Székely Nép, 1976 (10. évfolyam, 10-11. szám)

1976-12-01 / 10-11. szám

SZÉKELY NÉP 5. oldal EGYÜTT ERDÉLYÉRT - A GYAKORLATBAN Az amerikai magyarság fokozódó érdeklődéssel, egyben féltő aggoda­lommal kíséri az erdélyi magyarság helyzetének rosszabbra fordulását. Az erdélyi kérdés így mindinkább központi magyar nemzeti kérdéssé vált, ma már nemcsak az erdélyi származásúak és szervezeteik szemé­ben, hanem az amerikai magyarság közvéleményében is. A magyarság egységes nemzeti szellemét mutatja, hogy Erdély iránt világszerte hasonló érdeklődés mutatkozik a magyarság körében. E tekintetben nehéz fel­mérni az otthoni helyzetet. A szólás­­szabadság hiányában és a szociálista “egység” kényszerzubbonyában ver­gődő magyar közvélemény hallgatva kell tűrje a trianoni határokon túli magyarpusztító politikát, mert a Kádár-rezsim semmi jelét nem mu­tatja, hogy valóban tenne valamit az erdélyi magyarság érdekében. * * * Minthogy az Egyesült Államok, mint a szabad világ vezető hatalma, még mindig a legerősebb befolyást képes gyakorolni a határain kívül végbemenő fejleményekre, állásfog­(Folyt. a 4. oldalról) lásával az Egyesült Államok elvesz­tette a sokat ígérő Szovjet kereske­delmi szerződést, vagyis saját érde­keit hagyta veszni, nem közvetlen amerikai célok szolgálatában. Mindebből a fő tanulságot abban látjuk, hogy az erő a hatalom, tehát nekünk, amerikai magyaroknak mind erősebbnek kell lennünk, ha céljaink közül valamit el akarunk érni. Számban nem múlhatjuk felül saját egy milliós kereteinket (még ezt sem értük el), de minőségben, magyarságunkért áldozatra való ké­szenlétben a “kék ég” a határ. De tekintsük a napos oldalt is. Eredmény az, hogy a State Depart­ment az erdélyi magyarság helyze­tének kivizsgálását elhatározta és bizalomra jogosít az ígéret: az alap­vető emberi jogokért fel fogjuk emelni szavunkat a román kor­mánynál is. A State Department a mi külügyi szervünk, nekünk ameri­kai-magyaroknak vele kell tárgyal­nunk. Az új kormány új külügy­lalása, akár pozitív, akár negatív, döntő fontosságú. Az amerikai befo­lyás gyakorlati érvényesítésére kitű­nő alkalom adódott, amikor hosszas tárgyalások után 1975-ben megkö­tötték az amerikai —román kereske­delmi egyezményt, más szóval a vám díjszabásban megadták Romániá­nak az ún. “legtöbb kedvezmény” elvét. Mivel a törvények értelmében a kereskedelmi szerződések csak a kongresszus jóváhagyásával válnak érvényessé, az amerikai magyarság a törvényhozókat kellett meggyőzze, hogy a szerződés jóváhagyását tegyék függővé a romániai kisebbség, első­sorban persze az elnyomott magyar­ság sorsának javulásától. Az 1974.évi általános törvény szerint a kommu­nista rezsimekkel való kereskedelmi szerződéseknek alapfeltétele, hogy az illető ország szabad folyást engedjen állampolgárainak a kivándorlásra, és sajnos nem az, hogy az illető állam miként bánik nemzeti kisebbségei­vel, akiknek túlnyomó része nem is gondol ősei földjének elhagyására, így várható volt, hogy a Kongresszus megfelelő bizottsága a magyarság minisztériumát nekünk kell meg­győznünk. A bizonyítás a mi dol­gunk marad. * * * A Képviselőház “Ways and Means Committee” Kereskedelmi Albizott­ságának rangidős kisebbségi (repub­likánus) tagját, Congr. Barber B. Conablet is számos levéllel kerestük fel a szeptember végére várt szava­zást megelőzően. Szerinte valószínű, hogy “Romániával való viszonyun­kat évenkint felül fogjuk vizsgálni.” Conable, aki Horton képviselő mel­lett Rochester (N.Y.) és környéke második képviselője, kijelentette, hogy az erdélyi magyar kérdést to­vábbra is figyelemmel fogja kísérni. * * * Az erdélyi emigrációs munka útja hosszú és göröngyös, sokszor sehova se vezet és sokszor a legjobb erőfeszí­tések is csak savanyú gyümölcsöket teremnek. Annál kevésbé szabad lankadnunk. Látástól vakulásig mé­lyen szántanunk kell az erdélyi uga­ron. S a termés egyszer csak beérik. által felhozott szempontokat többsé­gében nem méltányolta és a szerző­dést a románokkal a múlt év nyarán jóváhagyta. Ugyancsak a törvény alapján ez év nyarán a múlt évben aláírt keres­kedelmi egyezmény felülvizsgálata volt esedékes, hogy vajon a románok betartották-e a szerződésben vállalt kötelezettségeiket az emigráció, és a családegyesítés céljából szükséges ki­vándorlás engedélyezését. Ez évben a múlt évinél több szö­vetségi képviselő állt ki erőteljesebb hangon a romániai magyarság em­beri jogai mellett, követelve, hogy a kereskedelmi szerződés meghosszab­bításának feltételéül szabják az el­nyomott erdélyi magyarság helyzeté­nek kielégítő javulását. Ebben a helyzetben robbant ki az ifjúság New York i tüntetése az ENSz román misszió épülete előtt. A román kormányt meglepetésként érte az amerikai magyarság e rend­kívül erélyes és hatásos fellépése, mely annak ellenére, hogy a New York i sajtó és televíziók a tüntetést agyonhallgatták, a május 7-én a New York Timesben megjelent egész oldalas felhívás útján világgá kürtöl­te Románia szégyenletes nemzetiségi politikáját és rést ütött a külföldi román propaganda eddig meglehe­tősen zavartalanul épülő Potemkin falán. Majd június 18-án újabb ütés, a washingtoni felvonulás követke­ze“­­* * * Lázas tevékenység indult meg Bukarestben az amerikai — román kereskedelmi szerződés megmentésé­re. Stefan Andrei-t, a román kom­munista párt egyik belső emberét Washingtonba küldték, aki Nicolae M. Nicolae, új román követ társasá­gában megbeszéléseket folytatott Simon amerikai pénzügyminiszter­rel, Helmut Sonnenfeldt-tel, Kissin­ger jól ismert főtanácsadójával és Hartman külügyminiszter helyettes­sel. Andrei elvtárs New Yorkban találkozott David Rockefellerrel, a Chase Manhattan bank elnökével, úgyszintén a New York Times vezető embereivel. Rövidesen egyházi dele­gáció érkezett Romániából, román ortodox (görög keleti), unitáriánus és baptista papokkal. Washington­ban román könyvkiállítás nyílt meg Levélakcióink és tanulságok

Next

/
Thumbnails
Contents