Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1942

Ünnepi beszéd a piaristák magyarországi megtelepülésének háromszázéves jubileumára. Elmondotta a szegedi városi piarista gimnázium jubileumi ünnepélyén dr. Halász Pál kanonok, belvárosi esperesplébános, az intézet volt növendéke. A mai ünnep a hálás emlékezés ünnepe. Az emlékezésé és háláé a szent rendalapító, Kalazanci Szent József iránt, akinek hatalmas szelleméből élt és nevelődött háromszázadon át a magyar ifjúság; és a piarista atyák iránt, akik ezt a gazdag és előkelő szellemet mindig híven és hozzáméltóan képviselték. A piarista rend alapítása valóban új korszakot jelent a szerzetesség történetében. Míg ugyanis a régi alapítású szerzetek a tanítást magát csak feladatuk egyik ágazatának tekintették egyéb — és elsődlegesnek vallott — céljaik mellett, addig a piaristák tevékenységében a népnevelő munka nem egy fejezet, nem is első a többféle feladat között, hanem egyetlen programm, amelyre a piarista atyák egész életüket ráteszik, és amelyet minden istenadta képességükkel becsületesen és eredményesen szolgálnak. Új korszakot jelent az ő elindulásuk azért is, mert a nevelő munkát alulról, az elemi ismeretektől kezdik és azt következetesen végigviszik a legfelsőbb fokozatig. Míg a piaristák fellépéséig a tanítók inkább kenyérkereső munka alkalmát látták a tanításban, a piarista atyák személyében hivatásos nevelők jellennek meg az ifjúság között, akiknek kedvező fogadtatását és munkájuk páratlan sikerét éppen ez a hivatástudat biztosítja. Kalazanci Szent József az első, akinek figyelme a nagyváros elhagyatott, utcákon és tereken céltalanul ődöngő szegény gyermekei felé fordult, akikben meglátja az embert, az Isten gyermekét, akiknek éppúgy joguk van a kultúra áldásaira, akiknek éppúgy igényük a szép, a jó, az igaz, mint a szerencse kegyeltjeinek, akiket szülőik jóléte könnyen hozzájuttathatott a kulturjavakhoz. Az első piarista iskola a szegények iskolája, s a legszegényebb ifjúság szeretete és istápolása azóta is mint vezérlő szellem vonul végig a piarista atyák életén és működésén. Közel egy évszázadnak kellett elmúlnia, amíg egy másik latin államban, a szomszédos Franciaországban egy másik apostoli lelkű férfiú, De La Salle Szent János idáig eljutott, majd további kétszáz esztendőnek, amíg Don Boscó Szent János figyelme az iparos és munkásgyermekek felé fordul. A piaristák megjelenése és munkábaállása tehát csakugyan korszakforduló a tanítás és nevelés történe-