Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, emléklap

5 piarista lesz, az más munkakörbe többé alig kerülhet. «Te pap vagy örökké !» — mondották neki a felszenteléskor. Hozzátehették volna : «Te tanár vagy örökké !» Nem nyerhet rangot, nem gyűjthet vagyont, nem alapíthat családot, az ő öröme a katedra, az 6 családja az osztály. Talán éppen ez a nemes egyoldalúság termel ki közöttük annyi jellegzetes tanári típust. Talán ez adja meg a Rend tagjainak azt a természetességet, kiegyensúlyozottságot, mely őket jellemzi. Azt a higgadtságot, mely sohasem válik ridegséggé, azt a szerénységet, mely sohasem válik megalázkodássá. A piarista a legfüggetlenebb ember. Független, mert igénytelen. A piaristák a magyar tanítórendek demokratái. A legjobb időkben sem hajlottak fényűzésre, de nehéz időkben hihetetlenül igénytelenek tudtak lenni. Ez az igénytelenség, egyszerűség, egyenesség jellemezte mindig intézeteiket, ezt sugározták tanítványaikra is. 2. Másik vonása ennek a piarista arcnak bizonyos férfias komolyság és keménység. A piarista iskolákban sohasem kísérleteztek játszvatanítással. Itt a tanulást mindig komoly munkának vallották, amint komoly az élet is, amelyre ez a tanulás előkészít. Kemény munka vidám lélekkel, szigorúság atyai mértékkel, — ez volt a mi piarista iskoláink nevelőmódszere. Ez a szellem érvényesült a vallásos nevelésben is. A piarista iskolák, bár nevükben van a «kegyes» szó, nem kimondottan és főleg nem túlzottan pietisztikus intézetek. Hanem ami jámborság van bennük, az kemény, komoly, férfias vallásosság. Meg vagyok győződve, hogv a piarista tanítványok között kevés a vallástalan ember. Azt pedig alig hiszem, hogy valaki vallásgyűlölettel hagyta volna el valaha iskolájukat. Sokat mond e tekintetben a piarista öregdiákok mély és őszinte ragaszkodása is. Ebben a ragaszkodásban soha sincsen nagyképűség, vagy affektáltság, soha sincsen érzelgősség vagy mesterkéltség. Ez a viszony egyszerű, mint a családi kapcsolatok. Megvan benne olykor az atyai szigor emléke, még gyakrabban az atyai jóság emléke, de félelem, vagy idegenkedés emléke a legritkábban. Inkább valami meleg humor, tisztelettel párosult visszamosolygás az a hangnem, amelyben a piarista öregdiákok tanáraikat emlegetik. 3. De talán legrokonszenvesebb vonás a 300 éves magyar piarista arcán a lelkes magyar érzés lángolása. Valami meg nem alkuvó kurucos magyarság jellemezte szinte minden tanáromat, akire visszaemlékezem, nem véve ki azokat sem, akiknek neve elárulta idegen származásukat. Magyarok lettek azok is a piarista