Székely Nép, 1976 (10. évfolyam, 10-11. szám)
1976-12-01 / 10-11. szám
SZÉKELY NÉP 5. oldal EGYÜTT ERDÉLYÉRT - A GYAKORLATBAN Az amerikai magyarság fokozódó érdeklődéssel, egyben féltő aggodalommal kíséri az erdélyi magyarság helyzetének rosszabbra fordulását. Az erdélyi kérdés így mindinkább központi magyar nemzeti kérdéssé vált, ma már nemcsak az erdélyi származásúak és szervezeteik szemében, hanem az amerikai magyarság közvéleményében is. A magyarság egységes nemzeti szellemét mutatja, hogy Erdély iránt világszerte hasonló érdeklődés mutatkozik a magyarság körében. E tekintetben nehéz felmérni az otthoni helyzetet. A szólásszabadság hiányában és a szociálista “egység” kényszerzubbonyában vergődő magyar közvélemény hallgatva kell tűrje a trianoni határokon túli magyarpusztító politikát, mert a Kádár-rezsim semmi jelét nem mutatja, hogy valóban tenne valamit az erdélyi magyarság érdekében. * * * Minthogy az Egyesült Államok, mint a szabad világ vezető hatalma, még mindig a legerősebb befolyást képes gyakorolni a határain kívül végbemenő fejleményekre, állásfog(Folyt. a 4. oldalról) lásával az Egyesült Államok elvesztette a sokat ígérő Szovjet kereskedelmi szerződést, vagyis saját érdekeit hagyta veszni, nem közvetlen amerikai célok szolgálatában. Mindebből a fő tanulságot abban látjuk, hogy az erő a hatalom, tehát nekünk, amerikai magyaroknak mind erősebbnek kell lennünk, ha céljaink közül valamit el akarunk érni. Számban nem múlhatjuk felül saját egy milliós kereteinket (még ezt sem értük el), de minőségben, magyarságunkért áldozatra való készenlétben a “kék ég” a határ. De tekintsük a napos oldalt is. Eredmény az, hogy a State Department az erdélyi magyarság helyzetének kivizsgálását elhatározta és bizalomra jogosít az ígéret: az alapvető emberi jogokért fel fogjuk emelni szavunkat a román kormánynál is. A State Department a mi külügyi szervünk, nekünk amerikai-magyaroknak vele kell tárgyalnunk. Az új kormány új külügylalása, akár pozitív, akár negatív, döntő fontosságú. Az amerikai befolyás gyakorlati érvényesítésére kitűnő alkalom adódott, amikor hosszas tárgyalások után 1975-ben megkötötték az amerikai —román kereskedelmi egyezményt, más szóval a vám díjszabásban megadták Romániának az ún. “legtöbb kedvezmény” elvét. Mivel a törvények értelmében a kereskedelmi szerződések csak a kongresszus jóváhagyásával válnak érvényessé, az amerikai magyarság a törvényhozókat kellett meggyőzze, hogy a szerződés jóváhagyását tegyék függővé a romániai kisebbség, elsősorban persze az elnyomott magyarság sorsának javulásától. Az 1974.évi általános törvény szerint a kommunista rezsimekkel való kereskedelmi szerződéseknek alapfeltétele, hogy az illető ország szabad folyást engedjen állampolgárainak a kivándorlásra, és sajnos nem az, hogy az illető állam miként bánik nemzeti kisebbségeivel, akiknek túlnyomó része nem is gondol ősei földjének elhagyására, így várható volt, hogy a Kongresszus megfelelő bizottsága a magyarság minisztériumát nekünk kell meggyőznünk. A bizonyítás a mi dolgunk marad. * * * A Képviselőház “Ways and Means Committee” Kereskedelmi Albizottságának rangidős kisebbségi (republikánus) tagját, Congr. Barber B. Conablet is számos levéllel kerestük fel a szeptember végére várt szavazást megelőzően. Szerinte valószínű, hogy “Romániával való viszonyunkat évenkint felül fogjuk vizsgálni.” Conable, aki Horton képviselő mellett Rochester (N.Y.) és környéke második képviselője, kijelentette, hogy az erdélyi magyar kérdést továbbra is figyelemmel fogja kísérni. * * * Az erdélyi emigrációs munka útja hosszú és göröngyös, sokszor sehova se vezet és sokszor a legjobb erőfeszítések is csak savanyú gyümölcsöket teremnek. Annál kevésbé szabad lankadnunk. Látástól vakulásig mélyen szántanunk kell az erdélyi ugaron. S a termés egyszer csak beérik. által felhozott szempontokat többségében nem méltányolta és a szerződést a románokkal a múlt év nyarán jóváhagyta. Ugyancsak a törvény alapján ez év nyarán a múlt évben aláírt kereskedelmi egyezmény felülvizsgálata volt esedékes, hogy vajon a románok betartották-e a szerződésben vállalt kötelezettségeiket az emigráció, és a családegyesítés céljából szükséges kivándorlás engedélyezését. Ez évben a múlt évinél több szövetségi képviselő állt ki erőteljesebb hangon a romániai magyarság emberi jogai mellett, követelve, hogy a kereskedelmi szerződés meghosszabbításának feltételéül szabják az elnyomott erdélyi magyarság helyzetének kielégítő javulását. Ebben a helyzetben robbant ki az ifjúság New York i tüntetése az ENSz román misszió épülete előtt. A román kormányt meglepetésként érte az amerikai magyarság e rendkívül erélyes és hatásos fellépése, mely annak ellenére, hogy a New York i sajtó és televíziók a tüntetést agyonhallgatták, a május 7-én a New York Timesben megjelent egész oldalas felhívás útján világgá kürtölte Románia szégyenletes nemzetiségi politikáját és rést ütött a külföldi román propaganda eddig meglehetősen zavartalanul épülő Potemkin falán. Majd június 18-án újabb ütés, a washingtoni felvonulás következe“* * * Lázas tevékenység indult meg Bukarestben az amerikai — román kereskedelmi szerződés megmentésére. Stefan Andrei-t, a román kommunista párt egyik belső emberét Washingtonba küldték, aki Nicolae M. Nicolae, új román követ társaságában megbeszéléseket folytatott Simon amerikai pénzügyminiszterrel, Helmut Sonnenfeldt-tel, Kissinger jól ismert főtanácsadójával és Hartman külügyminiszter helyettessel. Andrei elvtárs New Yorkban találkozott David Rockefellerrel, a Chase Manhattan bank elnökével, úgyszintén a New York Times vezető embereivel. Rövidesen egyházi delegáció érkezett Romániából, román ortodox (görög keleti), unitáriánus és baptista papokkal. Washingtonban román könyvkiállítás nyílt meg Levélakcióink és tanulságok
