Székely Nép, 1977 (11. évfolyam, 12-13. szám)

1977-09-01 / 12. szám

UNIÓT MAGYARORSZÁGGAL! SZÉKELY NÉP AZ ERDÉLYI BIZOTTSÁG HIVATALOS ÉRTESÍTŐJE No.12 1977. szeptember 12. szám Egység helyett egyetértést! Erdély ügye a szabadföldi magyar­ság érdeklődése központjába került. A magyar nemzettestvéri szolidari­tás érzése fellángolt és az erdélyi magyarság elnyomása a félévszáza­dos trianoni sorscsapásra is ráirányí­totta a figyelmet. Az amerikai —ro­mán közeledés, mely 1973-ban Ceausescu amerikai útjával kapott először nagyobb nyilvánosságot, és az erdélyi magyarság elleni újabb elnyomási hullám hírei az 1973/74- es években felrázták a szabad magyarság erdélyi orientációjú réte­geit, az U.S.—román kereskedelmi tárgyalások pedig jó alkalomként kí­nálkoztak a beavatkozásra. Nem csoda és valóban örömteli jelenség, hogy a már meglévő erdélyi csoportosulások mellett újak kelet­keztek, hogy részt vegyenek az er­délyi magyarság védelmében folyó szellemi harcban. A közéletben nem rendkívüli fejlemény, hogy régiek és újak nem mindig találják meg egy­más kezét. A különbözőségek felol­dása, célokban, módszerekben és igen, még mentalitásban is, kölcsö­nös tiszteleten, türelmes megértésen alapuló megegyezésre való készséget és időt kíván. De volt olyan meg­mozdulás is, melyet az amerikai ma­gyarság egy csapásra a keblére ölelt. (Hogy mi okozhatta a különböző fo­gadtatást, az itt most nem tartozik vizsgálódásunk tárgykörébe.) De a különböző útakon járás se nem szo­katlan jelenség, se nem különlegesen magyar probléma, és ha jobban be­lenézünk, nem is olyan nagy jelentő­ségű az ügyre, mint azt egyes sajtó kommentárok beállítják. Az ameri­kai erdélyi munka csak az U.S. kor­mányzati rendszer játékszabályai szerint történhet, s talán jobban nem is mehetne, mint ahogy valójá­ban megy. Mégis, az utóbbi időben újból és újból felbukkan az emigráns sajtó­ban egy-egy írásmű, jól ismert és népszerű, vagy kevésbé ismert pub­licisták tollából, melyek hol az “er­délyi egység” hiányát siratják, hol az Erdély védelmében tett legszebb megmozdulásokat bírálgatják, sőt van olyan is, amiből ádáz gyűlölet lávája ömlik. Pártos vélemény, böl­­cselkedő kioktatás, tények hiányos ismeret olvasható ki ezekből a fejte­getésekből olykor még a “saját ló” dicsérete is. Sajnáljuk, hogy ki­mondtuk, de valóban ezeket a dol­gokat látjuk bennük. Tisztelni sze­retnénk nézeteiket, nem azért ugyan, mintha egyetértenénk, ha­nem, mert hiszünk a nézetek külön­­féleségében, és abban, hogy sok minden másképp látszik, ha külön-A State Department Erdély ügyé­ben illetékes osztályvezetője, Mr. Intz Silins április 15-én fogadta az Erdélyi Bizottság és a Committee for Human Rights in Rumania képvi­selőit. A másfélórás megbeszélés al­kalmat adott, hogy Hámos László, Veress Bulcsu (CHRR) és Lőte Lajos (Erdélyi Bizottság) újból felhívják a figyelmet az erdélyi magyarság el­nyomásának összképére és néhány jellemző megnyilatkozására. Ez an­nál is inkább fontos volt, minthogy Mr. Silins nemrég került jelenlegi beosztásába és mert napokon belül Romániába volt utazandó. Lőte Lajos hangsúlyozta, hogy míg a magyarság-elnyomó román politikát a Ceausescu-rezsim “régi­módi” soviniszta lelkivilága irányít­ja, ezt a politikát a kommunista diktatúra “új-módi” totális hatalma viszi következetesen keresztül. A magát igazolni akaró román hiva­talos magyarázkodásokat erős szkep­ticizmussal kell fogadni, mert azok legtöbbször féligazságokon alapuló böző szellemi vagy földrajzi sarkok­ból nézzük. Ezekkel a sorokkal alapjában nem bírálni akarunk, csupán kérdezni, és így közvetve indítványt tenni. Azt ugyanis, hogy nem jobb lenne, ha is­mert és népszerű közírók nem ola­­jat-tűzre-öntő, pártos szerepet ját­szanának, a szabad magyarság mun­kálkodásában, hanem a kiegyenlítés nemes feladatát vállalnák magukra? Nem jobb lenne, ha az erdélyi egy­ség ún. hiányosságainak tragikus be­állítása helyett a szabad szervezkedés és nézeteltérések formailag széthúzó külseje alatt a lényegében egy irány­ba haladó, egy érzésből fakadó ter­mészetét látnák meg és kürtölnék szét az olvasóknak? teljes valótlanságokat, sőt gyakran a tényekkel egyenesen ellenkező meg­állapításokat tartalmaznak. Egy pél­da a sok közül: az egyik legutóbbi ro­mán szimpózium román részről el­eihangzott kijelentés, mely szerint a magyarokkal való kitűnő bánásmód bizonyítja, hogy Kolozsvárt magyar egyetem, magyar színház és opera működik. Ezzel szemben a való tény az, hogy a románok a magyar egyetemet megszűntették és beol­vasztották az újonnan felállított ro­mán egyetembe (Babes). Ugyancsak elkonfiskálták a kolozsvári magyar színház épületét a román opera szá­mára és a magyar opera-színházat egy arra kevésbé alkalmas épületbe kényszerítették. (Dr. Pascunak, aki­től a kijelentés származik, ezt a leg­jobban kell tudnia, mert a kolozsvári román egyetem vonalhű rektora volt éveken át.) Hámos László és Veress Bulcsú kétségbevonták a román — szovjet vi­szony külpolitikai értékét az U.S. szempontjából. Lőte Lajos emlékez-Erdélyi megbeszélés a State Departmentben

Next

/
Thumbnails
Contents