Székely Nép, 1976 (10. évfolyam, 10-11. szám)
1976-12-01 / 10-11. szám
SZÉKELY NÉP 7. oldal A TÍZÉVES AMERIKAI-ROMÁN KERESKEDELMI SZERZŐDÉS November 21-én hozta hírül a rádió, s másnap a napilapok, hogy az Egyesült Államok 10 éves kereskedelmi szerződést kötött Romániával. A hír meglepetést és csalódást okozott az amerikai-erdélyi szervezetek vezetőiben és az amerikai-magyarság széles köreiben. Miután az 1975-ben megkötött kereskedelmi szerződés egy éves évfordulóján, ez évben, esedékes meghosszabbítás jóváhagyása vagy elutasítása végül is nem került a Képviselőház elé szavaz zásra s így a törvény értelmében a szerződés érvénye automatikusan még egy évre terjed ki, a 10 évre való kiterjesztés valóban meglepő volt. De még nagyobb a csalódásunk, hogy kormányunk az amerikai-magyarság és az erdélyi szervezetek annyi erőfeszítése, felvilágosító munkája után is értetlenül és közönyösen ment el az erdélyi magyarság elnyomása mellett, mintha mitsem tudna róla. Ugyanakkor az 1974. évben hozott általános törvény értelmében a Romániával kötött szerződés előfeltételéül kötötték ki a zsidók és más kisebbségek kivándorlásának engedélyezését s ezt a románok elfogadták. Az Erdélyi Bizottság a Carpathian Observer mindkét múlt évi számában foglalkozott a kereskedelmi szerződéssel és igyekezett meggyőzni a képviselőket, hogy ne csak a kivándorlást támogassák, hanem terjeszszék ki érdeklődésüket a romániai kisebbségek túlnyomó többségére is, akiknek eszükbe sem jut, hogy őseik földjét elhagyják, hanem ott szeretnének élni emberhez méltó életet. (Ezt a számunkat Horton képviselő annak idején ajánló levelével együtt küldette el minden képviselőnek és szenátornak, saját irodájából.) De a meglepetés és csalódás ideje máris lejárt. A legfőbb következtetés, amit a történtekből levonunk az, hogy tovább kell dolgoznunk, ha lehet erősebben, ha lehet új, hatásosabbnak ígérkező utakon. Emellett azonban tisztán kell látnunk, hogy hatalmas sziklafalak tornyosulnak céljaink elé ma is, és ha mégis lényeges, tartós eredményt tudunk elérni az erdélyi magyarság és a magyar kultúra béklyóinak lerázása érdekében, az a Trianon utáEbben az évben legjobb igyekezetünk ellenére sem tudtunk minden hozzánk érkezett levélre válaszolni. Sok egyébként is csal: nyugtázást igényel, még több köszönetét. Ezt most ezúton tesszük meg. Madame de Pourquery (Metz, Franciaország) leveleit megkaptuk, elnézést kérünk, hogy még nem válaszoltunk, a hiányt mielőbb pótoljuk. Máday Béla (Washington) javaslatodat köszönjük, levél megy. Nt. Nagy József (Köln, Németország) levelét megkaptuk, kérjük közölje jelenlegi helyzetét. Őszinte köszönetét mondunk az együttműködésért: Dr. Kollarits Béla (Albany), Mr. and Mrs. Virágh László (Rochester), Almássy Aladár (Poughkeepsie), Helcz Tibor (Syracuse), Dr. Szathmáry Lajos (Chicago), Dr. Damin Margit (Detroit), Szent-Miklósy Bálint (New York), Mr. and Mrs. Botos László (Rochester), Dr. Vizsolyt Dániel (Buffalo), Pálfi Sándor (Detroit), Dr. Balló István (Cleveland), Ijjas József (Cincinnati), Dr. Majoros Márton (Atlanta) köszönet a könyvért, Onódy Kálmán (Hotsprings, Ark.), Prof. C. Wojatsek (Lennox - ville, Quebec) köszönet a könyvért, Nagy Lajos (Rochester), Dr. George Wallner (Rutherford, N.J.), Zsolnai Márton (Rochester), Dr. Fajzi Károly (Rochester), Borbás István (Rochester), Dr. Nagy Sándor (Rochester), Padányi-Gulyás Jenő (Billings, Montana). A lista nem teljes. írásakor, lehet, hogy egy közönséges román állampolgárt ugyanakkor éppen börtönbe vetnek, mert nem jelentette a hatóságoknak egy másik amerikai látogatóval történt beszélgetését”, ahogy azt a törvény előírja Romániában. Majd ismertettük a Mr. Richardson által valószínűleg nem ismert román elnyomó nemzetiségi politikát és kértük, hogy vegyen tudomást az ottani magyarság elnyomásáról. “Keserű csalódásunkat” fejeztük ki, hogy a szerződést megelőző tárgyalásoknál ezt a kérdést teljesen figyelmen kívül hagyták. A januári kormány-változás után kapcsolatba fogunk lépni Mr. Richardson utódjával a 10 éves szerződéssel kapcsolatban. Katona Sándor (München, Németország) levél megy. Rékay Cecilia (Oakland, Cal.). Köszönet a küldött angol nyelvű cikkekért, hely hiányában még nem került sor rá, de közölni akarjuk. Dr. Nagy Gyula (Solthurn, Svájc) a cikket köszönettel nyugtázzuk. Németh Zoltán (Fribourg, Svájc) köszönet a kitűnő térképért, jó lenne tudni ki szerkesztette, melyik évszázadban. Tuzson Tibor (Lochau, Németország) levél megy. Nt. Orbán M. (Párizs) a Carpathian Observer összes számait légipostán elküldtük. G. G. (Malmö, Svédország) a kitűnő cikkekért köszönet, a Carpathian Observert a megadott svéd címekre elküldtük. Duska László (Calgary, Kanada) köszönjük a levelet, a hivatkozott írást nem ismerjük. Ifj. Almay Béla (Furunsets Sjukhus, Svédország) régen kaptunk hírt. Dr. Harcsár Ferenc (Ottawa, Kanada) leveledet köszönettel nyugtázzuk, válasz megy. * * * Hozzászólásokat, javaslatokat a szerkesztőség örömmel vesz. * A clevelandi “Magyar Újság” Dr. Heckenast Dezső cikkét közli, amelyben a kolozsvári Babes-Bólyai Egyetem magyar részlegének bezárásáról érkező hírekről számol be. Üzenetek ni időszak példátlan, történelmi jelentőségű eseménye lenne. Az Erdélyi Bizottság a 10 éves szerződés hírére haladéktalanul levéllel fordult Richardson kereskedelmi miniszterhez az amerikai erdélyi szervezetek teljes egyetértésével, és abban az Erdélyben élő 2Vé millió magyar emberi jogaiért küzdő minden amerikai szervezet közös delegációjának fogadását kérte. A levélben többek között jellemeztük a román sztálinista rendszert, rámutatva, hogy “amíg Önt (Richardsont) kedélyesen megtapsolták Bukarestben a szerződés alá-
