Székely Nép, 1969-1970 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1969-1970 / 1-4. szám
UNIÓT MAGYARORSZÁGGAL! SZÉKELY NÉP AZ ERDÉLYI BIZOTTSÁG HIVATALOS ÉRTESÍTŐJE Vol. 4. No. 1-4, 1969-1970. 4. évfolyam 1—4. szám, 1969—1970. 8. KOÓSA ANTAL: TRIANON Gyászos emlékeddel, régi nevek elevenednek: Gyergyó, Sepsiszentgyörgy, Kolozsvár, Krasznahorka ... És sírok, mint gyermekkoromba’, Trianon-kereszttel gomblyukamba’. Sokat vesztettünk, — éreztem akkor, s hogy mindent vesztettünk ma érzem. Kitől kérjek? Akiktől kérhetnék: új despoták, saját népnyúzók, nemzetközi torokhangon Internacionálét üvöltenek. Mit kérjek tőlük? Jogot, azoknak, akiket tesvéreimnek vallók. Jogot, megbecsülést kormányoktól, akik kitörölték ezt illemkódexeikből s azt kérdik: mi fán terem? Pedig Gyergyó szent, Három millió vérem hangja velőkig hat. Szeretném hallani harmadgenerációk ajkán a Himnuszt. Jaj, miért, hogy oly fekete az ég?! Árva, derekas népem, lenézett, félremagyarázott, mégis csodákat mívelő, egészen mást érdemelnél. Ma ötven év keserű gyásza éled, kokárdám felett elnyugszik fekete selyme s alatta lüktet az emlék: TRIANON! S nincs kinek mondanom. Üzletemberek hogyis értenék: hogy fáj az a Gyergyó. Sorry —, dadogja felénk a világ. Nekik Afrika érdek és fontosabbak a térítőkön hízott pápuák, gyémánt s olaj árfolyamon. De, hogy mi az izlámmal hadakoztunk, míg Izabella küldte a hajókat, ma már senkit sem érdekel. Autómágnások, fegyvergyárosok s kormányaik egymástól kérdezik: — mit akarnak ezek Szamossal, Olttal, Igazsággal??? Ó, Trianon! Mennyire magunk kínja maradtál! LŐTE LAJOS: Az 50. évforduló jelentősége Tudatában vagyunk, hogy diplomatikusabban is ki lehet fejezni álláspontunkat a trianoni békediktátum 50. vagy bármelyik évfordulója alkalmával, mint ahogy itt mondjuk: “Vesszen Trianon!" De a kifejezésnek ezt i a ttiódját választottuk, mert hosszú hónapok töprengése, új útak keresése, az egész trianoni komplexum feletti gondolkodási procedura könyörtelenül tárgyilagos újrakezdése után, s számos, hideg fejjel kigondolt évfordulói mondanivalóval agyunkban, — végül is a magyar álláspont lényegét ebben a két szóban találjuk, amit jelszóként ideírtunk és amit itt hordunk nemcsak szívünkben, de agysejtjeinkben is: Vesszen Trianon! Lehet, hogy sokan megmosolyognak egyszerű és naivnak tetsző ítéletünkért. Lehet, hogy gyermekeink régimódinak gondolnak minket, — de csak azért, mert nekik Magyarország földrajzát már csak a “hajózható” Ronyva patakig, a nagy, Záhony-i átrakóig, Bihar püspökiig és Horgosig tanították. És azért, mert a ",szocialista testvériség" nevében odahaza nem tartották fontosnak megmondani nekik, hogy a trianoni-határokon túl, de a Kárpátok hegyláncán belül, ötven éve {és ki tudja még meddig) mintegy négymilliónyi magyar testvérünk él, bár szülőföldjén, de mégis megtűrt, üldözött kisebbségként. Mert sem az elmúlt 25 év alatt, sem most a “fényes" jubileumi évben, a mai Magyarországon nem emlékeznek meg arról, hogy Trianonban a legyőzött büntetéseként, a hazugságokra és történelemhamisításra vetemedett, mohó szomszédok kívánságára Európa egyik legrégibb, legállandóbb országát, a nyugati kereszténység és kultúra védőbástyáját, a mi Magyar Hazánkat és Népünket a történelemben precedens nélküli kegyetlenséggel darabokra szaggatták. Mondjuk el a trianoni történetet gyermekeinknek, az ifjúságnak, és mondjuk el mindenkinek, aki már nem törődik vele, aki kicsinyhitű, hogy velünk együtt ők is tisztán lássák: Trianon a magyar nép új Mohácsa, melynek el kell múlnia ahhoz, hogy a magyar nemzet megmaradhasson. “Vesszen Trianon!” — minden magyarnak elsősorban azt jelenti, hogy soha bele nem nyugodhatunk a jelenlegi szétszakítottságba s mint ahogy a múltban soha el nem fogadtuk a ránk erőszakolt béke rendelkezéseit, úgy azt soha a jövőben sem fogadhatjuk el. Nem tudhatjuk, hogyan és mikor, a hatalmi viszonyok milyen változása útján, vagy egy általános európai újjárendezés keretében várhatjuk Trianon széthullását. Bizonyos azonban, hogy a magyarságnak készülnie kell minden eshetőségre és fordulatra, és a gyakorlatilag lehetőnek látszó olyan megoldások alkalmait meg kell ragadnia, amelyek a jelenlegi status quo-ból való kimozdulást ígérik. Trianon azt is jelenti, hogy ha egyszer, ki tudja mikor és hogyan, a Szovjet nem képes többé karmaiban tartani a rabnépeket és üt a felszabadulás órája, de a trianoni status quo nincs alapjaiban megingatva, a magyar nemzet orosz rabságából szabad-földi rabság fog válni. Való az, hogy a Szovjet megszállással együtt Trianonnak is vesznie kell ahhoz, hogy a nemzet visszanyerje szabadságát és pusztulás helyett a felemelkedés útján elindulhasson. Nekünk szabadföldi erdélyi magyaroknak, székelyeknek, Trianon azt jelenti, hogy elvesztettük szülőföldünket, szűkebb Hazánkat s vele együtt kétmilliónyi erdélyi, székely testvérünk (az 1940-es rövidéletű felszabadulást nem számítva) ötven év óta megtűrt, üldözött és elnyomott idegenként él saját hazájában Erdélyben, ezen az ősi magyar földön, Szent István Magyarországában... S mert erdélyi testvéreink ismét egyedül vannak, a rabmagyarok legmagárahagyatottabb magyarjaiként, — Trianon nekünk
