Székely Nép, 1971 (5. évfolyam, 1-4. szám)

1971 / 1-4. szám

p- ER DE LY 13 EN skorából, amikor Ceausescu szerepét a mai román életben jellemezni akar­­í. A kockán ez állott: “Irta, rendezte és a főszerepet játssza . . De valóban idegen az erdélyi magyar nyelvű sajtó, nekünk magyaroknak? Hát nem ott pislákol mindenütt a kisbetűs hírekben, a hátsó lapokon a igyar nemzeti élet mécsese? Rövid hírek az erdélyi magyar színházak téröl, műkedvelő ének- és tánccsoportok alakulásáról, szépirodalmi könyv­­idásokról, cikkek a magyar nyelvű oktatás kérdéseiről, ismertetések ma­­ar írókról és költőkről, írások a magyar nyelv tisztaságának megőrzéséről, nd-mind szívet melegítő bizonyítékok, hogy a magyar élet él és a magyar tó, ha halkan és vigyázva is, nemcsak magyar nyelven, de magyarul is ír. Vájjon szabad-e, lehet-e ennél magyarabb újságot írni a mai román amrendben? Nem tudjuk, de kétség nem lehet afelől, hogy sem a román álmát, sem a kommunista rendszert nem szabad bírálni épp úgy, mint ogy nem szabad a magyar öntudat és a határokon innen és túli magyar ■llemi egység gondoltával foglalkozni a magyar sajtó és irodalom termő­iben. Mi innen úgy érezzük, hogy a román kommunista egyrétűség és a román /inizmus harsogása közepette vergődik a magyar élet és a szellemi szabad­ira vágyó magyar lélek. Ezli olvassuk ki az erdélyi magyar lapokból, a •ok közül. És megkövetjük az újságíró gárda sok érdemes tagját, akiket íljáróban igaztalanul bántottunk meg. pari iskolában és a székelyudvar­­lyi szakiskolában. magyarnyelvü osztályok: (22). A vetkező szakiskolákban: Arad és igyvárad (szakiskolában), Székely­­i-Kágya (Bihar m.) és Érmihály­­va (mezőgazdasági gépészeti), assó és Szecsele (gépipari), Ko­­:svár (építő ipari), Kézdivásárhely lezőgazdasági líceum), Sepsiszent­­örgy (mezőgazdasági gépészeti, jvetkezeti, könnyűipari szakisko­­>an, és építőipari líceumban), ikszereda (faipari líceumban), Szé­­lyudvarhely (mezőgazdasági gépé­­;ti), Szentkeresztbánya (kohóipa­­, Sáromberke (mezőgazdasági gé­­szeti), Marosvásárhely (faipari, nipari, építőipari), Szatmár (gép­­ari és építőipari). általános ismereteket magyar elven adják elő a sepsiszentgyörgyi «gazdasági líceumban, a székely­­várhelyi mezőgazdasági líceumban egészségügyi továbbképző iskolá­­n. "Nicolae Ceausescu elvtárs leve­­aen foglalt útmutatások szellemé­in: Még jóban dolgozunk a szántó­­ldeken” — írja a Hargita szept.ll. ámában. Folytatólag, György Im­­, a tekerőpataki termelő szövetke­­t elnöke így elmélkedik: "Ceauses ! elctárs levele arra ösztönöz, hogy a kommunistákkal az élen, fokoz­zuk politikai-szervező tevékenységün­ket ... mert csak így érhetünk el egyre jobb eredményeket”. ‘‘Ha ezt a politikai nevelőmunkát jól végez­zük, jobban fognak menni a gazda­sági munkák is.” — fejezi be György Imre "Felelősségünk teljes tudatá­ban” című hozzászólását a Ceausescu féle levélhez, melyet minden megyei párt bizottság és mezőgazdasági szerv megkapott. OrszáQC^ politikai napilap • Bukarest • Románia Szocialista Köztársaság Országos központi politikai napilap Szerkesztőség és Kiadóhivatal: Bukarest, Casa Scinteii Terjedelme 4—6 oldal, 42x60 cm. Szövegközi fényképekkel. • "124-re emelkedett a külföldi egyetemi központokban működő ro­mán nyelv és irodalmi lektorátusok száma. A román történelem és kul­túra népszerűsítésében nagy szerepet játszó külföldi lektorátusok tevé­kenységét az Oktatásügyi Miniszté­rium és a Bukaresti Egyetem támo­gatja és látja el dokumentációs anyaggal” — írja az Előre július 3. számában. • Az Előre "az ideológia, valamint ELŐRE * • a politikai és kultúrális-nevelő tevé­kenység terén dolgozó pártaktí­va munkatanácskozásával "tüzetesen foglalkozik a július 11. számában. A tíz oldalas szám teljes 8 oldalán szó­­szerint hozza a felszólalások teljes szövegét. A 20 felszólaló közül 17 ro­mán, 2 magyar és egy német. Bányai László felszólalásából idézzük: "Szá­momra és sok más szaktársam szá­mára, akik a román nép és az együtt­élő nemzetiségek testvéri barátsá­gáért küzdenek, rendkívül jelentősé­gűek Nicolae Ceausescu elvtársnak azok az útmutatásai, hogy még job­ban össze kell kovácsolni az ország összes anyagi és szellemi értékeit együttesen megteremtő román, ma­gyar, német, szerb és más nemeztisé­­gű dolgozók egységét és testvérisé­gét. A nevelés elmélyítésére a szo­cialista hazafiság és a proletár nem­zetköziség szellemében, a kölcsönös megbecsülésre, bármiféle nacionaliz­mus leleplezésére ezentúl még na­gyobb gondot fordítunk valameny­­nyien, akik ideológiai-politikai téren munkálkodunk”. Létay Lajos, a ko­lozsvári Utunk folyóirat főszerkesz­tője felszólalásában a romániai iro­dalom szerepét mint a "román, ma­gyar, német és más nemzetiségű dol­gozók egységének természetes kifeje­zőjét” jelöli meg "tekintet nélkül, hogy milyen nyelven beszélnek vagy írnak". Létay szerint az Utunk "szer­kesztőségének az a törekvése, hogy kritikailag hasznosítsa és marxista módon magáévá tegye a romániai magyar kultúra örökségét”. "Nagyon fontos népszerűsíteni és hasznosíta­ni országunk magyar lakosságának kulturális örökségét. Ebben termé­szetesen benne van az is, hogy ez az örökség nem választható el a román kultúra nagy értékeinek ismeretétől és szellemiségétől”. — mondotta még Létay, az Utunk főszerkesztője. Eduard Eisenbürger, a Karpaten Rundschau főszerkesztője megelége­déssel állapítja meg, hogy a "nemze­ti" kérdést "de jure és de facto” vég­legesen megoldották hazánkban (Ro­mániában, a szerk.), hogy az összes állampolgárok nemzetiségre való te­kintet nélkül az Alkotmány által ga­rantált azonos jogokat élvezik”. Eduard Eisenbürger azonban elé­gedetlen, mert "sokat beszélünk és igen keveset teszünk az ifjúság ateis-

Next

/
Thumbnails
Contents