Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1942

33 rálehelve erre az épületre, de ha a kapuján belépünk, a genius loci mégis jelentkezik. A lépcsőház fordulóiban egykori nagy tanárok bronzkoponyái néznek az alattuk elhaladóra, és olvassuk a felírásokat : Lévay Imre, a katolikus körök atyja, Trautwein János, az Oltáregyesülei alapítója, Pintér Kálmán irodalomtörténész, Maywald József filológus. Ugyanez az élmény ismétlődik meg a tanácsteremben, ahol festményeken sorakoznak az iskola jeles férfiai, akik a közelebbi múltban innen emelkedtek magasabb polcra: Takáts Sándor, Suták József, Kornis Gyula, Schütz Antal, Sík Sándor, Kisparti János. Kettő kivételével még valamennyien élő és alkotó jelesei tudományos életünknek. A rendházban elhelyezett Piarista Múzeum már több régi emléket idéz, de az emlékek inkább csak az atyák magánéletére jellemzőek. Kincs, egyházi drágaság nincs sok itten, a legszegényebb magyar tanítórendnek nem telt ilyesmire. Másrészt későn érkezett ahhoz, hogy évszázados holmijai legyenek. Mégis van itt valami, ami unikum és a háromszázéves magyar rend büszkeségé: a több mint 2000 darabból álló „piarista-könyvtár," melynek minden füzetét vagy kötetét a rend tagjai írták. A rendház folyosóinak nincs „kolostori" hangulata. Ahhoz tágasabb udvarok, boltívek, több világosság és harmónia kellene. Ezek közül egyik sem volt erénye a kilencszáztizes évek építészetének. Leghangulatosabb még a negyedik emelet, a piarista kispapok birodalma. A folyosók ablakain a szabad ég néz be, és a falakat elborító sok kép messzi horizontot nyit. Ez a gyűjtemény a rendnek szinte valamennyi hazai és külföldi házát bemutatja és megéreztet valamit abból, hogy miféle családnak lesz tagja a serdülő növendék. A budapesti hatalmas épülettömb, melynek homlokzatai három utcára és egy nagy térre nyílnak, külső megjelenésével és méreteivel méltóan képviseli a magyar piarista rendet, de túlságosan fiatal ahhoz, hogy a háromszázéves szerzet múltját is kifejezze. Többet sejtünk meg ebből, ha az iskola évkönyveibe tekintünk bele, ahol lapokat töltenek meg a nagy tanítványok nevei. A felötlőbbek : Haynald Lajos, Orczy Lőrinc, Széchenyi István, Vörösmarty Mihály, Bajza József, Petőfi Sándor, Eötvös Lóránt, Péterfy Jenő. Az épület, ahová iskolába jártak, már nincs meg, de a helye itt van a tőszomszédságban. Most park, melynek közepén Erzsébet királyné szobra áll, a pázsiton pedig földrelapuló díszborókák és sárgavirágú bokrok között faragott kövek hevernek. Rajtuk elmosódó vonalú alakok, növénydíszek, felírások nyomai. Halvány emlékei egy régi kultúrának, és darabjai annak a római castellumnak, amely ezen a helyen állt valamikor. Innen, ebből a földből kerültek elő, és kétszáz évig alapjául szolgáltak a fővárossá fejlődő Pest első iskolájának. 1717-ben jelenik meg az első két piarista az akkor még eléggé német városban, és 1718-ban már magyar színielőadást rendeznek s rövidesen magyarul tanítanak olyan tantárgyakat, amelyeknek másutt még a magyar szókincsét sem ismerik. A régi épületnek utolsó köve is eltűnt, de a benne folyó kétévszázados munka eredménye él többek között abban a tényben is, hogy a főváros polgári lakossága a mult század végére megmagyarosodott. 2