Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1943

21 Adományokkal gyarapították a könytárt: dr. Szűcs Lajos tanár 10 P értékben, Hajdú Mihály asztalos 8 db. könyvvel 40 P értékben és Ördög István MÁV. tisztv. 3 db. könyvvel 15 P értékben. Köszönettel vettük át. Az V—VIII. osztályosok könyvtárának őrei dr. Nagy Ernő és dr. Tiborc Lajos. Az új könyvek beszerzésénél az önképzőköri igények voltak az irányadók. Gyarapodás 13 mű 124'30 P értékben. Állomány 3241 mű 2784 30 P értékben. A Szegedi Piarista Konviktus. (Diákotthon). A háborús idők nehézségeit leginkább a fejlődő intézmények érzik, mert valamikép olyan a helyzetük, mint a pincében növekedő virágé. Nem kapja meg a kellő tápanyagot és napfényt. A Szegedi Piarista Konviktus sem kaphatta meg azt az otthonát, amelyről még a háborús évek elején gondolkoztunk. Minthogy az előző évi épület és annak helyiségei csak az első évre voltak elégségesek, tágasabb helyiség után kellett néznünk. Kapóra jött, hogy a régóta fennálló Szent József Fiúnevelő Intézetet igazgatója, Polyák Károly gyak. polg. isk. hittanár úr bezárta. Az intézet helyiségeit a szegedi Piarista Rendház bérbevette a diákotthon részére. Egyben bérelte a bútorok egy részét is. így a diákotthon élete nagyon érdekesen alakult. Az éjtszakákat a régi Párizsi-körúti házban töltötték a fiúk, reggel eljöttek a Szentháromság utca 9 sz. házba, ahol tulajdonképen egész nap tartózkodtak és innen jártak étkezésre a Piarista Rendházba, valamint jártak az iskolába. Szinte regényesnek látszik ez a bolyongás, de mégis kényelmesebb volt, mint az előző évben és más alkalmasabb megoldás a mai viszonyok között nem találhatóA diákotthon működésének ideje igazodott a tanítasi időhöz. A fiúk november 2-ára vonultak be az új évre. D,ec. 21—jan. 6-ig otthon töltötték a karácsonyi szünetet. Márc. 23-án lefoglalták a gimnáziumot és ekkor a fiúk végleg hazautaztak. Az elutazás nem ment simán, mert néhány napig késlekedniük kellett a tiszántúliaknak a zárlat miatt. Nevelés. A Konviktus nevelő tanárai (prefektusok) folytatták az előző évben megalapozott családias hangulatú, bensőséges nevelő munkát. Legfontosabb cél a falusi ösztöndíjas tanulók hozzánevelése a városi élethez, de ősi magyar jó szokásaik megtartásával. Szeressék otthonukat, becsüljék meg szüleik munkáját. Hazulról hozott vallásosságukat igyekszik az intézet még mélyebbé, bensőségesebbé tenni, részben a mindennapi vallásos élettel, részben rendkívüli vallási gyakorlatokkal is (első pénteki szentgyónásáldozás, farsangi szentséglátogatás). — Hazafiasságukat a népdalok éneklése, a népi zene ápolása, a megfelelő olvásmányok élesztik és fejlesztik. A különböző osztályosok és különböző származásúak között teljes összhang és jóbarátság, sokszor szinte testvéri szeretet honolt. Egymás