Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1941

6 „roskadozó hajlék" a Szent Demeter temploma mellett, az iskola pedig egy „bódészerűen összetákolt épület", pestises betegek elhagyott lazarétuma ; mindössze két helyiség. De a piaristáknak jó volt így is. Nem fordultak vissza a szegényes fogadtatás láttán. Hiszen máshol is úgyszólván igények nélkül jelennek meg, szegényen, mint az ég madarai, és megkezdik munkájukat. Szegeden is így történt. Megkezdték munkájukat a két helyiségben, s ebben az iskolában kapta a »vadul és parasztul felnőtt" szegedi ifjúság első nevelését. S mikor a szomszédos katonakórházból még két szobát kapnak az iskolájukhoz, már kétszázhatvan növendékük van a néhány teremben. Csak 1731-ben épít nekik a város először iskolaépületet, de az is csak egy nyolc öl széles házacska. A mai épület elődjében 1793-ban kezdenek tanítani. Ekkor már négyszázötven diákjuk van, s az iskola főiskolának számít: líceum. Ebből a fajtából egyedüli az egész Délvidéken. Aki elvégzi a szegedi piarista atyák kétévfolyamos bölcsészeti tanfolyamát, az a pesti egyetem bölcsészeti karán doktorátust szerezhet .Ez a líceum, ahol magyarul tanították a bölcseletet, és magyar nyelven vitatkoztak, korai előfutára a szegedi egyetemnek. Ebben az időben kezdik emlegetni országszerte a híres szegedi kollégiumot. S ha a pesti egyetemen új tanárra volt szükség, nem is kellett olyan messzi menni tanárt keresni, a szegedi líceumban mindig akadt megfelelő ember. Kezdetben a kor szokása szerint a tanszékre pályázó, később kinevezhető vagy meghívható is. Az árvízig a piarista kollégium volt Szeged legvonzóbb idegenforgalmi látványossága. Nem maga az épület, hanem az atyák tudománya. Átutazó püspököktől, főispánoktól, arisztokratáktól kezdve Ferenc Józsefig sokan megcsodálták ott a régi épületben a tudós atyák fizikai bemutatásait. A piaristák rá is szolgáltak a tudós jelzőre, értettek ők mindenhez, még az orvosláshoz is. 1831-ben a kolerajárvány idején ötezerháromszáz temetés volt Szegeden. A város orvosai semmit sem tudtak tenni a kór megakadályozására, csak azok jártak jól, akik Grúber József piarista atyához fordultak orvosságért. Grúber valami csodaszert készített, és ingyen osztogatta a lakosság között. Ezerszázhetvenhét beteget kezelt, és azok közül csak harminchárom esett áldozatul a járványnak. Bezzeg tódult is hozzá az egész vidék Szabadkától Kikindáig! Hanem a piaristák a hasznos mellett a kellemest is szerették, mert egész emberi életet éltek, és növendékeiket is így nevelték. Nemcsak gyermekszínházat nyitnak, hanem a várostól kertet is kérnek a maguk és az ifjúság használatára. Ide, ebbe a városon kívüli gyümölcsösbe és játéktérre, ahol a magisztrátus engedélyével »majorházat, egy nyári és egy téli mulató házat" építhettek, vezetik ki az ifjúságot, de maguk is szívesen kimennek pihenni szabad idejükben. A gyümölcsösnek és a testvéri együttlétet előmozdító „mulatóháznak" szeretete később is jellemzi a piaristákat. A maguk erszényét is megnyitják, ha erről van szó. A most is meglevő szatymazi Kornél-villa is arról az önzetlen áldozatkészségről beszél, mely örömet akar szerezni a testvéreknek. Még él adományozója, messzi innen ifjúsága színhelyétől, a lankás Dunántúlon. Megadatott neki nem-