stb., stb.; a már általunk jól ismert propaganda szólamokat hallottuk tőle. Hivatko­zott egy újabb román kormány kiad­ványra, “The Truth about the Natio­nal Question in Romania”, amely 1982-ben jelent meg és az erdélyi magyarság iskoláiról, kultúrális in­tézményeiről, a magyar újságokról és könyvkiadásról hoz adatokat és képeket 76 oldalon keresztül. Válaszomban rámutattam, hogy a kifogásolt jelentéseket legnagyobb részt az US kormánya adja ki, tárgyi­lagos és alapos kutató munka alap­ján. Hitelességükhöz kétség nem férhet. A könyv statisztikai adataira nézve hangsúlyoztam, hogy számok­nak egy adott helyzet megítélésében csak akkor van jelentősége, ha azt más kapcsolatos adatokkal, a mi ese­tünkben a magyarság valódi létszá­mával és a múlt időszakok hasonló adataival összehasonlítva, perspektí­vába állítjuk. E nélkül a számok könnyen félreérthetők és a tények el­ferdítését eredményezhetik. A mi adataink szerint a magyar nyelvű iskolázás legalább két évtizede állan­dóan csökkenőben van. Mr. Malitza elöljáróban megje­gyezte, hogy ő is erdélyi, Nagyvára­don született. Mire én is közöltem vele, hogy én meg Vízaknán szület­tem. Ezek voltak a beszélgetés főbb tár­gyai. Még megemlítettem a Lanc­­ranjan “Vallomás Erdélyről” c. könyvének élesen magyar ellenes, és a magyarok ellen lázító tartalmát. (Lásd Székely Nép 23. szám, 7. ol­dal, Carpathian Observer Vol. 10, ESZMECSERE A ROMÁN KÖVETTEL------------------------- Lőte Lajos beszámolója---------------------------

Next

/
Thumbnails
Contents