Székely Nép, 1969-1970 (4. évfolyam, 1-4. szám)

1969-1970 / 1-4. szám

<). oldal SZÉKELY NÉP Az amerikai magyarság angolnyelvű deklarációja a trianoni évfordulón Ismeretes, hogy a trianoni béke alá­írásának ötvenedik évfordulója alkal­mával amerikai magyar nemzeti szer­Ötven évvel ezelőtt a trianoni békeszerződés új térképet rajzolt az Osztrák—Magyar Monarchia he­lyére és megcsonkította a Magyar Királyságot. A tria­noni szerződés az önrendelkezési jog megsértésével Magyarország népességének közel 60 százalékát, terü­letének kétharmadát jelentéktelen vagy azelőtt nem is létező államok között osztotta szét. Az új rend Közép-Európában számos többnemze­tiségű országot létesített, melynek politikailag és gaz­daságilag alig voltak életképesek és azonkívül 3 mil­lió magyart (a Kárpát-medencében az időben élő össz­­magyarság kb. egy harmadát) arra kényszerűéit, hogy akarata ellenére idegen kormányok alatt éljen. ..Az Osztrák—Magyar Monarchia utódállamainak elnyomó magatartása a magyarokkal szemben népszövetségi jegyzőkönyvek köteteit tölti meg és jelentős mérték­ben hozzájárult a kérdéses területen élő népek élet­nívója csökkenéséhez és katonai, politikai gyengesé­géhez. Az így keletkezett légüres politikai teret előbb a hitleri, majd a szovjetorosz imperializmus töltötte ki, az Egyesült Államok akarata ellenére. Az 1920. évi döntést szovjetnyomásra megerősítő 1947. évi párizsi szerződés a Kárpát-medence ( — a Magyar Királyság területe) geopolitikai és gazdasági egységét, amely 1000 éven át gazdasági boldogulást és külső támadások elleni biztonságot nyújtott az ott élő népeknek újra csak lerombolta. ..A történetileg és földrajzilag egységes terület erőszakos szétdarabolása súlyos igazságtalanságot hozott a Kárpát-medencében élő minden nemzetiség számára. Ennek a szerencsétlen megoldásnak a következ­ményei ma is hatnak és a tartós béke rovására elkö­vetett súlyos tévedésekkel nekünk, az Egyesült Álla­mokban élőknek is szembe kell néznünk. Három és félmillió magyar él jelenleg is idegen uralom alatt a szomszédos országokban, elnyomva ideológiai és nem­zeti szempontból a csehszlovák, román és valamivel kisebb mértékben a jugoszláv kormány részéről. Ezek a magyarok a legelemibb emberi jogokat és a kultú­­rális szabadságot sem élvezhetik. Ugyanakkor a Kár­pát-medence most is tartó megosztottsága elősegíti a szovjet imperiálizmus megerősödését ezen a területen. A félévszázada tartó szomorú helyzet arra kény­szeríti a magyar származású amerikai állampolgárok alúlírott szervezeteit, hogy nyilatkozatban fejezzék ki szembenállásukat a jelenlegi elrendezés és e területen érvényesülő szovjet uralom ellen. Komolyan remél­jük, hogy az Egyesült Államok kormánya olyan poli­tikai irányt fog követni, amely céljául tűzi ,ki hogy végül is, a lehető legrövidebb időn belül a Kárpát-me­dencében élő magyar kisebbségek elnyerhessék ön­rendelkezési jogukat, alapvető emberi jogaikat és kultúrális szabadságukat. Ugyancsak reméljük, hogy az Egyesült Államok kormánya arra fog törekedni, hogy az 1920-as és 1947-es szerződésekből folyó vitás kérdéseket igazságosan megoldják. Egy ilyen új ren­dezésnek elsősorban magában kell foglalnia főképpen a Kárpát-medence, általában pedig Közép-Európa geo­politikai és gazdasági egységének helyreállítását, a béke és az együttműködés szellemében, ily módon visszaadva a magyar nép nemzeti függetlenségét, egyé­ni szabadságát. A deklarációt az alant felsorolt szervezetek munkaközösségben dol­gozták ki és azok vezetői írták alá: Dr. Eckhardt Tibor, az Északame­rikai Magyar Országos Szervezetek Közös Külügyi Bizottságának elnöke, Fiók A. Albert, az Amerikai Magyar Szövetség, Főt. Dr. Béky Zoltán, az Amerikai Magyar Református Egye­sület, Végvári Neuman Ede, az Ame­rikai Magyar Katolikus Liga, Dr. Eszterhás István, a Magyar Felsza­badító Bizottság, Dr. Pogány András, a Magyar Szabadságharcos Szövet­ség, Czike Ernő, a Magyar Harcosok Bajtársi Közössége, Lőte Lajos, az Erdélyi Bizottság, Sirchich László, a Csehszlovákiai Magyarok Nemzeti Bi­zottmánya, Dr. Lelbach Antal, a Dél­­magyarország Felszabadító Tanácsa, Dr. Papp Rémig, az Amerikai Er­délyi Szövetség, Mikó István, az Amerikai Magyar Szövetség New York Állami Szervezete, Dr. Nádas János, a Magyar Társaság, Bodnár Gábor, az Amerikai Magyar Cserkész Szövetség, Pulvári Károly, a Piarista Öregdiákok Társasága, Czegei Wass Albert, az Amerikai Magyar Szépmí­ves Czéh, és Dr. Varga László, a Szabad Magyar Jogászok Szövetsége képviseletében. A kongresszus és a kormány tagjai, az egyesült nemzetek képviseletei és más közéleti személyiségek és intéz­mények számára ugyanezek a szer­vezetek a deklaráción kívül egy hosz­­szabb emlékiratban foglalták össze a trianoni béke jelentőségét és követ­kezményeit mind magyar szempont­ból, mint Európa és a világ biztonsá­ga és békéje szempontjából. A Magyar Felszabadító Bizottság trianoni ankétján, az erdélyi kérdés tárgyalásánál dr. Balló István elnö­költ, megemlékezve az erdélyi árvíz éppen abban az időben folyó pusztítá­sáról. Az ankét erdélyi előadását “Erdély román rabságban” címmel Löte Lajos tartotta meg. Előadását a WZAK—Krasznai rádió a trianoni ankétről szóló programja keretében kétszer félórás adásban megismételte. Dr. Eszterhás István javaslatára az ankét határozatot hozott a magyar szellem nemzete határoktól független létének felismeréséről és elismerésé­ről. vezetek május 15-én közös deklarációt juttattak el Nixon elnökhöz és az Egyesült Államok kormányához. A deklaráció teljes szövegét az eredeti angolból magyarra fordítva alábbiak­ban közöljük:

Next

/
Thumbnails
Contents