Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1942

75 nyelmesebb úton bonyolíthatók le. Jóleső érzéssel állapítja meg a tanári kar, hogy a K. Szülők már nem rosszakaratú zaklatásnak veszik az Ellenőrző füzetbe bejegyzett értesítést, hanem a gyermek haladását és boldogulását elősegítő jóakaratú irányításnak. 12. Szegedi Piarista Diákszövetség. A már negyedik éve tartó világháború kedvezőtlen hatását diákszövetségünk is mindinkább érzi és az a remény, amivel dr. Sáray Ferenc az 1941. évi február hó 20-iki tisztújító közgyűlésen az elnöki széket elfoglalta, nem válhatott valóra, mert a harci eszközök pusztító, öldöklő munkáját nem váltotta fel a békés élet és ezért szövetségünk élete sem lendült fel. Kívánatos volna, hogy gimnáziumunknak fiatalabb generációjához tartozó öreg diákjai az Alma Mater hívó szavára jobban hallgatnának és az alig másfélszáz tagból, jelenleg valóban öreg diákokból álló szövetség szép és nemes munkáját fiatalos erővel és hévvel lendítenék előre. Nélkülük a diákszövetség nem életképes, mert jelenlegi öreg tagjai lassankint nem csak munkaképtelenekké válnak, de kidőlnak az élők sorából. — A diákszövetség elsorvadásának különösen a szegénysorsú piarista diákok nagy kárát vallanák. Diákszövetségünk ez évi működésében nem volt kiemelkedő, önálló, nyilvános mozzanat, de a közös munkában résztvett. A kegyestanítórend 300 éves magyarországi működésének jubileuma alkalmából 1942 évi december hó 8-án Budapesten a magyarországi piarista diákszövetségek által közösen rendezett országos jellegű ünnepélyen szövetségünket az elnök képviselte, és a budapesti piarista diákszövetség által kiadandó jubileumi évkönyv részére diákszövetségünk működésének történetét megírta, gimnáziumunk 1943. évi március hó 25-iki jubiláris ünnepélyén pedig tagjai szép számban működtek közre. Az 1942. évben diákszövetségünk főképen szociális téren működött, és a piarista diákok segélyezésében fejtett ki igen eredményes tevékenységet. — Az alig másfélszáz tagból álló szövetségünk a befolyt tagdíjakból és adományokból 300 pengőt pályatételek jutalmazására és 600 pengőt diáksegélyezésre fordított. Ezen kívül a Somogyi István tanügyi főtanácsos, szegedi állami fiúkereskedelmi középiskolai igazgató kezdeményezésére megalakult diáksegélyző „család" tagjaitól befolyt és évi 1500 pengőt kitevő adományösszegből öt szegénysorsú piarista diákot az 1942/43. tanévben havonta 20—50 pengővel segélyezett. De nemcsak áldozatos tevékenységet fejtett ki, hanem a jövőre is gondolt, és meglevő pénzét egy 169 négyszögöl terjedelmű szántóföld vételére fordította, amely kisingatlan Szegeden, közvetlenül a gyevi temető mögött van. Adná Isten, hogy ez a kis telek alapja lenne annak a „Piarista Diákotthon"-nak, melyet dr. Sáray Ferenc elnöki székfoglalójakor és az 1941. évi jelentésében célkitűzései között megemlített. — De ez a cél csak úgy érhető el, ha Alma Materünk neveltjei diákszövetségünkbe minél nagyobb számban lépnek be tagokul és az összetartozás érzésének ápolásán kívül a szövetség hazafias, kulturális és szociális munkájában is résztvesznek.